Én és a kisöcsém
A testvéri kapcsolat különleges minden tekintetben. A legjobb érzés az, ha a testvérünk a barátunk is, azonban tapasztalatból tudjuk, hogy sokszor nem így alakul ez a szoros családi kapcsolat. Mai adásunkban szeretnénk bepillantani a bátyus-öcsi testvérkapcsolatba. Milyen lehet bátyónak lenni, akire felnéz a kisebb testvér? És milyen lehet öcsinek lenni, aki vagy követi, vagy sem testvére útját, de mindenképpen meghatározó személy az életében? Erről faggatjuk a bátyókat: Sipos Pétert, Rippel Ferencet és Puskás Petit. Meglepetésünknek köszönhetően megismerhetjük a másik oldalt is.
Hogyan lesz az ellenségből legjobb barát? - Vissza a gyermekkora!
Egy kistestvér érkezésére a szülőnek megfelelőképpen fel kell készítenie a nagyobb gyermeket. Sok esetben a féltékenység kikerülhetetlen velejárója ennek. S a testvéri viszonyból mindenképpen következnek bizonyos feszültségek. A legnagyobb probléma, hogy a kizárólagos figyelem hirtelen osztott figyelemmé alakul át. Ezeknek a meccseknek, amiket egymással vívnak, meg kell várni az eredményét, s szülőként nem kell mindenképpen megoldani a gyerekek problémáit. Ugyanis sokszor ezek a küzdelmek azért zajlanak, hogy a szülőt, vagy a szülőket maguk mellé állítsák. S ha anyaként vagy apaként igazságot akarunk állandóan tenni, akkor a gyerekek azt fogják érezni, hogy megéri küzdeni. Legjobb, ha ezeket a helyzeteket picit rájuk hagyjuk, hogy egymás között megfelelőképpen rendezzék el. S idővel ezek a civakodások meg fognak szűnni. Később majd adódhat olyan helyzet, amikor a két testvér cinkostársként képes összefogni. Tehát első lépésként nagyon fontos a testvér érkezéséről sokat beszélgetni gyermekünkkel. Megfelelőképpen felkészíteni, hogy szeretettel fogadja őt. S nem szabad minden "meccset" helyettük lejátszanunk!
