Terézanyuból Aranyanyu
Rácz Zsuzsa nagysikerű könyvében – Állítsátok meg Terézanyut! – sok mindent elmesélt a szinglik életéről, az ezzel járó örömökről, bánatokról. A könyv megjelenésekor még ő is egyedülálló volt, mára azonban boldog feleség és kétgyerekes anyuka.
– Az anya és feleség jelzőjének leírásakor szinte automatikus a „boldog” minősítés, de a helyzet azért ennél bonyolultabb.
– Igen, megtaláltam a társamat, azt az embert, akiben megbízom, akire minden körülmények között számíthatok, és így gyerekeket mertem vállalni. Boldogok vagyunk, de ez a boldogság nem felhőtlen, hiszen a házasságoknak – még a jól működőknek is – nemcsak napfényes, hanem árnyékos oldalai is vannak.
Már egyedülállóként is az volt a meggyőződésem, hogy a gyermekáldás hatalmas vállalás, amely próbára teszi a kapcsolatokat, most pedig, kétgyerekes anyukaként már tudom is ezt. Igen rég voltam utoljára kettesben a férjemmel, és valóságos időzsonglőrnek érzem magam – meséli az írónő, aki beszélgetésünk előtt épp a bölcsődéből hozta haza a kisebbik lányát.
– Még szerencse, hogy a férjemmel már kialakult személyiségek voltunk, mikor megismerkedtünk, és mivel mindketten segítő szakmában dolgozunk, a konfliktusok kezelésében is van rutinunk. Mert bizony, más anyukákhoz hasonlóan én is hajszolt és fáradt vagyok, időnkén összeomlok, és igen, olykor mi is veszekszünk.
De mikor a dolgok az ordítozásig fajulnának, egymásra nézünk, és inkább a megoldást kezdjük keresni, megbeszéljük, mi az, amit meg kell reformálni, hogy továbbra is biztonsággal működhessen a „családi üzem”. A kisgyerekes létről viccesen csak annyit szoktam mondani, az a titka, hogy nem szabad leülni, mert nem biztos, hogy az embernek lesz ereje felállni.
– Ezek után felmerül az emberben a kérdés: hihetünk-e még a házasság intézményében?
– Az évszázados beidegződésnek köszönhetően a családi életnek jelenleg fontos alapintézménye a házasság. Ugyan elavult formának tűnik, de egyelőre még nincs jobb nála. Lehetnének sokkal jobbak is a kapcsolatok, és beszélni kellene a családi munkamegosztásról is, hiszen akárhonnan nézzük, még mindig a nőkre hárul a nagyobb teher a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatban, a férfiak évszázadok óta úgy fogják fel, hogy az az asszony dolga.
Nem véletlenül lett az idei Terézanyu-pályázat témája a láthatatlan munka. A társadalmi viszonyok jelentősen átalakultak, a nőknek is harcba kell szállniuk a megélhetésért, mert ehhez mindkét keresetre szükség van. Gyermekvállaláskor pedig anyagilag végleg kiszolgáltatottakká válnak a nők, hiszen ilyenkor kiesnek a munkaerőpiacról – osztja meg tapasztalatait Rácz Zsuzsa.
– Bármilyen képzett valaki, a munkaerőpiacon szakadék tátong a gyerekes anyukák és a nem szült hölgyek között, és a mostani gazdasági helyzetben a gyerekvállalás az elszegényedés egyik oka lehet. Messze vagyunk még a skandináv modelltől, ahol a gyereket vállaló családok erőteljes pozitív diszkriminációban részesülnek.
A jó házasság alapja a szeretet. De jó, ha tudjuk: ez a szeretet nem a romantikáról szól, hanem a cselekedetekről, amit egymásért, a családunkért teszünk. Továbbra is életem legjobb döntésének tartom, hogy nem maradtam szingli, én így vagyok boldog.
Még nincs hozzászólás