Szeretlek. Szeretlek?
Nehéz szavakba önteni, mi a szeretet. Máshogy szeretjük a szerelmeinket, a barátainkat, a szüleinket vagy épp a gyerekeinket, és máshogy saját magunkat. Vagy ez az összes érzés mégis egy tőről fakadna?
A biológiai felfogás szerint a szeretet ugyanolyan szükséglet, mint az evés vagy az ivás. Az evolúciós megközelítés ezen is túlmutat: eszerint a faj és az egyén túlélésének eszköze a szeretet. Gondoljunk akár a szülő gyermeke iránt tanúsított, hosszú távú gondoskodására, akár a párok egymás iránti érzelmeire és szaporodási vágyára, akár a közösségek összetartó erejére.
A pszichológia is sokféleképpen magyarázza az érzést. Vannak elméletek, melyek olyan összetevőkre bontják, mint a közelség, az elköteleződés, a gondoskodás vagy a szenvedély. Mások nem öntudatlan érzésekben, hanem tudatos cselekedetekben látják a szeretetet lényegét. És vannak, akik altruista (önzetlen) és nárcisztikus (önző) érzések kombinációjaként értelmezik.
Önző önzetlenség
„Talán túl idealista vagyok, de szeretném hinni, hogy bizonyos helyzetekben képesek vagyunk szeretetet adni kompenzáció nélkül is. Gondoljunk csak az anyai szeretetre” – vallja őszintén Kukovecz Lilla pszichológus. Én rögtön kontrázok: ott az evolúciós magyarázat, az önző gén elmélete, miszerint az anya azért küzd foggal-körömmel a gyerekéért, hogy továbböröklődjenek a génjei.
„Persze, az altruizmussal foglalkozó pszichológiai elméletek is valahol mindig arra jutottak, hogy tisztán önzetlen viselkedés nincs. Gondoljunk csak bele: ha engem boldogsággal tölt el, hogy a másikat boldoggá teszem, akkor az valahol nekem is jó.” Lilla szerint a legszebben Feldmár András írta körül a tiszta szeretetet: „szeretni annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni a másik életét, és nem várni érte semmit cserébe”. Na de létezik-e ilyen szeretet? Hiszen a legtöbben a szeretetünkért cserébe, szeretetet várunk.
Érzelmi vámpírok
„Vannak, akik leginkább a saját szeretetigényük kielégítése érdekében maradnak benne a kapcsolatokban. Nem a másikat szeretik, hanem szeretik szeretve érezni magukat. A saját belső bizonytalanságuk kompenzálásaként akarnak elegendő érzelmi impulzust kicsikarni a másikból, hogy egyensúlyba kerüljenek. Érzelmi vámpírok, akik egy idő után leszívják a partner energiáit. Hosszú távon ezek a kapcsolatok nem működnek, mert a másik fél nem kap érzelmeket, és így nem is tudja ellensúlyozni az önző fél érzelmi deficitjét.” A pszichológus szavai alapján úgy tűnik, igaz a régi mondás: szeresd magad, hogy más is szerethessen.
Lilla szerint, amikor megszületünk, rengeteg nárcisztikus szükségletünk van: folyamatos figyelmet, törődést igénylünk. Ezt aztán az életünk során szépen, lassan megtanuljuk visszafogni. El kell jutnunk odáig, hogy tudjuk: akkor is szerethet minket valaki, ha éppen nincs ott, nem foglalkozik velünk. „Ezen a ponton válik a szeretet belsővé, ami a biztonságos kötődés alapja. Vannak, akik ebben hiányt szenvednek, ők féltékenykedő, csimpaszkodó emberek lesznek.”
Más nyelvet beszélünk
Ahogyan bármilyen kommunikációs helyzetben, úgy a szeretet-kommunikációban is lehetnek félreértések. „A házasságra felkészítő tanácsadás vagy a párterápia kezdeti szakaszában gyakran töltetnek ki a felekkel szeretetnyelv-kérdőívet. Ez arra szolgál, hogy rájöjjünk, saját magunk és a másik hogyan fejezi ki az érzéseit. Sokszor csak arról van szó, hogy más szeretetnyelvet beszélünk.”
A szeretet definiálásával és tipizálásával már az ókori görögök is próbálkoztak. Ők ötféle szeretet különböztettek meg: rokoni vagy családi szeretetet (sztorgé), baráti szeretetet (filia), szexuális és romantikus szeretetet (erósz), vendéglátó szeretetet (xénia), és isteni szeretetet (agapé). Ezekre külön szót is használtak. Érdekes etimológiailag is megfigyelni, nyelvenként hogyan változik a szeretet-felfogás: míg a magyarban a szerelem és a szeretet két külön szó, az angolban a love vagy a németben a liebe felel meg mindkettőnek.
Lilla ezzel Gary Chapman amerikai párkapcsolat-szakértő elméletére utal, amely szerint ötféle szeretetnyelv létezik. Ezek az elismerő szavak, a minőségi együtt töltött idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés.
Mindnyájunkban megvan mind az öt, csak a szocializációnk, a környezetünk, a személyiségünk alapján egy-kettő válik közülük dominánssá. Ezzel fejezzük ki az érzéseinket, és így is szeretnénk kapni a szeretetet.
De ahogy az idegen nyelvek, a szeretetnyelvek is tanulhatók. Chapman szerint a szeretet nem pusztán egy érzés, hanem tudatos viselkedés. Nem a mi szubjektív szeretet-élményünk mutatja hitelesen a másik iránt érzett szeretetünket, hanem az, hogy a másik szeretve érzi-e magát.
Szeretni és szeretve lenni. Néha kevés a boldogsághoz. Jól szeretni és úgy szeretve lenni, ahogyan szükségünk van rá. Talán ez a titok nyitja.
2015. március 5. 14:05:40
Elnézést a zavarásért.
Lehet, hogy nem is jó helyen keresgélek?
Elmondom mi nyomaszt. A barátom és köztem 10 év korkülönbség van tapossa az 51 életévét, én vagyok a fiatalabb. Sok közös van bennünk, azonos érdeklődési körrel rendelkezünk. Mindennap találkozunk. Szervezzük a közös nyaralásainkat. 5 éve vagyunk együtt.
.
Megkérdeztem a barátomat, társamat mit érez irántam: felelete: mi csak testvérek vagyunk (nagyon rosszul esett). Eddig úgy éreztem, hogy rendben van köztünk minden.
Most szeret, vagy nem szeret.
Megkérdeztem, ezt hogy értette: mérgesen azt mondta, hogy a kérdés volt hülye.
Ha tud valaki segítsen kimozdulni a mélypontomról, mert nem tudom, hogy ezek után hogyan viselkedjek. megtörtem