A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Élsportolók gyerekkel vagy anélkül?

Mikor szülnek világ- és olimpiai bajnok sportolóink? Az ő életükben a hétköznapinál is nehezebb a gyerekvállalás kérdése. Belefér a gyerek, ha valaki sorra gyűjti az érmeket, állandóan edz és versenyekre utazik? Vagy csak akkor vállalnak gyermeket, ha már visszavonultak? Sportolónőinknél van példa erre is, arra is. Károlyi Andrea, Kovács Ági és Stefanek Gertrúd mesélnek életükről. Meglepetés férfi vendégünk persze egy picit könnyebb helyzetben van.

A sportolók életében  nagyon nehéz a családalapítás, hiszen mindig benne van a pakliban, hogy hosszabb-rövidebb időközönként csapatot, olykor még országot is váltanak. Ebbe a gyermekvállalás nem, vagy csak nagyon nehezen fér bele.

Ha hétköznapokon edzésre kell járni, hétvégén meccsek vannak, szerencsés esetben a nagyszülők segítik ki a családot a gyerekek körüli teendőkben. Azonban erre sincs mindig lehetőség, így még az is előfordulhat, hogy viszik magukkal a kicsit, bízva a helybeni segítségben – lelkes szülők, kísérők, vagy épp a büfés, portás személyében.

Még jobban nehezíti a helyzetet, ha mindkét szülő élsportoló és a szoros időbeosztásuk miatt csak az ajtóban találkoznak egymással. Sietve bízzák a másikra a gyereket, aki persze azt szeretné, ha az esti meseolvasás a megszokott szertartás szerint zajlana. Legnehezebb a felkészülési időszakban elmagyarázni neki, hogy apa most edzésen van, anya pedig pihenni szeretne, mikor az ártatlan csöppség arról igyekszik meggyőzni a szülőt, hogy a délutáni játéknál nincs fontosabb. Mert ebben egyébként teljesen igaza van.

Kovács Ágnes olimpiai bajnok, többszörös világ- és Európa-bajnok, Örökös Magyar Bajnok úszónőnk tizenéves kora óta három dologra vágyott: olimpiai bajnoki címre, amerikai tanulmányokra és arra, hogy a harmincadik születésnapja előtt szülessen gyermeke. Mindhárom kívánsága teljesült. 2000-ben Sydneyben olimpiai bajnok lett 200 méteres mellúszásban. Húszévesen kikerült egy amerikai egyetemre - ahol mellesleg meg kellett tanulnia gondoskodni önmagáról. 2008-ban, huszonhét évesen hagyta abba az úszást, és került vissza a civil életbe, ami nagyon nagy változás egy sportoló életében. Kisfia, a most kétéves Gábor Dominik – aki Ágnes harmincadik születésnapja előtt egy hónappal érkezett  - születése után kiegyensúlyozott, jól érzi magát a bőrében. Ági úszóként fegyelemhez, állandó napi ritmushoz szokott, és világéletében maximalista volt. Kisfia születésével feje tetejére állt a számára megszokott rend. Próbált mindent tökéletesen csinálni, de egy kis idő kellett hozzá, amíg beletanult az új szerepbe és kialakították a mindenki számára ideális életritmust. Konzultált anyukájával, anyósával, sok barátnőjével, és rengeteg szakkönyvet olvasott el. Mindennek eredményeként ma kellemes ritmusban zajlik az életük, a kezdeti pánikot valami gyönyörűséges belső öröm váltotta föl.  Ebben az is szerepet játszik, hogy a családtagok sokat segítenek és az édesapa is aktívan kiveszi részét a gyermeknevelésből. Fiatal anyukaként sem tagadhatja le sportolói előéletét, mert a gyermekével töltött hétköznapokban is fontos szerepet játszik a tervszerűség és a rend. Már nem hiányolja a versenyek izgalmát, mert új, gyönyörű feladatot adott neki az élet.

