A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Vibráló melankólia, avagy Portugália egész évben jó választás

Milyen Portugália igazi arca? A fado dallamait dúdoló taxis, egy falat frissen sült Pastéis de Nata, az óceán állandó morajlása, vagy a fehér házak sárga zsalukkal? Esetleg az utcákon hajnalig borozók tánca, vagy a harsány halpiacok forgataga? A portugál nemzetközi költő, Luís Vaz de Camóes szerint a definíció egyszerű, a hely "ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik". És az évszázados definícióban minden benne van, ami ennek a nemzetnek a lényege, a mediterrán föld valósága és a végtelenbe vonzó óceán.

Fotó: Shutterstock.com

Portugáliát (ahogy a legtöbb nemzetet) nem lehet megérteni kezünkben útikönyvet szorongatva, a kötelező műemléket vagy múzeumokat pipálgatva. A portugál valóság megismeréséhez ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és ez nem valami életmódguru divatos felhívása, annál sokkal tisztább és egyszerűbb, Portugáliában portugálul kell élni, enni, nevetni, ragyogni.

Szabálytalan keretek
Felejtsük el az útikönyveket, az ismerősök "ki ne hagyjátok" jó tanácsait! Ezek hasznosak, de csak keretek. Ne érezzük kínosnak a barátok előtt, ha nem "all inclusive" szolgáltatások alapján választunk szálláshelyet, vagy ne őröljük fel egymás idegeit órákig tartó sorban állással, csak mert "ha már itt vagyunk, nem hagyjuk ki" épület előtt állunk!

Legyenek terveink, de merjünk nevetni, ha lekéstük a buszt, vagy rántsuk meg a vállunkat, és a kilométeres sor helyett inkább sétáljunk egyet az óceánparton! Keljünk később, ahogy a portugálok, ráérősen igyunk egy erős bicát (portugál eszpresszó), ahogy a portugálok, és hangos kalóriaszámolgatás nélkül együnk két Pastéis de Natát, ahogy a portugálok.

A saudade állítólag a világ egyik legszebb szava. Vitathatatlanul ez az a kifejezés, amihez talán a legtöbb érzelem és legenda fűződik. Sokan állítják, hogy lefordíthatatlan, de ez nem teljesen igaz, vágyakozást, vagy sóvárgást jelent.

Az viszont tény, hogy ahhoz hogy igazán értsük, kicsit ismernünk kell a keserédes portugál történelmet, vagy azt a melankolikus vibrálást, ami a portugálokra jellemző. Nem szomorúság, vagy keserűség ez, de kicsi abból is.

Mint amikor egy pohár csodás portói előcsalogatja az emberből a szép emlékeket. Egyszerre jelen és múlt. De hiába keserédes, nincs benne semmi múltbanrekedtség, az egész nagyon is vibráló és élettel teli.

Ha ezt érti az ember, akkor azon sem lepődik meg, amikor Lisszabon utcáin épp könnyeket csal elő belőle a világhírű portugál zene, a fado, majd egyetlen pillanat múlva egy másiktól táncra is perdül.

Mikor utazzunk és mennyi időre?
Valamiért él az a tévhit, hogy utazni csak nyáron érdemes. Sokak szeme elkerekedik, ha azt hallják, "novemberben a tengerparton voltam", pedig ott is nyilván emberek élnek, másrészt a mediterrán tengerpartok klímája értelemszerűen télen enyhébb, így szinte sosem esik fagypont alá a hőmérséklet, harmadrészt egy-egy ország igazi arcát úgysem a turistaszezon alatt ismerjük meg.

Portugáliában szeptemberben és októberben még nyugodtan napozhatunk a homokos, egzotikus szigeteket idéző óceánparton. Faro környékén süt a legtöbbet a nap Európában, így nem véletlen, hogy még januárban is előfordul, hogy 20 fokig emelkedik a hőmérséklet.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2018. évfolyama 1. számának 56. oldalán!)

Címkék: luís vaz de camões, saudade, lisszabon, sintra, tőkehal, pastéis de belém, porto

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!