Vizek, hegyek, kövek között, a Balaton-felvidéken
Aki csak strandolni jár a Balatonra, nem is tudja talán, hogy az északi parton, a tó és a Bakony közötti fennsíkon, apró falvakat őriz a táj. Patakok, szőlővel takart dombok, dülöngélő régi temetők között szabadon szalad a szél.
A parton lökdösődő nem gondol vele, hogy néhány száz méterre a víztől mindennapi életüket próbálják élni az emberek. Nyaraló ember, ha úgyis erre jársz, Balatonfüred és Badacsony között, bárhol, félúton, fordíts kicsit hátat a tónak, a zajnak, és autóval, biciklivel vagy akár gyalog indulj el a dombok, a Bakony felé.
Védett és gyönyörű
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrejöttével megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló, védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton összefüggő területére kiterjedő védett ökológiai rendszer.
Bakonybélen az Erdők Házát; Zircen arborétumot, Monoszlón geológiai bemutatóhelyet, Salföldön majort; Zalaszántón vízimalmot, a Kis-Balatonnál, Vörsön a népi halászatot bemutató tájházat; a Zalakomárhoz tartozó Kápolnapusztán bivalyrezervátumot, a Diás-szigeten Fekete István-emlékhelyet.
Várja a látogatókat a balatonfüredi Lóczy-barlang, a balatonedericsi Csodabogyós-barlang, a tapolcai Tavasbarlang is. Tanösvények ismertetik meg a látogatókat a természeti értékekkel Tihanyban, a Szent György-hegyen, Badacsonyban, Szigligeten, a Keszthelyi-hegységben Balatonedericsnél, a Kis-Balatonon a Kányavári-szigeten, a Somlón és a Bakonybél melletti Gerence-pusztán.
Lila táj kolostorral
Ha kicsit felhősebb az idő, ha már fürödtünk eleget, ha van kedvünk, időnk, érdemes autónkat vagy kerékpárunkat Ábrahámhegynél Salföld felé fordítani, majd a kicsiny település táblájánál megállni és sétálni. Megnézni, hogyan csillog az esővíz a szentbékkállai köveken.
Mennyire vörös mindenütt a föld Kővágóörs sziklái alatt, melyekből Szent László egykoron vizet fakasztott. Itt a tocsogós nádas Kornyi-tó, körülötte az erdőben ma is őzek laknak, és vaddisznók nevelik csíkos malacaikat.
Érdemes megnézni a Salföld képzőművészek által eredeti szépségében felújított házait, és a csarabos erdőt, amely nyár végére lilára festi a tájat.
Itt, ahol őshonos növény a füge, a szelídgesztenye, a levendula meg a rozmaring, szívjunk mélyet a levegőből, és sétáljunk el a pálos kolostor romjaihoz, amelyről 1263-ban tesz említést először oklevél. Lerombolt falait eredeti magasságig téglával pótolták. Körülötte csend van, erdő és madárdal.
A dűlőút mentén fácánok költenek, vadon nő a sóska, feltámadást ígér a felirat a dülöngélő temető bejárata fölött. A Burnót-patakon átívelő hidakon ritkán jár autó. Csak a szél szalad, csak a madarak magyarázzák az élet dolgait a felnövekvő, ifjú nemzedéknek.
Csobog a kis patak, viszi a környék fakadó vizeit, igyekszik velük a nagy tóba. Hamvas Béla azt írta e tájról: „Úgy látszik, az ember világosabb és mélyebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött.”
Néhány kevésbé ismert látnivaló
Monoszló: pár száz lakosú kisközség. A falu szélén láthatók a Balaton-felvidék egyetlen szélmalmának szederindákkal borított romjai. Református temetőjében keleties típusú fejfák, Árpád-kori temploma védett.
Köveskál: valaha virágzó mezőváros volt. Lajos-napi vásárait ma is számontartják. A Város-kútra épített mosóházban a felforralt hamulúggal megszapult ruhát a téglalap alakú medence fölé fektetett deszkapallókon sulykolták az asszonyok.
Balatonhenye: a Dobogó-patak völgyében fekvő faluban bányásszák a „balatoni márványt”, ezt a díszítésre használt mészkövet. A községből kivezető kocsiút fölött a pálos kolostor romjai látszanak.
Szentbékkálla: gyönyörű fekvésű kicsi falu. Közelében található a velétei palotarom, s nem messze van innen a 400 méter hosszú, különleges hangulatú, szigorúan védett kőtenger.
Mindszentkálla: a Kopasz-hegy alján katolikus templommal és csodálatos régi lakóházaival várja a látogatót.
Kapolcs: a templomában látható Madonna-képpel, az itt működő nemzetközi faragótábor alkotásaival és a Kapolcsi Művészeti Napok ma már országos hírű rendezvénysorozatával csalogatja az embereket.
Kővágóörs: középkori hangulatú, zegzugos utcáin sétálva láthatjuk a Csonka keresztet. A néphagyomány szerint a török hódoltság alatt ide kellett hozni az adót, és a kőkeresztre dobott pénz csengésén ellenőrizték az adószedők, hogy az érme nem hamis-e. A faluban látható füstös konyhás ház, a szőlőhegy régi présházai is idecsalogatják az utazót.
Kornyi-tó: a Káli-medence közepén lévő 750 méter hosszú, 400 méter széles tó növény- és állatvilága ma is szinte érintetlen.
Kékkút: itt van a Káli-medence legrégibb és ma is ép műemlék háza, az Egyed-ház, és itt fakad a Theodóra-forrás, ebből palackozzák a híres nátrium-, kálium- és magnéziumtartalmú ásványvizet.
Salföld: Északról érkezve műemlék templomával fogad. A főutca házain látszik, hogy bennük művészek élnek.
Zánka: Legtöbben az egykori Úttörőváros, ma Új Nemzedék Központról ismerik, holott az üdülőközpont kilométerekre fekszik a csendes kis falutól. Zánka igazi nevezetessége a Hegyestű, mely egy vulkáni tanúhegy. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik Tihany és Badacsony felé. A Káli-medence mesés látványa inkább délelőtt tárul fel a látogató szemei előtt, mert délután pontosan szembesüt a nap.
De maga a hegy is roppant érdekes, hiszen az valójában egy vulkán félig elbontott kúpja, amely látni engedi a lávakitörés után megszilárdult és bazalttá vált kürtőt. (Egy kis kiállítás is várja a turistákat a hegyre vezető, jól kiépített út végén.) Zánkáról indul egy út Tapolca felé, amely a legromantikusabb élménnyel lep meg a régi 71-es a 77-es út között.
Még nincs hozzászólás