Ünnepek vagy munkaszüneti napok?
Míg a gyerekek azt számolják, hány nap van még karácsonyig, addig a felnőttek szerveznek, osztanak-szoroznak, megbeszélnek. Lesz-e idő vásárolni, mindenkire jut-e figyelem, időben elkészül-e a karácsonyi vacsora? Tudunk-e még lassítani, egymásra figyelni és meghitten ünnepelni? Vagy a karácsony és az ünnepek csak gigantikus bevásárló túrát jelentenek, amit újra és újra ki kell pipálni? Milyen családi hagyományok, szokások épültek az ünnepek köré? Tóth Vera, Mahó Andrea, Fábián Juli és meglepetés férfi vendégünk mesélnek.
„Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhánkat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.” /József Attila/
Az ünnepek és munkaszüneti napok várva várt napjai – kellene, hogy legyenek – a munkával töltött évnek. Ahhoz, hogy valóban így éljük meg őket, tudatosan és előre fel kell készülnünk rájuk, ami nem könnyű dolog a rohanó, túlzsúfolt hétköznapokon. Vajon mennyire szeretjük az ünnepeinket?
Kedvencünk a karácsony
Egy korábbi felmérés eredménye szerint a magyarok kedvenc ünnepe a karácsony. A lakosság közel háromnegyede kedveli ezt az ünnepet, amelynek népszerűsége messze megelőzi a saját születésnapokét, de még a szilveszterét is.
Tóth Vera énekesnő tizennégy éves kora óta munkával tölti az ünnepeket. Szilveszterkor gyakran az éjfélt és az újévet egy benzinkútnál vagy az autópályán köszönti. Így az ünnepek mindenhová vele utaznak. A négytagú család - a szülők és a két felnőtt lány - az ünnepi hagyományokat nyitottan kezeli, ha az élet úgy hozza, nem félnek változtatni szokásaikon. Karácsonykor Vera fogja össze a családot, ezen a napon egész délután közösen főznek és csak egymásra figyelnek. Ha fellépése van az ünnepek alatt, meghívja családját, hogy ott is vele ünnepeljenek. Az elmúlt években az énekesnő rájött, hogy mennyire fontos a pihenés. Mivel nem a megszokott, normálisnak tartott életritmusban él, tudatosan odafigyel arra, hogy időt szánjon a feltöltődésre. Így a színpadon állva azután ő is többet tud nyújtani közönségének.
Az ünnep igazi értelme
Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz és az elmúlt ünnepnapokra, vagy a tavalyi karácsonyra gondolunk, rájövünk, hogy az ünnepek valódi tartalmát mennyire szorította háttérbe a szervezés, a sütés-főzés, az ajándékok beszerzése. Ünnepnapjainkat leginkább az egymásra figyeléssel, a tartalmasan együtt töltött idővel tehetjük emlékezetessé. Lehet ez például egy ünnepi megemlékezésen való közös részvétel ami családi sétába, esetleg ebédbe és délutáni beszélgetésbe nyúlik. Mi magunk is teremthetünk hagyományokat, melyek csak a mi családunkra érvényesek és éppen ezért egyedivé, különlegessé teszik ünnepeinket. Születésnapra, karácsonyra adhatunk egymásnak valamilyen gesztust, szolgálatot is. Lehet ez szép papírra megírt, borítékban átadott „vasalási utalvány" az édesanya számára, hétvégi reggeli készítés a család számára, vagy meglepetés-kártya, amikor a megajándékozott választhat, hogy milyen figyelmességnek örülne legjobban. (Bölcs szülők ilyenkor természetesen olyat választanak, amit közösen végezhet el a család!) Ebbe a körbe persze bevonhatjuk az egyedül élő szomszéd nénit vagy bácsit is, akinek szívét melegséggel tölti majd el, hogy az ünnepeken rá is gondolunk.
Mahó Andrea énekesnő, színésznő kifejezetten élvezi, ha szilveszterkor dolgozhat. Fura számára, ha egyszerűen csak buliznia kell ezen a napon. A születésnapját is szereti munkával tölteni. Hétköznap és hétvége összefolyik számára, hiszen hétvégéit mindig munkával tölti, és néha hétköznap tud többet pihenni. A december az ünnepre hangolódás időszaka a fellépésekkel és a lakás feldíszítésével egyaránt. Karácsonykor a saját előadására hívja meg a családtagjait, ami mindig különleges alkalom számukra. Andreának ez nagyon fontos, mert ő így ajándékozza meg szeretteit, és úgy érzi, ezeken az ünnepi előadásokon nagyon jó energiák összpontosulnak, melyekből mindenki fel tud töltődni.
Ünnepnapok a középkorban
A középkorban több, mint kilencven ünnepnapot tartottak egy évben. A munkaszüneti napok közös jellemzője volt, hogy vidám szórakozással töltötték őket. Úgy gondolták, hogy a földi élet csak átmenet az örökélet felé: érdemes tehát vidámnak lenni, nem szabad reménytelennek látni az életet. Becslések szerint az egyébként is pihenőnapnak számító vasárnapok mellett átlagosan nyolc hét volt egy évben, amikor általában vallási megfontolás miatt tilos volt dolgozni, vagyis - mostani kifejezéssel élve - munkaszünet volt. Ilyen volt például a karácsonyi időszak, a húsvét előtti nagyhét, a Gyümölcsoltó Boldogasszony, a Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Kisboldogasszony, a szeplőtelen fogantatás ünnepe, a pünkösd, de nem volt szokás dolgozni a mezőgazdálkodással kapcsolatos ünnepeken sem, például a szántás végén vagy a betakarítás befejezésének napján.
Fábián Juli énekesnő egy időben öt zenekarban is énekelt, megállás nélkül dolgozott, nem volt ideje az ünnepekre. Egy éve súlyos betegség támadta meg szervezetét. Ez arra hívta fel a figyelmét, hogy lassítania kell, nem szabad, hogy csak a munkáról szóljon az élete. Gyógyulásában nagy szerepe volt annak, hogy családtagjai, barátai és gyógyítói a realitások talaján állva, de óriási hittel és szeretettel támogatták őt. Betegsége ráébresztette arra, hogy sokkal jobban kell figyelnie magára, sokkal jobban kell tisztelnie magát. Ma már tudatosan teremt időt magának olvasni, sétálni, a barátaival találkozni, pihenni és feltöltődni.
Pintér Tibor színművész olyan családban nőtt fel, ahol a hétvégék és az ünnepek munkával teltek. Édesapja a kulturális központ igazgatójaként szervezte, rendezte az ünnepeket, sőt szavalt is. Az otthoni ünnepi előkészületeket is ő végezte, aminek a hagyományát Tibor átvette és továbbvitte. Úgy érzi, az ünnepekben a legfontosabb az örömteli együttlét, amit nem érdemes pénzben kifejezhető ajándékokra váltani. Családjában és a társulatban is teremtettek saját szokásokat, hagyományokat, hogy az együtt töltött ünnepnapok minél emlékezetesebbek legyenek.
„Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” (Márai Sándor)
