Egyszer volt, hol nem volt a mesék világa
A mese útravaló, üzenete és tanulsága van. Lehet félni, reménykedni, örülni, szomorkodni. Megtanít az életre. A jövő társadalmát neveli, ezért meghatározó szerepe van az egész társadalom jövőjének szempontjából. A közös mesélés segít, egyben tartja a családot, kapaszkodót nyújt a gyerekeknek (is) a világ eseményei közötti eligazodásban. Így lelkileg kiegyensúlyozottabb felnőttekké válhatnak. Gyereknap előtt erről mesélünk Kecskés Karinával, Palotás Petrával, Finy Petrával és meglepetés férfi vendégünkkel.
Ősi mesevilág
„A mese megkönnyebbíti a szívet, s olyan porhanyóssá teszi az ember lelkét, hogy az álom magvai könnyen kicsíráznak benne” – mondja Seherezádé az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben. A mesék világa ősi keletű, végighúzódik az emberiség egész történetén. Gondolhatunk a legrégebbi korokra, az antik mesemondókra, akik a köréjük csoportosuló embereknek mesélték a fantázia és a valóság határán született csodás történeteket. Vagy a mesés Kelet varázslatos, titkokkal övezett világára. Vagy átugorva sok-sok évszázadot, a közelmúlt paraszti kultúráira, ahol a fonóban és a közösségi élet egyéb színterein asszonyok és férfiak meséltek a maguk és egymás szórakoztatására, de okulására is. Hiszen őseink még jól tudták, hogy a mesén keresztül segítséget, útmutatást kaphatnak saját élethelyzeteikre.
Régen a mesének és a mesélésnek fontos szerepe volt az emberek mindennapi életében. A balti népek egyes csoportjainál a meséknek mágikus erőt tulajdonítottak a növények és az állatok fejlődésével kapcsolatban is: azt tartották, hogy a vetés gyorsabban nő, az állatok szaporábbak, ha mesélnek nekik. Számos történetben szerepel az a valóságból táplálkozó motívum, hogy a vándorok mesemondással hamarabb kapnak szállást, a koldus könnyebben jut adományhoz, s egy jól elmondott tanító mese a vitás kérdéseknél is perdöntő lehet.
Berecz András, mesemondó már az iskolában is sírt, ha nem nevettek rajta. Énekeket, meséket és tréfákat gyűjt, amerre csak jár a világban.
A mese kell
A nagy mesék, mesemondások ideje soha nem jár le, mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a borzongásra, a csodák átélésének élményére.
A mese ugyanakkor rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen a gyermek fejlődése szempontjából, hiszen gazdagodik fantáziája, szókincse, a szereplőkkel azonosulva átélhet különböző helyzeteket, feloldhatja a benne felgyűlt feszültséget. A felnövekvő gyermeknek óriási szüksége van arra, hogy átlássa az egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel, és felismerje a rosszakarókat. A főhősök bőrébe bújva éli át a veszélyt, a megmenekülést, az örömöt, a bánatot, vesz részt kalandokban, harcol az igazságért, és nyeri el méltó jutalmát vagy büntetését. A kicsikben így rögzülnek az erkölcsi tanulságok. A mesék nem csak szórakoztatnak, hanem jelentős részben nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak és segítik a személyiség fejlődését.
A mese az egyetlen irodalmi műfaj, amely utat mutat a gyermeknek, hogyan fedezze fel identitását, hogyan találja meg helyét az életben. A mese azt sugallja, hogy a boldog, tartalmas életet bárki elérheti - de csak akkor, ha nem futamodik meg a veszélyek elől, mert az igazi identitáshoz csakis rajtuk keresztül vezet az út. A mese továbbá azt ígéri, hogy ha valaki elindul ezen a félelmetes és kockázatos úton, a jóakaratú hatalmak megsegítik, és végül eléri célját. De arra is figyelmeztet, hogy a gyávákra és kishitűekre, akik visszariadnak énjük felfedezésének kockázatától, sivár élet vár - ha ugyan nem történik valami nagyobb bajuk.
A mai gyerekek nagy része azonban hátrányos helyzetben van - mert a mesék megismerésének lehetőségétől is meg van fosztva. Leginkább csak olyan egyszerűsített és megszelídített változatokkal találkozhat, amelyek a meséből kilúgoznak minden mélyebb értelmet és jelentést - ilyenek a felszínes szórakoztatást szolgáló filmes és televíziós adaptációk.
