A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Szeretet és figyelem

Bodrogi Gyula elképesztően sokat dolgozik, s nem volt ez másképp a nyáron sem. Egyik este még Varnus Xavérral beszélgetett közönség előtt Balatonkenesén, pár nap múlva,augusztus elején pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon lépett fel a Háry Jánosban, amiben Gérard Depardieu alakította Napóleont. A világ- és a magyar sztár remekül megértette egymást, s adtak egy kis témát a hírportáloknak azzal, hogy búcsúzáskor telefonszámot cseréltek.

Bodrogi Gyula
Fotó: Pitrolffy Zoltán

RIDIKÜL MAGAZIN  Miről beszélgetetett Varnus Xavérral?

BODROGI GYULA   Dalos csevegés volt. Arról szólt, amivel foglalkozom: a világot jelentő deszkáról, az egykori színházi dolgokról, a filmekről, amelyeket régen forgattam, és ma is adják a televízióban. Nosztalgiáztunk egy kicsit, előkerültek azok a dalok, amelyeket ezekben a darabokban énekeltem. A Villa Negrával kezdtük, amit az 1963-ban bemutatott Hattyúdalban énekeltem. Aztán folytattuk  a Kaviár című filmből a „Legtöbb ember ott hibázik”  kezdetű énekkel, aztán jött az Egy szerelem három éjszakája, és még sorolhatnám. Végül a közönség követelte, hogy énekeljek a Süsü a sárkányból is, de sajnos kifutottunk az időből a nagy sztorizgatásban.

RM  Tényleg, a Süsü! Elképesztően változatos a repertoárja. 1957 óta láthatjuk a kulisszák előtt, filmekben, színdarabokban,  televíziós játékokban, rajzfilm szinkronokban és hangoskönyvekben hallhatjuk a hangját. A Karinthy Színházban az Apát alakítja a Janikában, a Nemzetiben a Johanna a máglyán című darabban Lisztes molnárt, Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában Ádámot játszik. Hogyan képes ennyi mindent megjeleníteni, énekelni és mondani? Honnan az energia?

BGY Nem is tudom. Az az érzésem, mindenki csak teszi a dolgát a legjobb tudása szerint és nem kell azon töprengeni, hány éve is, miként is. Táncosként kezdtem 1951-ben, tehát hatvan évnél is több, amit színpadon töltök. Ezt ennyi idő alatt meg is lehet szokni. A színészet úgy hozzá tartozik az életemhez, mint reggel a reggeli, délben az ebéd…  Most már nem sportolok, elég testmozgás nekem a színház, de régen sok mindennel foglalkoztam:  futballoztam, futottam,  tornáztam, birkóztam, még a súlyemeléssel is megpróbálkoztam – lehet hogy ettől van a  kondícióm, amit azért tudatosan igyekszem megőrizni. Szerencsém van, a testsúlyomra nem kell figyelnem, de igyekszem egészséges ételeket enni. De ennél sokkal fontosabb, hogy az ember a saját lelkére ügyeljen. Az ad mindent. Én azon dolgozom, hogy a saját lelkem mindig rendben legyen. De talán az is fontos, hogy állandóan tevékeny vagyok. Ha pihenek, ha dolgozom, mindezt aktívan teszem. utálom, ha valaki ímmel-ámmal dolgozik, ez rosszabb, mint a fáradtság.

RM Tehát az átütő tehetség önmagában nem elég. Az embernek a testére és a lelkére is ügyelnie kell?

BGY Az én sikerem titka a szeretet és a figyelem. Attól fogva, hogy megkapok egy feladatot, teljes erővel koncentrálok rá, minden figyelmemet rá összpontosítom.  Másokat nem nézek meg ugyanabban a szerepben,  az én sikerem biztosan  nem azon múlik. Addig olvasom és tanulgatom a szövegemet, amíg úgy nem érzem, hogy azt kimondottan nekem írták, ez pontosan én vagyok. Amikor ezt megérzem, akkor már tudom, mit fogok játszani, akkor már azonosulok a szereppel. Azt kell érezzem, elég, ha csak magamat adom, hiszen ez a szerep is én vagyok. Ha ide eljutok, akkor miden jó és rossz mondat használható abban a szövegben. Mert az enyém. Innen már magabiztosan készülök a premierre!

RM  Egy fantasztikus generációhoz tartozik, együtt járt a Színművészeti Főiskolára olyan csodálatos színészekkel, mint Kóti Árpád, Madaras József, Margitai Ági, illetve későbbi felesége, Törőcsik Mari…

BGY Egy biztos: nagyon fontos, milyen tanároktól tanuljuk a szakmát.  Ha olyanok állnak a katedrán, akiknek maguknak is sokat kéne tanulni, akkor a növendékek sem tudnak eleget elsajátítani. Engem hatalmas tanárok oktattak: Básti Lajos, Gellért Endre, Major Tamás, Rádai Imre, Olty Magda és még sorolhatnánk. Ők mind a szakma nagy mesterei voltak. A mai színésztanári gárdából csak kevés kiemelkedő egyéniséget lehet megnevezni, mint olyan személyiséget, akire mindenki felnéz.  Lehet, hogy az egész színész szakma devalválódik. Manapság egyfelől könnyebb a fiataloknak, mert nekünk az életben maradással kellett küzdenünk, szegényes körülmények között dolgoztunk. Most annyiból egyszerűbb az ifjú művészeknek, hogy minden feltétel adott a jó teljesítményhez, már ha van munkájuk. Mert hogy nehezebben jutnak feladatokhoz, az is biztos. Amikor én kezdtem, sok munka volt kevés pénzért, ma már jobbak a gázsik, de nehezebb elnyerni egy megbízást. 

