A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Beszélj rendesen, fiam!

Sokan állítják, hogy a mai fiatalok nem tudnak beszélni. A szókincsük gyér, nehezen tudják kifejezni magukat és nem ismerik a nyelvi illemszabályokat. Ezek a hiányosságok vajon csak a tizenévesekre igazak? Hogyan beszélünk mi magyarok az utcán, a boltban, a buszon, a hivatalban, társaságban idegennel vagy ismerőssel, szüleinkkel, barátainkkal? Szarvashibák, udvariassági formák, szleng, a televízió és az internet hatása - ezekről beszélgetünk Sebestyén Mártával, Acél Annával, Kiss Judit Ágnessel és férfi vendégünkkel, aki igazán a szavak embere!

Az emberek folyton beszélnek. Mióta megszülettek, szavak zümmögnek köröttük... Ki merészeli azt állítani, hogy nem mindenki nyelvész, hogy nem mindenki született szakember?” (Kosztolányi Dezső)

A magyar nyelvet Magyarországon körülbelül 10 milliónyian, a Kárpát-medencében még 2–2,5 milliónyian, míg a világban további 1 milliónyian, azaz összesen 13–14 milliónyian beszélik. Balázs Géza nyelvész A magyar nyelv változásai a rendszerváltás óta című írásában az 1990-es rendszerváltást a közép-európai nyelvek számára fontos nyelvtörténeti fordulópontként jellemzi, amikor új nyelvi, nyelvpolitikai problémák jelentek meg a környező kultúrákban, nyelvekben. Magyarországon elkezdődött a „nyelvi piac” újrafelosztása. A rendszerváltás megkönnyítette az utazást, felgyorsította a külső-belső migrációt, ami az idegen nyelvi hatásoknak kedvezett. A kereskedelmi média létrejöttével illetve az internet elterjedésével korábban csak kisebb közösségek által használt szlengek kerültek nyilvános térbe.

Acél Anna műsorvezető, a Magyar Televízió Nyelvi és Képernyős Bizottságának elnöke volt már fülészeten azért, mert azt hitte, rosszul hall. Kiderült, hogy a körülötte lévő fiatalok beszéltek olyan ifjúsági nyelven, amit nem értett. Úgy érzi, sosem a nyelv változásával van baj, hanem a sajnálatosan bekövetkező romlásával. A nyelvi nevelés kulcsa az oktatásban és a médiában van most, hiszen a családokban csak percek jutnak a mindennapi közös beszélgetésekre.

Család – iskola – média

A család és az iskola mellett a média az, amely a legnagyobb befolyást gyakorolja az emberekre. Gyermekeink, akik már a tévés korszakban születtek és a tévén nőnek fel, alapvetően másképpen érzékelik a világot, mint az előző generációk. Megváltoztak az érzékszervi prioritások, a látás a legfontosabb. A gyors képi váltásokkal kiterjesztődik a megismerés pillanatnyi folyamata. De ez a fajta gyorsaság nem csak a világ megismerésére vonatkozik, hanem a családtagok egymással töltött idejére is. Ma a gyermekekre otthon percekben mérhető értő figyelem jut csupán, ezzel szemben négy órát is eltöltenek a televízió és a számítógép előtt. Tagadhatatlan, hogy a médiának óriási felelőssége van abban, hogy milyen kifejezésmódbeli mintát nyújt a felnövekvő generációnak.

Sebestyén Márta népdalénekes a magyar népdalok segítségével az egész világon népszerűsíti anyanyelvünket. Úgy véli, a magyar nyelv színes kincseinek elsajátításához a legjobb módszer az éneklés. A kisgyereknek az a legjobb, ha énekelnek neki a szülei, hiszen ebből tanul a legtöbbet – nyelvet, érzelmeket, gondolatokat. A közös éneklés pedig remek nevelő erő, hiszen muszáj közben egymásra figyelni. Nyelv és zene, vers és zene nem működik egymás nélkül.

Slam poetry

A slam poetry egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, és ezek után értékelik egymást. Az esemény célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév és siker szerzése. Költői szempontból azonban ez inkább előadó művészet, emiatt elvész belőle a költészet mélysége és intimitása.

Kiss Judit Ágnes költő, író úgy gondolja, nem csak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogy mikor mondjuk. Nem nyelvi tabuk, hanem a helyzethez nem illő megszólalások léteznek. Nem félti a magyar nyelvet, úgy látja, nagyon sok mindent túlélt már. Jelenleg a két legerősebb hatás az angol nyelvből és az internetes nyelvhasználatból, chat-nyelvből éri nyelvünket. Amit ezek közül a magyar nyelv nem tud integrálni, ledobja magáról.

Litkai Gergely humorista, forgatókönyvíró szerint mindenki úgy használja a nyelvet, ahogy akarja, ami fontos, hogy tudja, hogy mihez képest használja rosszul. Úgy látja, hogy a gondolkodás egysíkúvá válása egyszerűsíti le a nyelvet. E mellett sajnos a vitakultúránk is elveszni látszik. Nem úgy az agresszív, durva megnyilvánulások a mindennapi beszédkultúrában. Ennek megváltoztatásához az első lépés lehetne például, ha tisztelnénk a nőket.

Káromkodni magyarul

Imádkozni spanyolul, udvarolni olaszul, vezényelni németül és káromkodni magyarul lehet a legjobban! – tartja  a mondás.

A legkorábbról írásban is fennmaradt magyar káromkodás az 1458-ból való Dubnici Krónikában található. A krónika maga az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. 1355-ben I. Lajos magyar király segélyhadat küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német-római császár támogatására Zürich és szövetségesei ellen. A krónika szerint Zürich város körül rettenetesen megharcoltak a svábföldi németekkel. A magyarok azt kiáltva: Szent királyok, segítsetek! – az isten kegyelméből végül győztek. … A magyarok azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából. Ezért vészes kardot villogtatva a fejük fölött, elcsapták kezüket és fejüket, mondván: ,,Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh!” (Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket!)

Kapcsolódó cikkek:

N@tnyelv - 4U

Ma már a kommunikációnk jó része elektronikusan zajlik: e-mail, SMS, chat formájában,...

Tovább olvasom