A megbocsátás ereje
A megbocsátás nem mindig könnyű feladat. Van, amikor évekig várat magára. Sokszor nehéz bocsánatot kérni, és nem mindig könnyű azt elfogadni. Azaz megbocsátani a sérelmet és a kapcsolatot újrakezdeni. Hogyan állunk ehhez a kérdéshez? Haragtartóak vagyunk? Vagy a konfliktus mihamarabbi megbeszélésére törekszünk? Saját történeteit osztja meg velünk őszintén Fodor Zsóka, Oláh Ibolya és Bozsik Yvette. Meglepetés vendégünk egyáltalán nem haragtartó. Szerinte nem mindig a másik bocsánatkérésére kellene várnunk!
"A megbocsátáshoz nem kell érezni semmit. A megbocsátás: döntés."
Dianne B. Collard
Ha nem tudunk megbocsátani, akkor ez önmagunk korlátjává válhat. Egyfajta elengedésnek minősül, szabadon eresztjük a belső fájdalmunkat. Sok esetben a saját egónkat, vagy az önsajnálatot kellene arrébb tenni, és utat engedni a megbocsátásnak. Ugyanis a harag legtöbb esetben a megbántott személyt marcangolja. Az élet komoly sérelmeinek, bántásainak azonban nehezebb megkegyelmezni. Van, amikor időre – akár évekre – van szüksége az embernek ahhoz, hogy ezt megfelelő módon tudja magában kezelni.
Megbocsátás kell az egészséghez!
A Johns Hopkins School of Medicine kutatói komoly kutatást végeztek. Azt vizsgálták a harag milyen hatással van a szívre. 1337 résztvevőt 36 éven keresztül figyeltek. Azt az eredményt találták, hogy akik egy-egy stresszes helyzetre nagyobb haraggal reagáltak háromszor magasabb volt a szívbetegségek kockázata és ötször gyakrabban kaptak szívinfarktust. Aki a dühét ki tudja adni, azoknál szív és érrendszeri betegségek jelentkeztek, akik magukba fojtják ott immunrendszer gyengülésével kapcsolatos vagy pszichoszomatikus betegségek jelentkeztek. A harag adrenalint választ ki a szervezetünkből, támadásra késztet, de a társadalmi normáknak köszönhetően nem törhetünk ki ott és akkor, amikor akarunk, így ez bennünk marad és minket emészt fel. Az elménk és a testünk kapcsolata nagyon erős, az előbbi, az utóbbira nagyon mély nyomást tud gyakorolni.
Boldogságunk egy része függ attól, hogy mennyire tudunk megbocsátani másoknak és önmagunknak is. A boldogság kutatói kulcsfontosságú pontnak tartják ezt. Aki el tudja engedni a sérelmeit, annak magasabb a boldogság-faktora. Nagyobb valószínűséggel tudja örömteljesen élni az életét. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a megbocsátás nem egyenlő sem a felejtéssel, sem az egyetértéssel. Ez egy döntés, melyben az igazságunk és a megbocsátás megfér egymás mellett. Nem szabad hagynunk, hogy a mindennapjainkat a harag, a düh és az önsajnálat uralja. Meg kell tanulnunk megfelelő módon kezelni, hiszen a legfontosabb függ ezen: az egészségünk!
