A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Aki egyedülálló, az magányos?

Magányos vagy egyedülálló? A kettő nem ugyanaz. Nem állíthatjuk azt, hogy aki egyedülálló az feltétlenül magányos is. A magányban fel lehet töltődni, hasznunkra válhat, erőt meríthetünk önmagunkból. Aki kapcsolatban él annak ugyanannyi esélye van arra, hogy magányosnak érezze magát, mint aki szingliként éli az életét. Mai vendégeink e témát a pozitív oldaláról közelítik meg. Mesél tapasztalatáról Péter Szabó Szilvia, Szily Nóra és Bencze Ilona. Meglepetés férfi vendégünk szerint, aki egyedül él többször néz szembe önmagával.

Csernus Imre szerint "A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.(...)Igazából azt látom, hogy az emberek zöme keveri az egyedüllét fogalmát a magányéval. Az egyedüllét egy olyan állapot, amikor jól vagyok egyedül is. A magány ezzel szemben az az állapot, amikor nem vagyok jól egyedül.” Az egyedüllét nem mindenkinél egy rossz állapotot jelöl. Vannak olyan introvertált társaink, akik az egyedüllét során tudnak feltöltődni. Akik pedig az emberekből nyerik az energiát, ők az egyedülállóságot nehezen tudják elképzelni. Mindkettő egyaránt feltételezheti a magány meglétét. Sokan tudatosan választják a szingli életmódot, amiben az önmegvalósításra összpontosítanak, mindeközben körbeveszik magukat olyan emberekkel, akik folyamatosan feltöltik őket.

Nézzük, mi is az igazság..

Az egyedüllét egy objektív dolog, a magány egy olyan szubjektív érzés, amiben a társas kapcsolataink mennyisége vagy minősége nem megfelelő. Az ember túléléséhez elengedhetetlen az, hogy közösségben éljen, hiszen társas lények vagyunk. Testi épség fenyegetettségét érezzük, ez pedig kihatással van a szervezetünkre. A magány sokáig tartó érzése ezért az immunrendszerünk meggyengülését is okozhatja. Ugyanúgy veszélyeztetheti az egészségünket, mintha naponta 15 szál cigarettát szívnánk el. A magányosságra való hajlam elsősorban a génektől függ, attól hogy alapvetően milyen beállítottságúak, extrovertált vagy introvertált személyiségek vagyunk. A párkapcsolatban élés, a házasság alapvetően a magány irtószere, de sajnos ilyen helyzetben is megtapasztalhatjuk ezt a nyomasztó érzést. Eltűnhetnek a közös programok, álmok és célok. Megoldás új alapokra fektetni a kapcsolatot, harcolni és keményen küzdeni érte. Meg kell tudni, mit akar a másik, miről álmodozik, milyenek a vágyai és milyen félelmei vannak. Ancsel Éva, magyar filozófus a következőképpen fogalmaz: "Az egyedüllét még nem magány. Inkább a lélek diétája a társasélet nehéz lakomái közt."

Kapcsolódó cikkek:

Félelem nélkül

Ötven felett egy magányos nőnek társat találnia - nos, szinte lehetetlennek tűnő feladat, de semmi esetre...

Tovább olvasom