Az vagy, amit teszel!
Valljuk be, néha - vagy talán sokszor - közönyösek vagyunk a körülöttünk élőkkel, környezetünkkel, talán még saját magunkkal szemben is. E téren pozitív változásra van szükség, de sokan vagyunk, akik nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Beszélgetésünkkel nem titkolt célunk, hogy minél több ember merjen kiállni és tenni másokért a hétköznapokban. Talán ha inspiráljuk a környezetünkben élőket és megtanítjuk nekik, hogyan váljanak mindennapi hősökké, elindíthatjuk ezt a pozitív változást... Miklósa Erikával, Pásztory Dórával, Orosz Györgyivel - és meglepetés férfi vendégünkkel beszélgetünk.
Nem azért vagyunk közönyösek, mert egoisták vagyunk és rosszak, hanem mert a nagyvárosi körülmények ezt hozzák ki belőlünk. Ne törődjünk bele ebbe, hanem ha „helyzetben vagyunk”, lépjünk – hogy rajtunk is segítsenek, ha egyszer mi leszünk bajban. A pszichológia szerint kifogás mindig van rá, hogy miért nem segítünk. Az egyik legtöbbet emlegetett szociálpszichológiai elv, hogy a másiktól várjuk a kezdő lépést. Amíg másra várunk, hogy segítsen, addig fel is mentjük önmagunkat: ha bármi történik, nem én vagyok a felelős, mert ott voltak még mások is, miért nem segítettek ők?
Pásztory Dóra paralimpiai bajnok úszó, sportkommentátor mindig is úgy érezte, hogy kiválasztott - és úgy véli, talán ezért is született végtaghiányosan. Négyévesen látta Egerszegi Krisztinát olimpiát nyerni és ez élete meghatározó élményévé vált.
Kovács Kokó István olimpiai- és világbajnok ökölvívó tíz éve a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Jószolgálati Nagykövete és a SUHANJ! Alapítvány önkéntese.
Minden harmadik felnőtt önkéntes
Ők azok, akik közvetlenül, vagy valamilyen szervezeten keresztül, önszántukból, ingyen, háztartásukon kívül élő személyek javára vagy a társadalom hasznára végeznek valamilyen tevékenységet. Magyarországon – 2011-es adatok szerint – a felnőtt lakosság 28,4%-a, mintegy 2 millió 153 ezer fő végzett valamiféle önkéntes munkát. Túlnyomó többségük, 93,3%-uk közvetlenül segített ingyenes munkájával, 3,7%-uk szervezeten keresztül, vagy a szervezet javára végzett ilyen tevékenységet, míg 3%-uk közvetlenül és szervezet közreműködésével egyaránt támogatott rászoruló magánszemélyeket, különböző szervezeteket, intézményeket, vagy valamiféle közös ügyet.
Gyerekkorban kell megtanulni
A szociálpszichológusok szerint ezt a viselkedési módot gyerekkorban lehet automatikussá tenni. Gyakori például, hogy valakit kiközösítenek, és senki nem meri megvédeni, mert nem akar kilógni a sorból, szintén a „lúzerekhez” tartozni. Halácsy Péter és csapata két modult vett át Zimbardótól, amelyek az iskolai kiközösítésre, szekálásra reflektálnak, illetve azt tanítják meg, hogyan lehet a gyerekek hozzáállását javítani, ha nem hisznek magukban. A módszer elterjesztésébe iskolapszichológusok bevonását is tervezik.
