Esőemberkék
Az autizmus egyre több embertársunkat érint. Fontos erről beszélünk, felnyitni a társadalom szemét, megismertetni a többségi társadalommal ezt a csoportot annak érdekében, hogy elfogadóbbá váljon, és együttes erővel integráltan tudjanak élni az autisták. Érdekel minket, hogy hol tart ebben a tudomány, kutatások mi mindenre derítettek fényt. Vendégünk lesz Tarr Hajnalka, Daniss-Bodó Eszter és Dr. Stefanik Krisztina. Meglepetés vendégünknél senki sem nem tudná jobban elmesélni azt, hogy milyen az autista emberek élete.
A diagnózisig vezető út
Hazai adatok szerint a gyerekek 76%-ánál 0-3 éves kor között veszik észre a szokatlan fejlődést és viselkedést. Az esetek 80%-ában a szülők veszik észre ezeket a jeleket, és sokkal kisebb arányban a pedagógusok és az egyén környezete. A nemzetközi kutatási eredményekhez képest Magyarországon sokkal később kerül a gyermek szakemberhez.
Az autizmus skálája széles, a skála egyik végén olyan autizmusról beszélhetünk, amelyhez súlyos értelmi fogyatékosság társul, a skála másik végén pedig az enyhe autizmus áll, amikor a nyelvi készségek megtartottak, de fenn áll a szociális kötődés zavara, ez utóbbit nevezzük Asperger-szindrómának. Már egészen kiskorban felfedezhető, leginkább a kommunikáció és a társas kapcsolatok területén. Ezek a gyermekek nem igénylik a szociális kapcsolatokat, nem kezdeményezik azt, s nem tartják a szemkontaktust sem. Nem értik a mimikát és a gesztusokat sem.
Donna Williams, ausztrál autista nő a következőképpen ír versében az ő világukról:
"Magányodból, üveg alól nézed, amint a világ halad,
és hozzád senki sem érhet, biztonságban vagy, érzed.
De a szél hidegen fúj, lelkedben, a mélyben,
úgy érzed, ott semmi nem bánthat, pedig minden elkésett."
