A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Teló nélkül nem megy?

A negyedik randin elvitt vacsorázni. Megrendelte az italt, majd a telefonjába mélyedt. Gondoltam, nem baj, biztos üzenetet kapott, amit okvetlenül el kell olvasnia.

Fotó: Shutterstock.com

Lapozgattam az étlapot. Kiválasztottam a kajámat. Kicsit megköszörültem a torkom, és néztem, kibújik-e végre az androidból. Nem bújt ki. Megint köszörültem, hátha akkor kibújik.

De nem. Ezért csak egész halkan megjegyeztem, hogy én már tudom is, mit eszem. Gondoltam, megkérdi, mit. És erre viccesen rávágtam volna, hogy: Na, mit?

De nem kérdezte meg. A mobilját jobb tenyerében tartva jobb hüvelykujjal hevesen nyomkodta a gombokat. Ez a látvány egy időre magával ragadott.

Én mindig a bal kezemben tartom a mobilt, és a jobb kezem mutatóujjával böködöm. Nemhiába, egy igazi férfi. Egykezesben tolja. Már eleve, hogy elfér a fél tenyerében az egész.

A pincér az asztalunkhoz állt, várta a rendelést. Néma csend. Most már a pincér is köszörült. Aztán meg is kérdezte, sikerült-e választani. Na, gondoltam, most kénytelen leszel felocsúdni, teee.

De nem ocsúdott, hanem odamorogta, hogy a szokásost. A pincér bólintott, aztán rám nézett.

– Csak egy salátát kérek.

Ha most felkapta volna a fejét a telefonból, és döbbenten rám bámult volna, hogy mi ütött belém, hisz egész úton idefelé arról áradoztam, hogy milyen éhes vagyok, és hogy bécsi szeletet vágyom enni hasábbal, akkor lebiggyesztett szájjal azt mondtam volna, hogy közben elment az étvágyam.

– De miért? – kérdezte volna ő, és az éppen mobilozós kezét a kezemre tette volna. És hozzá olyan pofát vágott volna, mint aki szomorú, amiért szomorú vagyok, és mindenáron meg akarta volna tudakolni az okát, hogy aztán megvigasztalhasson.

– Hát azért, mert amióta itt vagyunk, csak a telóddal vagy elfoglalva, és ez nagyon bánt engem – feleltem volna, igen ügyelve rá, hogy csakis a saját érzéseimről beszéljek, és ne őróla, például, hogy úristen, mekkora tapló bunkó vagy te, mert azt nagyon nem ajánlják a pszichológusok.

Csakhogy nem kapta fel a fejét a telefonból, és nem bámult rám döbbenten, és nem tette kezemre a kezét, hanem továbbra is a billentyűkön virtuózkodott hüvelykkel.

Így most már duplán voltam szomorú, miatta is meg a sali miatt.

Nagyot kortyoltam a borból. Nyilván valami nővel csetelget itt az orrom előtt. Hát jöjjön a bosszú!

Előkaptam a táskámból a mobilom és felhangosítottam, hátha mindjárt hív valaki, akit majd felveszek. De nem hívott. Sebaj, majd én üzengetek ennek, annak, aztán kuncogva csacsogunk, hadd üsse meg a guta ezt itt! De nem volt zöld senki.

Ekkor végre felém bökött a könyökével, és az orrom alá tolta a telefonját.

– Na, nézd, megtaláltam! Pont ilyen volt az első kocsim, amiről meséltem!

Vegyes érzelmekkel és kopogó szemmel kotorásztam a salátám.

Címkék: párkapcsolat, randevú, telefon nélkül élni

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!