Hogyan éljük túl a dackorszakot?
A dackorszak, hát igen.. ez a szülők számára egy óriási nagy kihívás. Sokan könyveket bújnak, tanácsokat kérnek tanácstalanságukban. Sajnos a gyerek nem tud róla, hogy mit írnak a könyvek, így a kezdeti kis én magja, öntudatossága már csecsemőkorban felfedezhető. Elkell néhány kreatív ötlet, jó szó! Vendégeinkkel arról beszélgetünk, hogy náluk ez milyen formában jelentkezett, mit tettek, mennyire nehezítette meg a család életét és valóban mi lehet a jó megoldás. Megosztja velünk tapasztalatait Balássy Betty, Somogyi Dia, Medveczky Kata és férfi meglepetésvendégünk.
A tiltás következményei
Szülőként meg kell értenünk és be kell látnunk, hogy gyermekünk hisztiéért nem mi vagyunk minden esetben a hibásak, nem mi tehetünk róla. Nem szabad, hogy azon járjon az agyunk, hogy ugyan mit gondolhatnak rólunk mások. Az énkép/éntudat kialakulása ez, amely egy fejlődési folyamat. Három éves kor körül a gyermek függése az anyától és a környezettől jelentősen csökken. Ilyenkor a gyermek nehezebben viseli, ha valami nem sikerül neki, így csökken a türelme is. Abban az esetben is türelmetlenné válik, ha túl sok tiltás éri, vagy ha az önállóságában van korlátozva - ettől válhat dacossá. Ilyen helyzetekben biztosítanunk kell a gyermekünket arról, hogy a kellemetlen érzését megértjük, de a problémát nem biztos, hogy egyből meg tudjuk oldani. Ha a dacolásának néha eleget teszünk és engedünk ennek, azzal megerősíthetjük a dacoló viselkedését. Jó tanács lehet az, hogy csak a tényleges, fontos dolgokat tiltsuk. Gondoljuk át, hogy minden esetben erre a formára van-e szükségünk. Úgy fogalmazzuk meg a mondandónkat, hogy a gyermek mit csináljon, s ne úgy, hogy mit ne csináljon. Együttműködésre, s nem ellenállásra kell rábírnunk.