Palotás Petra jelenleg Hamburgban él. Kislánya születése óta a műsorvezetői pályát az írásra cserélte fel. Papás-mamás címmel írt az anyaságról, azután a valóságshow-k világáról Bécsi kávé, pesti lány címmel.
Szórakozás, fejlesztés
A mese nem csak szórakozást ad a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, személyiségét. Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb, az attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják a legjobban. A szülők hajlamosak arra, hogy az általuk kedvelt, nekik tetsző meséket meséljék. A mese kiválasztásánál mindig a gyermek kívánságát kell figyelembe venni. Ha a gyermeket még nem köti le valamelyik mese, az azt jelenti, hogy életének ebben a szakaszában ezek a témák még nem foglalkoztatják. Ilyenkor jobb, ha másik mesét mesélünk neki. Pillanatnyi érdeklődésének és szükségletének megfelelően a gyermek ugyanabban a mesében sokféle értelemet találhat. A gyermeknek, amelyik mese fontos azt újra és újra hallani szeretné. Ilyenkor újabb részleteket is megért. Segíti feldolgozni belső szorongásait, félelmeit, nehézségeit. A mese történetei megértetik a gyermekkel, hogy a problémákat nem lehet elkerülni, s, hogy létezik megoldás. A mese mindig jól végződik.
Finy Petra a magyar kortárs gyerekirodalom egyik meghatározó alakja. A mai napig szeret gyerekkönyveket olvasni, és azt, ha a főhős elnyeri méltó jutalmát. Gyerekkönyvek írásán kívül Petra felnőtt könyveket is szeret írni.
A mese, mint terápiás eszköz
A meseterápia azon a felismerésen alapul, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. A mesék, mítoszok és mondák a vágyainkból, a fantáziánkból és az érzelmeinkből születnek, s így a képzelet és a valóság összefonódásai. A mesék szimbolikus képeikkel és cselekményeikkel nagyon mély intuitív tudást és sejtéseket jelenítenek meg az élet misztériumáról, törvényszerűségeiről, a lélekben játszódó folyamatokról.
Az emberi lélekben fölmerülő konfliktusok - felnőttkori krízisek, szülőkről való leválás, párválasztási dilemmák, szimbolikus formában megtalálhatók a mesékben is. A mesét csak az újabb időkben tekintik gyermekműfajnak, régen a mesemondás és hallgatás végigkísérte az emberek életét; a hallgatók fölfedezték magukat a mesékben, és megfejtve a jelképes üzeneteket, a mese analógiájára megoldást kaptak saját problémáikra, életkérdéseikre is. A mese alaptörténete mindig valamiféle konfliktusra épül. A mesehős szembetalálja magát egy problémával, ezért elindul, hogy egy szimbolikus úton át leküzdje az elé gördülő akadályokat. Ez az elindulás a sorsunk fölvállalását jelképezi, azt, hogy hajlandók vagyunk szembenézni a feladatainkkal, és leküzdeni „a sárkányokat is”. A személyiségfejlődés különböző állomásai, alaphelyzetei jelennek meg a mesékben, az adott életszakasz döntési és választási mozzanatai. A hősnek – aki eltévedt a sűrű erdőben, ezekre a döntési helyzetekre kell helyes választ adnia ahhoz, hogy elérje a személyiségfejlődés következő lépcsőfokát. pl. a serdülőkorból a felnőttkorba. Ezt a választási szituációt a mesékben rendszerint a hármas keresztút, a hármas elágazás jelképezi. Fontos, hogy a hősnek, noha akadnak segítői, egyedül kell végighaladnia az úton, vagyis neki kell a személyes boldogságáért erőfeszítéseket tennie. A hangsúly a megoldáson van. A kezdeti diszharmónia után a mesében végül minden a helyére kerül.
Kecskés Karina színpadon és filmvásznon is bizonyított már, de kislánya születése után megváltozott az élete és az értékrendje. Elvégzett egy meseterápiás képzést és folyamatosan részt vesz gyerekeknek szóló mesejáték-foglalkozásokon.
Magyarország a világelsők között szerepel az egy emberre jutó összegyűjtött mesék számát tekintve. Népmesekincsünk is szépen őrződik. Gondos kutatók könyvekbe mentették, a nemzeti kultúra szerves részévé tették és teszik, folyamatosan.