Így tanítunk mi
Június első vasárnapja pedagógusnap. Tanárok, akik útnak indítanak, akik meghatározzák az életünket. Tanárok, akik mesterek. A tanárok átadják tudásukat és szívük egy darabját is. A jó tanár egész életen át ható példát ad, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt. De milyen is a jó tanár? Ki hogyan tanít? Honnan nyeri az inspirációt? Neki ki volt meghatározó? Földessy Margit, Dévény Anna, Borbás Gabi és meglepetés férfi vendégünk vallanak élményeikről.
Paidagogos – A gyermekkor oltalmazója
„Anya, gyereknevelő, apa és paidagogos vitatkozzanak a gyermek továbbnevelésén, mihelyt meg tudják érteni őket.” (Sokrates)
Az ókorban paidagogos – vagyis pedagógus - nem a mi értelmezésünk szerinti tanár volt. Feladata az volt, hogy a gyereket minden nap az iskolába kísérje, figyeljen a biztonságára, cipelje a könyveit és palatábláját, felügyelje a viselkedését az utcán és az iskolában. Arra kellett ügyelnie, hogy az ifjú az utcán szerényen, lehajtott fővel járjon, hogy az idősebbeknek helyet adjon, s jelenlétükben csendben legyen, ahogy illik. Helyes asztal melletti viselkedésre nevelje, s miként kell illendően viselnie ruházatát. Tehát mindenre meg kellett tanítani, amit a görögök „eukosmia” - jó kozmetika - alatt értettek: jó erkölcsre, helyes viselkedésre, kellemes megjelenésre. A paidagogosnak praktikus, de nagyon nehéz feladata volt, különösen akkor, amikor a gyermek merész és önálló volt. Xenophon írja: „Ha a gyermekek a gyermekkorból a fiatal férfikorba érnek, akkor a paidagogosok és tanítóik kezéből kinőnek. Senki sem vezeti őket, saját maguk urai lesznek.”
Pedagógusnap
Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját Pedagógusnapnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak. Az ünnep sokat veszített hivatalos jellegéből, mert intézményi szinten ma már elsősorban a gyermekek köszöntik tanáraikat. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógus jogokról szóló, 150 paragrafusból álló határozatot.
Milyen is egy jó tanár?
Gyakran kapják a diákok az iskolában feladatul, hogy fogalmazzák meg, milyen egy jó tanár:
„Ért a gyerekek nyelvén, megértő, mindenféle témában el tud beszélgetni a diákokkal, humoros.”
„Szereti a gyerekeket, kedves, vicces, és ha egy gyerek a feladott anyagot nehézkesen tudja, de a tanár látja rajta, hogy tanult, segít neki. Nem baj, ha kicsit szigorú, az is kell a diáknak.”
„Legyen kedves, megértő, türelmes, hallgassa meg a gyerek véleményét. Érdekes órákat tartson, és ha a gyerek nem ért valamit, üljön le és magyarázza el neki.”
„Az ideális tanár nyugodt, érthető. Legfontosabb, hogy a gyerek ne legyen az órán feszült, jó viszony legyen tanár és diák között. Legyen jókedvű.”
„A pedagógus legyen szigorú, de emellett kedves is. Tudjon érthetően magyarázni, szerettesse meg az anyagot a diákkal.”
A példákból láthatjuk, hogy a XXI. század tanulói is örök érvényű igazságokat fogalmaznak meg. A jó tanárral szemben támasztott elvárásaik megfelelnek a kezdetekből hozott és mindmáig átörökített erkölcsi értékrendnek, ami a sokszor zűrzavarosnak tűnő világukban titkolt – vagy épp nehezen felvállalt - elemi szükségletük.
Földessy Margit gyermeke iskolába kerülésének kudarc- és sikerélményei kapcsán hozta létre az első „Ministúdiót”, majd szájhagyomány útján terjedve, szinte észrevétlenül kezdtek gyarapodni. Célja, a gyermeki játékosság átmentésével a képességek kibontakoztatása, a személyiség fejlesztése, a belső szabadság megélése. Kreativitás-és személyiségfejlesztő stúdiójába 5-99 éves korig járnak tanulni, illetve játszani. „Az, hogy az ifjúságnak lehetőséget adjunk a kiteljesedésre, szép és előremutató feladat.” – vallotta a színésznő a Nemzeti Művész Klub elindításakor.
Dévény Anna örökösen cselekvő ember: Koraszülöttek, sérült gyerekek és felnőttek mozgás-rehabilitációjával foglalkozik. Az általa kidolgozott módszer felhasználja a művészi torna alapjait is, ugyanakkor a sérült izmokat, inakat speciális manuális technikával regenerálják. 1996 óta speciális tréningeket tart a Magyar Állami Operaház balett együttese számára. A fél évszázados gyakorlati tapasztalat tökéletesítette módszerét. Berczik Sára-tanítvány ő is, akik közül többen választották hivatásuknak a mozgást, vagy használták munkájuk során a mozgás gyógyító erejét. Hite megingathatatlan abban, hogy küldetése a folyamatos segítés. „Fogalmam sem volt róla, milyen nehéz utat kell majd megjárnom, de úgy érzem közvetítő vagyok, akit odafentről megbíztak, hogy ezt a csatát vívjam meg." - vallja a Tanárnő.
Borbás Gabi legnagyobb szenvedélye – a színház mellett – pedagógusi tevékenysége. Húsz éve tanít beszédtechnikát, versmondást és színpadi beszédet. Jelenleg érettségizett fiatalokat oktat a Shakespeare Akadémián. Nagyon szigorú tanár, de mégis sokat nevetnek a tanítványaival, akik bármiben számíthatnak rá. Akár tanárként, akár színészként, akár pedig magánemberként találkozunk vele, Borbás Gabiból árad a színház iránti olthatatlan szenvedély, a művészi elkötelezettség, és a szakmai maximalizmus.
Huszti Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, Érdemes Művész és Kiváló művész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Tanácsának elnöke. Az Ahogyan mi látjuk című könyvben mintegy száz színésztárs, barát és tanítvány vall arról, hogy milyennek látja a Tanár urat.
A jó tanár nyitott és együttműködő, egyszerre az állandóság és a változás egysége. Hiteles értékmintát ad, következetes, mindenben a jót keresi, többet dicsér, mint amennyit szid. Kifogyhatatlan a kreativitásban, mellyel a legrosszabb eseményben is megtalálja azt, ami példa értékű lehet. A szeretet állandóságát testesíti meg a környezetében, ezzel példát mutatva diákjainak, hogy az élet legnehezebb pillanataiban hogyan kell megőriznünk az Emberségünket. Egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt. A jó tanár egyik legfontosabb ismérve a lelkesedés. Az a magával ragadó öröm és hit, amellyel a számára fontos tárgyról, emberről, érzelemről beszélni tud. Az a kifogyhatatlan energia, amellyel a szépre és a jóra irányuló cselekvésre mozgósít. Az a belső tűz, amely elől nem lehet kitérni. Az a motiváció és az az életét átjáró belső flow, amelynek átható ereje keresztül tör minden páncélon, amelyet a gyermek egy elszúrt család, egy elszúrt élet miatt korában növesztett. A tanárok energiája az iskola, a közösség és az egész ország egyik legféltettebb kincse kellene legyen.
Tisztelettel, köszönettel és szeretettel köszöntjük őket!
