Te vagy a hibás!
Persze hogy könnyebb a másikat hibáztatni, ha beborul az ég, mint egy kicsit magunkba nézni. Pedig éppen azért bosszant minket annyira a másik, mert a viselkedésével a saját hibáinknak tart tükröt.
Ez persze nem tudatos, nem azért csinálja, hogy kihozzon a sodrunkból. Inkább arról van szó, hogy mindannyiunknak vakfoltjai vannak a saját hibáira, vagyis nem látjuk a gerendát a szemünkben, csak a másikéban a szálkát.
Izgalmas elfoglaltság is lehet, ráadásul nagyon hasznos, ha elkezdjük megfigyelni, a partnerünk milyen helyzetekben bosszant fel minket, vagy hogy melyik tulajdonságai mennek az agyunkra.
Figyelj és tanulj!
Legegyszerűbb, ha leírjuk egy papírra a „bűnlajstromát”, hogy aztán alaposan elmélyedhessünk azon, mi a kapcsolat a róla készült lista és a saját tulajdonságaink, bűntudatunk, sérelmeink, félelmeink között.
Amíg csak az ő hibáit nézegetjük, addig csak ellenállunk, hárítunk, tagadunk. Lehet, hogy azért nem bírjuk elviselni, amikor elmegy a haverokkal sörözni, mert minket is sokszor magunkra hagyott az apukánk, ahelyett hogy esti mesét mondott volna, és az fájt?
Talán azért zavar, hogy túl pedáns és rendes, mert mi trehányak vagyunk, ami miatt az anyukánk rendre megszidott, megszégyenített minket?
A cél az önismeret
Az a cél, hogy az elmélkedés során felismerjük azokat a dolgokat, amik nagyon szeretnének napvilágra jönni, hiszen épp ezért lett pont ő a párunk. Amíg ellenállunk, és csak őt hibáztatjuk, rengeteg energiát vesztünk, ami lassan meg is betegíthet.
Ám ha sikerül feloldanunk ezeket a tagadásokat, felfedezhetjük egymásban az igazi elfogadást, a mély szeretetet és megértést. De nem csak a párkapcsolatok szolgálnak tükörként, a barátaink, szeretteink, főleg a gyermekeink is hasonló jó szolgálatot tehetnek.
Van, hogy mégis menni kell
Ám ahogy az ember egyre inkább rátalál önmagára, megérti a saját sérelmeit, fájdalmait, amelyek gátolják vagy mozgatják, nem lesz többé olyan, amilyen volt. Ilyenkor van az, hogy a környezetünkben lévő emberek hirtelen felszívódnak, lemorzsolódnak, elszivárognak. Mi történt?
Az történt, hogy többé már nem ők a tükreink, és mi sem vagyunk számukra azok. Újak jönnek helyettük, hogy tükröt tartsanak, és tovább bandukolhassunk az önismeret útján.
Egy párkapcsolatot azonban nehéz csak úgy eltüntetni, és azt sem könnyű eldönteni, vajon építjük-e még egymást, vagy hátráltatjuk. Örök szabály, hogy soha nem szabad csak azért ott maradni valaki mellett, mert muszáj párkapcsolatban lenni. Nem, nem muszáj.
Ha az ember úgy érzi, még egyedül is jobban érezné magát, mint a régi mindennapokban, akkor lépni kell.
Még nincs hozzászólás