Az önzetlenség vagy az önzés korát éljük?
Tudjuk mi az önzetlenség definíciója? Vajon tudunk adni, vagy csak kapni szeretünk? Hogyan legyünk önzetlenek? Mikor tudjuk félretenni saját érdekeinket? A mai társadalmunk önző vagy önzetlen? Létezik egészséges önzés, és ha igen, akkor milyen formában nyilvánul ez meg? Ezeket a kérdéseket próbáljuk megválaszolni mai vendégeinkkel: Pécsi Ildikóval, Palya Beával és Tari Annamáriával. Meglepetés vendégünk szerint vannak helyzetek, amikor sajnos önzőnek kell lennie az embernek.
Önzetlenek vagy önzőek vagyunk? S hogy van ez a mai világban? Melyik kerül előtérbe? Az őszinte önzetlenség értékelendő cselekedet. Sokunknak tanácsolják azt, hogy akkor fogsz kapni, amikor adni is tudsz. Ezt a szabályt néha olyan nehéz betartani, mert mindig mérlegre tesszük azt, hogy mit adott a másik és mit adok én. Tudunk mi anélkül adni, hogy a jövőben ne várnánk valamit? Milyenek a társas kapcsolataink? Egy nagyon szép idézet erre egy tömör választ ad: „A puszta szókimondás az önzésből, az őszinteség az önzetlenségből táplálkozik. Az előbbi csak az ’én’-ről, míg az utóbbi másokról is szól.”
Furcsa kutatások – mennyire lehet igazuk?
Pennsylvaniai Egyetem pszichológusai végeztek egy kutatást. Arra keresték a választ, hogy az önzőség mekkora boldogságot okoz. A következő eredményt kapták: amit igazán akarunk, az alapvetően önző tulajdonság. De boldogságot csak addig tud okozni, amíg nem érzünk bűntudatot.
Az Oxford és a Tennessee Egyetem kutatói azt mondják, hogy az önzőség anyai ágon öröklődhet. Mindezt azzal magyarázzák, hogy a történelem során a nők nagyon sokat költöztek, követték házastársukat, ezáltal kevésbé kötődnek a környezetükhöz, szomszédjaikhoz. A férfias gének a barátságosságot erősítik, a nőies az önzőséget. De feltehetjük azt a kérdést, hogy egy nő, akiből édesanya lesz vajon mennyire tud önző lenni? Hisz egy anya a gyermekének él. A kutatás állítása is felvett pár kérdést. Ha a nő követte társát, az a társ irányába is önzetlenségnek bizonyul.
Önzetlenség & önzőség – mindkettő bennünk van!
A biológiai szemszögből vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor a válasz az, hogy önzőnek kell lennünk. Hiszen a túlélésre vagyunk hivatottak, életbe maradni, géneket tovább kell örökíteni. Ha a filozófiai oldalról közelítjük meg, akkor is az önzetlenség nagy teret kap. Nem lehetünk csak önzetlenek, azonban van választási lehetőségünk, hogy adott helyzetben ilyen vagy olyan akarok lenni. Az önzőség azért kell, hogy saját céljainkat, a kihívásokat teljesíteni tudjuk, nem tudunk mindig mások szolgálatában állni. Majd ebből az önös érdekekből tudunk később tapasztalatot átadni a fiatalabbaknak, tanácsot a gyermekeinknek. De az önös érdekek mellett nem szabad elfeledkeznünk az önzetlenség jótékony erejéről. Kutatásokból kiderült, hogy azok, akik könnyen tudnak adni, azok a lelkiekben feloldódnak. Az önzetlenség a lelkünkre, de még az egészségünkre is pozitív hatással van. Ugyanis endorfint termel, amely köszönhető a pozitivitásnak, a mosolynak, amely mind-mind velejárója az önzetlenségnek.
