A szakma szeretete
Csodálatos érzés, amikor a hivatásunk egyben az örömforrásunkat jelenti, az alkotást, a tenni akarást. Hogyan tudunk alkotni szeretettel? Hogyan lehet a foglalkozásunk egyben a kedvtelésünk is? Vendégeink szakemberek, akik elismertekké váltak a szakmájukban, olykor kiveszni látszó munkaterületeken. S mindeközben a bennünk élő hagyományos képet átfestették ötletükkel, találmányukkal, eszméjükkel. Itt lesz velünk Bonta Gáspár, Mezőffy Tamás, Varga Miklós és meglepetés hölgyvendégünk.
Szeretem, amit csinálok!
Ahhoz, hogy valamit jól csináljunk igazán, szeretnünk is kell. Foglalkozásunkkal kapcsolatban leggyakrabban azt a kifejezést használjuk, hogy munka, amely mögé sokszor negatív és pejoratív értelmet helyezünk. A munka az, amit utálunk, ki kell bírni, túl kell élni. Egyfajta kötelesség, amellyel el kell töltenünk az életünk java részét. Akik kiváltságos helyzetben vannak, megtalálták valamiben önmagukat, sokszor azt érzik, hogy kínos azt felvállalni, hogy a munkájuk örömet okoz és szeretik azt, amit csinálnak. Azonban ekkor már szebb, ha hivatásnak nevezzük. Irreális elvárás az természetesen, hogy minden pillanatát elvezni kell, de az ideális az, ha a nagy részére így gondolunk.
Próbáljuk meg örömünket lelni abban, amit csinálunk, próbáljunk meg felépíteni egy olyan miliőt, ahová szívesen járunk, amit szívesen csinálunk, mert ekkor képesek leszünk mesterien végezni azt.
