Apák kontra anyák
Egyes vélemények szerint az apák akkor tudnak igazán közel kerülni gyermekükhöz, amikor a csöppség már elég nagy ahhoz, hogy együtt horgásszon vagy sportoljon édesapjával. Mikor tud egy férfi bekapcsolódni a gyereknevelésbe? Vannak-e olyan nevelési kérdések, melyek kizárólag a nőre illetve a férfira tartoznak? Piros Ildikó, Bánhidi Petra, Béres Alexandra és meglepetés férfi vendégünk mesélnek gyermekkorukról és szülői szerepeikről.
A legendás pszichológus, Ranschburg Jenő mondta évekkel ezelőtt: „Apátlan társadalomban él a mai gyerek. Életének nagyon érzékeny első tíz évében a gyerekeknek 50-60%-a otthon kizárólag nőkkel találkozik. Nincs férfi a közelükben, sőt a társadalom sugallja is azt, hogy az apaság nem igazán fontos dolog. A társadalomnak segítenie kellene abban, hogy az apa apa lehessen, mert a nővel vele születik az anyaság, a kislányban már ott van. A férfiakkal ez nem így történik, szocializálni kell őket az apaságra, és sajnos a társadalom nem adja meg a lehetőséget, hogy apává váljanak.”
Az apa szerepe az első években leginkább az, hogy gyöngéd, figyelmes, szerető társa legyen feleségének. Az ő nyugodt, szeretetteljes, odaadó jelenléte nélkül a családi fészek – amelynek melegen tartója az anya - nem lehet egészséges környezet a „fióka” számára. Később a nő adja a gyöngéd hátteret, a férfi pedig tudatosan bevezeti a világba a gyermeket, megadva számára a bizalom és a szabadság érzetét. Ha az apa és az anya közötti (meta)kommunikáció rideg, távolságtartó, esetleg bántalmazó, a felnövő gyermeknek komoly gondot jelent majd intimitást találni az életben.
Átalakuló szerepek
Napjainkban azonban egyre többet beszélünk az apák családban vállalt megváltozott szerepéről. Egyre nagyobb részt vállalnak a mindennapokból, már egészen kicsi korban gondoskodnak a gyermekről. Az apa-gyerek kapcsolat pszichológiai jellegzetességei csak a közelmúltban kerültek az érdeklődés középpontjába. Korábban az apa elsősorban mint a család gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározója szerepelt a szocializáció környezeti változói között. Ma már az első hónapokban éppúgy lehet az elsődleges kötődés tárgya, mint az anya, hiszen majdnem minden szempontból az édesanyával egyenrangúan tud gondoskodni a gyerekről. Azonban a gyermekvállalásnak tudatosnak kellene lennie mindkét fél részéről. Nem elég csak a biológiai szükségleteit kielégíteni egy gyermeknek, de az érzelmi szükségleteit is, akár egy életen át.
Erre a feladatra mind a nőnek, mind a férfinak készülnie kell. Sok minden működik ösztönösen, de rengeteg dolgot bizony tanulni kell.
Bánhidi Petra táncos szerencsésnek tartja magát. Csodás gyermekkora volt fantasztikus szülőkkel, akik immár 42 éve házasok. Édesanyja megtanította lányait, hogyan legyenek nők, édesapjuktól pedig azt sajátították el, hogy állják meg a helyüket az életben. Petra férje Czene Attila olimpiai bajnok úszó, aki hasonló családi mintával érkezett a házasságukba, így azonos alapelvek mentén képzelik közös családi életüket.
Piros Ildikó színésznő harminckilenc éve él boldog házasságban Huszti Péter színművésszel. Fiaik ma már felnőttek. A család mindennapjaiban az anyai szigor volt a jellemző. Azonban ha problémájuk volt, a Papával beszélték meg. A mai napig Ildikó tartja össze a családot, ő egyezteti a hétvégi közös ebédek időpontját, amikor unokákkal, menyekkel együtt tízen-tizenketten ülik körül az asztalt – és beszélgetnek egymással.
Béres Alexandra fitneszedző férje Barna Krisztián, kislányuk Panna idén négy éves. Alexandra tölt több időt Pannával, az élet apróbb dolgait vele beszéli meg, férje a szigorúbb szülő. Folyamatosan figyelik a kislány személyiségét és próbálnak megbeszélni vele mindent. Alexandra hisz abban, hogy mindig érdemes beszélgetni a problémákról, mert bármilyen kicsi is a gyerek, megérti azt, amit a szülő mond neki.
Másként játszik gyermekével az apa
Az apák gyakrabban kezdeményeznek mozgással kapcsolatos játékokat, ahol a gyermek felfedezi a körülötte lévő világot, míg az anya a biztonságot adja, akihez odafuthat, ha megijed, ha fél. Később ez a szerep megfordul, az apa feladata lesz, még ha tudattalanul is, hogy megvédje, önbizalmat és bátorságot adjon a gyereknek.
Kovács Koko István olimpiai és világbajnok ökölvívó nem élt együtt édesapjával, így igazi mintát nem látott saját apaszerepének betöltéséhez. Inkább megpróbált felépíteni magában egy képet arról, ő mit várna el egy apától és a példaértékű nevelők, barátok képét belegyúrta ebbe az elképzelt apaszerepbe. Arra törekedett, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy párjával a lehető legjobb mintát tudják adni gyermekeiknek. Nagyon büszke arra, hogy látja gyermekein, hogy tudnak álmodni. Arra tanította őket, hogy soha ne adják föl az álmaikat, mert azok nélkül nem érdemes élni.
A pozitív apai kapcsolatépítés kora
Nem kétséges, mindenki a saját bőrén érzi, hogy a családra vonatkozó általános felfogás nagy átalakuláson megy keresztül, s egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely még nem zárult le, így nem alakultak ki az általános kapaszkodót jelentő stabil határok. A régi patriarchális stílus hangsúlya eltolódik a családtagok közötti egyenlőség és az erős érzelmi kötelék hangsúlya felé. A lassú átalakulás során megerősödik egy újfajta, szoros kötelék igénye a házastársak és a családtagok között, mely az apákat a korábbi kemény, hierarchiát tükröző stílusuk feladására készteti. Példa erre az apás szülés, mely 30 évvel ezelőtt kuriózum volt. Ma már az a ritkább, ha az apa nincs jelen a szülőszobában.
Tudományos vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a legjellemzőbb trend a gyermek születésétől kezdve az apák erőteljes bevonódása a gyermeknevelésbe, s erősödik az apai viselkedés gondoskodó jellege. Olyan új típusú, pozitív apai kapcsolatépítés kezdődött az apák és gyermekeik között, amelyre a korábbi tradicionális felfogás kevés teret engedett.
Nem lehet csodálkozni tehát, ha az apák számára komoly feladat a megfelelő apai modell megtalálása. Saját eszközeinkkel segítsük hát őket ebben!
