Emlékek a bőröndből
Életünk során számtalan fényképet, levelet, tárgyat, ruhát és egyéb kisebb-nagyobb csecsebecsét megőrzünk egy fiókban, a szekrény alján. Van, amit azért teszünk félre, mert "egyszer még jó lesz az valamire", míg valamit azért vagyunk képtelenek kidobni, mert egy-egy kedves emlék kötődik hozzá. Mire szeretünk emlékezni? Milyen apróságot őrzünk a szüleinktől, barátainktól, régi szerelmektől, életünk párjától? Megismerjük vendégeink saját történetét, az ő képzeletbeli bőröndjük tartalmát, miközben megpróbálunk választ keresni arra a kérdésre is, hogy az emlékek miként befolyásolják tetteinket, életünket. Vándor Évával, Tolvai Renátával, Szabó Erikával és meglepetés férfi vendégünkkel nosztalgiázunk.
Az önmagunkról való gondolkodás fontos eleme az idő. Ez teszi lehetővé, hogy az ember önmagáról és változásairól tudjon beszélni múltban, jelenben és jövőben. Az egyes tárgyak életünk különböző pillanataival, az azokkal együtt járó érzésekkel kötnek össze bennünket. A tárgyakat azért tartjuk meg, mert összekötnek minket más személyekkel, tehát dokumentálhatják életszakaszainkat.
Szabó Erika színésznő halmozó típus, aki soha semmit nem dob ki. A lyukas harisnyát azért, mert sajnálja, az évek óta polcon heverő egy darab zoknit pedig azért, mert bízik abban, hogy egyszer még meglesz a párja. A korábbi szerelmeitől kapott emlékektől sem válik meg, hiszen azok életének, múltjának részei. A praktikus, használható ajándékokat kedveli, amik aztán szerves részei lesznek mindennapjainak.
Csonka András színész, műsorvezető úgy gondolja, állandóan emlékek között él az ember, ami egyszerre jó és veszélyes. A veszélye mindenképpen az, hogy az emlékek segítségével talán könnyen beleragadunk a múltba. Ilyenkor tudatosan kell továbblépnünk és megválnunk bizonyos dolgoktól. Legfontosabb tárgyi emléke édesanyjának a táskája, ami az utolsó nap tárgyaival együtt a tragikus hirtelenséggel elhunyt édesanya illatát is magában őrzi.
A nosztalgia kutatható?
Az általános értelemben vett nosztalgiakutatás az utóbbi évekig nem igazán létezett. Az elmúlt egy-két évtizedben alakult ki, de ma is nagyon periférikus területét képviseli a pszichológiának. Ennek oka főleg az, hogy még a nyitott, más tudományokkal könnyen házasságra lépő pszichológiának sem elég megfogható fogalom a nosztalgia. Nehezen körülírható, terápiás hatása pedig még nem bizonyított.
Egyébként is – mondhatják - önbecsapás az egész, hiszen fiatal korunkból egyszerűen több emlékünk van, ráadásul az idők során ezek torzulnak…
