Érettségizik a gyermekem!
Egyszer csak eljön a pillanat, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy a nemrégiben még óvodás csöppségünk felnőtt és érettségi, illetve továbbtanulás előtt áll. Ebben az adásban a szülő-gyermek kapcsolatról és arról az útról beszélgetünk, amely az óvodás kortól a kamasszá majd felnőtté válásig vezetett. Ki hogy élte meg gyermeke csínytevéseit, rossz vagy jó osztályzatait és mennyire próbálta befolyásolni gyermekét a pályaválasztásban? Schell Judit, Földi Rita, Horgas Eszter - és persze meglepetés férfi vendégünk - vallanak színt.
A leválás kora
A nyugodtnak mondható óvodás és kisiskolás évek elmúltával eljön a végleges leválás, a kamaszkor kezdete. Ez napjainkban akár a 8-9. életévre is tehető, de nagyok az egyéni különbségek. A serdülőkor viharos lázadásai - akárcsak a dackorszakban - az én kialakulását, a saját értékrend megteremtését szolgálják. Sok szülőt váratlanul érnek a serdülők heves indulatai, a kamaszkor viharai. Pedig, ha a szülő kellő higgadtsággal, érettséggel fogadja kamasz gyermeke útkeresését, kialakulhat szülő és gyermek közötti barátság, megértés.
Horgas Eszter fuvolaművésznő válása után egy ideig egyedül nevelte lányait, Lilit és Annát. Mára barátnői viszonyban élnek egymás mellett.
Minél nagyobb teret engedünk gyermekünknek - természetesen a szükséges határok kijelölése és betartása mellett -, annál inkább segítjük azt, hogy egészséges felnőtté váljon. A szülők túlzott félelme gyermekük lázadásától a kamaszt visszahúzódóvá, gátlásossá teheti. Azzal, ha burokban tartjuk gyermekünket, nem segítjük a fejlődését. Persze az sem szerencsés, ha a serdülő korábban hagyja el a szülői fészket, mint kellene. Hiába a viharos kamaszkor, fontos tisztában lennünk azzal, hogy gyermekünk még sok mindenben támaszra, támogatásra, megértésre szorul. Egy életen át…
Dr. Földi Rita pszichológus szerint manapság sajnos nem működik olyan jól az elengedés, mint a régi időkben, vagy mint a természeti népeknél. Néha mintha elfelejtenénk anyának lenni.
Nehéz kamaszkor
Ilyenkor rengeteg inger éri a gyereket, új tényezők lépnek be az életébe: iskola, új érdeklődési körök, új barátok, szerelem és mások. A szülők a háttérben a biztos támaszt, menedéket, irányítást, szeretetet nyújtják gyermeküknek. A biztos kapcsolat segíti a gyereket, hogy később is megbirkózzon az élet útvesztőivel, és ha szükséges, képes legyen segítséget kérni és kapni.
Schell Judit első gyermekét egészen fiatalon szülte. Lackó ma már felnőtt, így vele már átestek az elengedés korszakán. 2008-ban született Schmied Zoltánnal közös kisfiuk Boldizsár, 2012-ben pedig kislányuk, Borbála.
A kiskamaszok igen ellenségesen tudnak reagálni a szülői közeledésre. Néha egyenesen zavarba jönnek a szüleik előtt, ami számukra is kellemetlenséget okoz. Ez az az időszak, amikor a gyerekek inkább a társaik felé nyitnak és több szabadságra, függetlenségre vágynak. Ennek jeleként már gyakran magukra zárják a szobájuk ajtaját is. Nem könnyű megbirkóznunk ezekkel a fejleményekkel. Soha nem szabad azonban magunkra venni gyermekünk dacos megnyilvánulásait, netán kudarcként vagy hibaként megélnünk a helyzet megváltozását. Ez mind annak a jele, hogy a gyerek fejlődik, nem csak fizikálisan, hanem mentálisan és érzelmileg is. Nem tehetünk mást, mint némi teret engedünk a határait feszegető tininek. De nem szabad, és nem is kell teljesen elengednünk a kezét.
A szülő még mindig az egyik legnagyobb befolyásoló tényező a gyerek életében. Ő azonban nem igazán hallgat arra, amit a szülő mond, sokkal fontosabb az, amit tesz. Tehát sokkal inkább a tetteinkkel kell jó példát állítani a gyerek elé, mintsem a folyamatos prédikálással. Olyan viselkedésformákat érdemes mutatnunk, melyeket a gyereknél mi is szeretnénk megtapasztalni: tisztelettudó beszéd, kedvesség, egészséges életmód, felelősségvállalás.
Szervét Tibor 36 éves volt, amikor fia született. Az apaság teljesen megváltoztatta az életét, a kis jövevény helyre tette a az élet dolgait.
Egyszerű és kicsi dolgok is képesek megerősíteni a kapcsolatot közöttünk. Érdemes több figyelmet és időt fordítanunk a gyerekre, kimutatni a törődésünket és a szeretetünket felé.
Mi leszek, ha nagy leszek?
A legtöbb gyerek szívesen elmondja, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Sajnos, amikor a pályaválasztásra kerül sor, az, hogy mihez érez kedvet és tehetséget magában, nem az egyetlen, én nem is mindig a legfontosabb szempont.
Ahhoz, hogy a legjobb döntést tudja meghozni, fontos, hogy minden segítséget megadjunk neki. Akkor lesz a magánéletében is kiegyensúlyozott, önbizalommal teli ember, ha olyan munkát végezhet, amit szeret, és amiben eredményeket tud elérni. Mivel a tanulás nem kompenzálja a képességeket, jó lenne olyan szakmát választani, amelyben a gyerek képességeit is fel tudja használni. Nézzük át közösen az iskolai eredményeit, melyek azok a területek, ahol a legjobban teljesít? Készítsünk egy listát a kedvelt iskolán kívüli tevékenységekről. Beszélgessünk a gyerek tanáraival, kérdezzük meg az ő véleményüket is. Segítsünk a gyereknek megismerni önmagát! Nem árt a negatív tulajdonságokat is feltérképezni, hogy tiszta képet kapjon önmagáról. Ennek segítségével könnyen kizárhatóak a nem megfelelő tevékenységi területek.
Ha már tudjuk, milyen képességekkel rendelkezik és megvan a foglalkozások listája is, nézzünk körül az álláskereső portálokon és tudjunk meg minél többet az elvárásokról. Ha egy állás megtetszik, érdeklődjük meg, hogy dolgozhatna-e pár órát önkéntesként ezen a helyen az első benyomások, tapasztalatszerzés céljából – mielőtt hosszú távú döntést hozna. Bíztassuk, hogy beszélgessen minél több olyan emberrel, aki jártas az adott területen, hogy minél többet megtudjon róla. Miután mindez megvan, érdeklődjük meg, hogy milyen tanulmányokra van még szükség a munkavégzéshez.
Legyünk partnerei gyermekünknek. Fogalmazzunk meg közösen egy tervet, amelyet végig kell járnia ahhoz, hogy elérhesse célját. Hiszen mindnyájunknak ez a legfontosabb, igaz?