RM  Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze, számtalan szakmai és jelentős kormánykitüntetést kapott pályája során.  Ezek nyilván fontos visszajelzések…

BGY  Nagyon megtisztelő számomra minden elismerés. Ezek a díjak nagyon fontosak nekem, de egyikért sem tettem mást, csak dolgoztam a saját szakmámban. Minden kitüntetés öröm, meglepetés. De még sosem ébredtem arra, hogy nahát, ideje már valami díjat kapjak. Nem ezért dolgozom, csak teszem a dolgom, és jól esik, ha ezt észreveszik. Elvárni valamilyen kitüntetést, szörnyű lehet. Nekem a közönség a legfontosabb. Szent meggyőződésem, a színházat a közönségnek csináljuk. Ha egy elvont alkotó a másiknak vagy egy szűk rétegnek készít színházat, filmet, az számomra nudli. Csak az a művészet miden formában, amit a közönség megvesz.

Bodrogi Gyula
Bodrogi Gyula (Budapest, 1934. április 15. ) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész. Első felesége Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésznő, második felesége Voith Ági Jászai Mari-díjas színművésznő.

Előfordul, hogy egy-egy képzőművészeti alkotást és a létrehozóját a közönség csak száz év múlva ismeri el. De a színházban vagy azonnal megvesznek, ott akkor, vagy soha. Az előadás úgy múlik el, mint a homok festése. Akár milyen szépet, jót nyújtottam aznap este, lehet, hogy sok ember emlékeiben még évekig élek, de az az este többé nem jön vissza. Egyszer volt a Vidám Színpadon egy  Szomorú vasárnap-előadás. A hely inkább vígjátékokra, kabarékra volt hangolva, ahogy a közönség is. Márpedig ez a darab inkább elgondolkodtató és nincs benne happy end. Az előadás végén egy idősebb hölgy odajött hozzám a művészbejárónál és azt mondta: „Szégyellje magát, idejövök nevetni ebbe a színházba és most nem tudom abbahagyni a sírást.” Ez szép élmény volt.

RM A fotózásra felvette ezt a remek kalapot. Összefügg ez a vadászattal, híres hobbijával?

BGY  Nem mondhatnám. Mivel elment a hajam, az időjárási helyzet miatt hordok kalapot. Ha valakinek nem szőr, csak bőr van a fején, könnyen vizes lesz vagy megég, a fejfedő nagyon jó találmány. A vadászatot máig nagy szeretettel művelem, ha van időm. Nagyon szép sport. Járni az erdőt kilométereken át, részt venni a vadgazdálkodásban, a természet része lenni… Ma már kevésbé járulok hozzá az őszi-téli vadetetéshez, mert fizikailag nem nagyon bírom, de anyagilag támogatom. Mindig felteszik a sablonos kérdést, nem sajnálom-e szegény nyuszit és őzikét. A válasz egyszerű: de igen, éppen úgy, mint más ember, tisztelem és sajnálom az állatokat. Ha filmen látom őket, útálom a vadászokat is. Ám, be kell látni, hogy csak ott van vad, ahol vadászok  vannak, a vadgazdálkodás fontos része a mai természetvédelemnek. De senkit nem beszélnék rá, hogy legyen vadász. Akiben ott lakik az ősi ösztön, az úgy is rákap ennek az ízére.  Tudomásul kell venni, hogy az ember a legmagasabb rendű élőlény. És ez óriási felelősség.

RM  Másik legendás hobbija a főzés!

BGY Ha van időm, meg is főzöm, amit lőttem, ha sok időm van, akkor a barátaimnak is. Igen kiterjedt az ismeretségi köröm, mondhatom, hogy kevés kivétellel az egész ország. De boldog vagyok családi körben is, imádom az unokáimat, akik  szépek, erősek, okosak. Sajnos nem tudok sokat nagypapáskodni, mert rengeteget dolgozom. Most éppen a Háry Jánosban játszottam Szegeden, én voltam a Császár. Korábban Napóleont alakítottam, ez lett most Depardieu szerepe. Nem fájt érte a szívem, nincs kedvenc alakításom.  Azt szeretem a legjobban, amit éppen játszom. A jelenben élek, ami persze nincs, mert mire kimondom a szót, már el is illant a pillanat. Nincs jelen, csak jövő és múlt, az emberi élet valójában csak emlékek sokasága.

Mindenre emlékszem, ami az elmúlt nyolcvan évben történt, és sokat gondolkodom azon, mi lesz majd tíz év múlva. Azt hiszem, muszáj, hogy jobb legyen. Az öreg és gazdag Európa lustán elcammog mellettünk, mi itt maradunk az Eurázsiai Egyesült Államok fővárosaként. Most még mostoha helyzetben vagyunk, de talán tíz év múlva tényleg jobb lesz. Ez az én jövőképem, ebben hiszek. 

Címkék: főzés, kossuth-díjas, básti lajos, gérard depardieu, vadászat, háry jános, gellért endre, vidám színpad, nemzet színésze, filmezés, szomorú vasárnap, kaviár, villa negra, süsü a sárkány, voith ági

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!