Ági szerint jóval több segítség kellene az élsportolóknak ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a sport után, mert ez a tudatos felkészülés ellenére is nagyon nehéz dolog számukra. Az élet legnagyobb vállalkozásának a gyereket tartja. Számára fontosabb a család, mint a karrier. Ennek ellenére – vagy talán épp ezért – a feladatok mindig rátalálnak. Szépen fokozatosan szivárog vissza a szakmai életbe és bízik abban, hogy a jövőben éppúgy valóra tudja váltani az álmait, mint régebben!

Stefanek Gertrúd  csapatban világbajnok és olimpiai bronzérmes tőrvívónk azon kevesek egyike, akik azzal dicsekedhetnek, hogy két évig a férjük volt hivatalosan GYES-en a gyermekükkel – amiért a mai napig nagyon hálás Karola apukájának. 1989-ben volt az esküvőjük és Gertrúd természetesnek tartotta, hogy amint lehet, életet adjon gyermeküknek. 1990-ben, lánya születése után azonban még vissza kellett kerülnie az élvonalba, hogy az 1992-es barcelonai olimpián indulni tudjon. Akkor sem esett volna kétségbe, ha ez nem sikerül, mert úgy gondolta, hogy gyermeke sokkal fontosabb sportolói sikereinél. Azzal persze nem számolt, hogy megváltozik, ha anya lesz. Sokkal nehezebben ment a felkészülés és a koncentrálás, mint Karola születése előtt. A maximális segítség ellenére a szíve fele mindig otthon volt. A régi eszmékben hisz: szerinte egy anya legyen otthonteremtő is, varázsoljon meleg családi fészket, ahová jó hazaérkezni.

A versenyeken többször választották meg a legszebb sportolónőnek, de ő nem erre a legbüszkébb, hanem teljesítményére és lányára.

Károlyi Andrea legendás kosarasunk öt év próbálkozás után - orvosi segítséggel lett édesanya. Kislánya, Kata 2010-ben született meg. Családanyaként Andrea már nem zajos sikerekre vágyik, sokkal inkább arra, hogy tapasztalataiból és életfelfogásából minél többet átadhasson a fiataloknak. Szűk három esztendő után tért vissza a parkettre a hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes kosárlabdázó. A családanya nevelőegyesületénél, a BSE-nél húzta magára a magas szárú tornacsukát, de már nem a zajos sikerek elérése vezérelte, hanem hogy a városmajoriak fiatal együttesének átadjon valamit temérdek tapasztalatából.

A sportoló-édesanyák - akár sportkarrierjük alatt, akár azután vállalnak gyermeket - nincsenek egyszerű helyzetben, ha helyt akarnak állni mindkét fronton. A sportoló-édesapák talán egy picit könnyebb helyzetben vannak. Ők vajon mennyit és hogyan tudnak részt venni a család életében?

Kovács Kokó István a profi ökölvívásban szinte mindent elért, úgy, hogy közben példás családapa, gondoskodó férj és bármibe kezd, sikerrel jár. Mindig gondosan ügyelt arra, hogy minél több időt tudjon együtt tölteni a családjával. Tanulni ugyan nem ő szokott a gyerekekkel, viszont rengeteget játszottak együtt és számtalan sportprogramra vitte el őket. Felesége szerint István mindent megtett a sikerért, és nem csupán amiatt, hogy személyes sikere legyen, hanem mert gondoskodni akart a családról. Azért, hogy a fiaiknak könnyebb élete legyen. Természetesen Krisztina mindenben mögötte állt, támogatta, és esetenként türelmesebb, megértőbb volt vele. Mivel tőle nem várhatta, hogy ügyeket intézzen vagy szerelőre várjon, megteremtette a nyugodt hátországot, hogy a következő feladatra összpontosíthasson. Ahogy Krisztina fogalmaz: „ő a szorítóban tett meg mindent értünk, én igyekeztem ugyanezt a nappaliban és a konyhában”.

István édesapaként a gyermekeivel való játékban is azt tartotta a legfontosabbnak, hogy megtanítsa őket győzni. Mert fontos, hogy az ember nemesen elviselje a vereségét; de ennél is fontosabb, hogy mindent megtegyen azért, hogy győztesként kerüljön ki a harcból…

 

Kapcsolódó cikkek: