Elvárások és kényszerek
Életünk során folyamatosan elvárásoknak felelünk meg, vagy másokkal szemben állítunk fel különböző kikötéseket. Lehet szó munkáról, gyermeknevelésről, tanulmányokról, párkapcsolatról - már-már népbetegség lett az örökös teljesítménykényszer. Gregor Bernadettel, Danics Dórával, Riha Zsófiával és meglepetés férfi vendégünkkel arról beszélgetünk, hogy milyen követelményeket állítanak fel az élet különböző területein, és vajon
a magas elvárásoknak köszönhetik-e a sikereiket?
"Egyszerűbb az elvárások ellen küzdeni, mint felnőni hozzájuk." (Alfred Adler, osztrák pszichiáter)
A bizonyítási és megfelelési vágyat születésünktől hozzuk magunkkal. Elsőként az édesanyánknak, a szüleinknek akarunk megfelelni. Azután természetesen a pedagógusainknak is, és természetesen a barátainknak, családtagjainknak is. Szerencsés esetben felnőtt korra kialakul egy belső irányítottság, amikor már a saját elvárásaink irányítanak bennünket.
Danics Dóra énekesnő maximalista. Ha munkáról van szó, a legnagyobb elvárásokat ő támasztja magával szemben és saját magának felel meg a legnehezebben. Gyermekkorában nem állították teljesíthetetlen követelmények elé. Már kicsi korától gyorsan és jól tanult. Szülei mindig bíztak benne, mindig biztosak voltak abban, hogy tudja az anyagot. A tehetségkutató versenyben, amit megnyert, számtalan elvárásnak kellett megfelelnie. És kell is még, amíg meg nem találja saját belső irányítottságát.
Kemény Dénes válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos azt tartja, hogy a fiatalokban a fejlődés lehetőségét kell meglátni, ezt kell bennük erősíteni, és egy-egy rosszabb teljesítmény után nem szabad hagyni, hogy rájuk boruljon a világ. Számára a legfontosabb mindig a saját elvárása volt – munkában és magánéletben egyaránt.
Megfelelési kényszer az, ha valaki egy általa kivetített képnek akar megfelelni. Ilyenkor az illető megpróbálja kitalálni, hogy a másik mit szeretne, mit gondol, legtöbbször anélkül, hogy megkérdezné, pontosan mire is vágyik a másik. Leginkább azokra jellemző a megfelelési kényszer, akiknek szigorúak voltak a szülei, és nehezen elérhető elvárások elé állították őket. És mivel a gyerekekben erősen él az, hogy megfeleljenek a szülőknek, csak úgy lesik, mivel érhetnek el náluk dicséretet, vagyis szeretet. Nem is kell feltétlenül az, hogy kimondják az elvárásokat, az is elég, ha valamilyen módon éreztetik a felnőttek, hogy mit akarnak, hogy mit várnak el a gyerektől.”
Az állandósult túlságos bizonyítási és megfelelési vágy, a teljesítménykényszer komoly egészségügyi problémákhoz, iskolai, munkahelyi stresszhez, szorongáshoz vezethet. Az, hogy ezt ki mennyire tudja kezelni, személyenként változik. A teljesítményhez kötődő stresszhatások akkor nőnek meg, ha az illetőre a helyzettől függetlenül is jellemző a fokozott érzelmi sérülékenység.
„Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak, az lemondott arról a lehetőségről, hogy önmagáért szeressék." (Darnel Christian filozófus)
