'Szeretem az életemet apró sikerekre bontani'
Törékeny lány, csodás hanggal, aki oly könnyedén hajigálja a retikült a Ridikül főcímdalában. A Group'N'Swing énekesnője, Mihályi Réka bevallotta, boldogság számára, hogy elsősorban már a hangjára, és nem a cipőjére figyelnek fel a színpadon, és arról is mesél, hogyan tart egyensúlyt egyetlen nőként a zenekarban, no meg a jogász és énekesnői hivatás között.
RIDIKÜL MAGAZIN Tavaly A Dal válogatójában ismert meg titeket az ország. Mennyire változtatta meg az életeteket a dalverseny?
MIHÁLYI RÉKA A zenekarral olyan stílust képviseltünk, ami kortalannak számít, mégis behatárolja a réteget, amit meg tudunk szólítani a zenénkkel. A műsor által azokba az otthonokba is eljutottunk, ahová egyébként nem feltétlenül tudtunk volna, de végül a Ridikül volt az, ami teljesen felkavarta a vizet. A fellépéseken mindig elmondom, hogy ez az a szám, amit a műsornak köszönhetően ismerhetnek, és többször láttam már, ahogy bökdösik egymást – jé, ő tényleg a „ridikülös lány”. Külön öröm számomra, hogy rengeteg fiatal lánytól kapok levelet. Van, aki például azért hordja a fogszabályzóját, mert látta, hogy én harminc felett is bevállaltam.
RM A főcímdalnak van egy sora: „a rendes nő minden terhet elbír”. Te is így gondolod?
MR Ma már olyan világban élünk, ahol bátran lehet egy nő sikeres, sőt, akkor tud szárnyalni, ha több szerepben teljesíthet. A zenekarban, kilenc férfi mellett nem tehetem meg, hogy ne legyek ízig-vérig nő, és ne álljak időnként a sarkamra.
RM Mennyire folytál bele a dal készítésébe annak idején?
MR A hangzás tekintetében tudtam, hogy lendületes, boogie-s dalt szeretnék. Egész pontosan úgy történt, hogy Romhányi Áron, aki ma már a vőlegényem, leült a nappaliban a zongorához, miközben én épp főztem, és hallottam, hogy játszik. Közben beszaladtam, beénekeltem egy-két új sort, aztán rohantam ki a konyhába, nehogy odaégjen a vacsoránk. Így egyetlen este alatt megszületett a dal.
A szöveget másnap Lombos Marci írta hozzá. Mondtam neki, valami olyasmit szeretnék, ami humorosan közelíti meg a női lelket. Mikor megmutatta a végleges szöveget, úgy éreztem, az én gondolataimat hangosította fel. De ez nem csoda, hiszen Marcit otthon négy nő veszi körül, így érti a „lényeget”! (nevet)
RM Több lábon állsz, hiszen jogász vagy, ami egy földhözragadtabb, racionálisabb pálya – és énekesnő, ami művészi, lebegősebb létezés.
MR A gyerek sokszor megjeleníti a szüleit. Az apukám számára minden fekete-fehér, és ezzel olyan tartást adott az életemnek, amiből a mai napig építkezni tudok. Anyukám ugyanakkor igazi, szárnyaló lélek, aki lendülettel és érzelmekkel tölti meg a hétköznapokat. Én ugyannyira vagyok az egyik, mint a másik, emiatt viszont állandó harc dúl bennem, amit nem mindig könnyű vállalni.
RM Könnyű átkapcsolni?
MR Most már igen, de nehéz volt a kapcsolót megtalálni. Megpróbálok a jelenben maradni, és az aktuális feladattal foglalkozni, máshogy nem működik, főként, hogy lassan családot szeretnék, és akkor még több dolognak kell majd beleférnie a napjaimba.
RM A Group’N’Swing előtti életedről keveset tudunk, de egy kis kutatással kiderítettem, hogy a Bridge formáció tagjaként már régen is népszerű voltál a fiatalok körében.
MR Sok stílusban kipróbáltam magam az elején. Egyetemistaként tánczenét énekeltem különféle zenekarokban, ebből fedeztem a tandíjamat a jogi egyetemen. Aztán az egyik nyáron, párkányi lány lévén, a helyi strandon énekeltem, ahol találkoztam egy menedzserrel, ő talált meg a feladatra. Jó kis szakasza volt az életemnek, és megelőlegezte azt a környezetet, amibe később csöppentem.
RM Tizenkét évig táncoltál. Gondolom, ebből ma is profitálsz a színpadon.
MR Sokat köszönhetek a táncnak, kezdve azzal, hogy képes vagyok magas sarkúban végigtáncolni egy koncertet, folytatva a testtartással, egészen a kecses, nőies mozdulatokig. Illetve az is fontos, hogy ne csak kiálljak a színpadra, hanem ténylegesen, minden porcikámmal jelen legyek.
RM Ha már itt tartunk: mennyire előny a dekoratív külső?
MR Sokan úgy gondolják, ha valaki karcsú, annak már könnyű. Gyakran előfordult, hogy koncert utána azt mondták: „milyen csinos vagy a színpadon”. Csakhogy egy énekesnő nem ezt szeretné hallani. Sokáig úgy gondoltam, én vagyok az az énekesnő, akinek mindig megdicsérik a külsejét, a ruháját, a cipőjét meg a haját, és közben arra vágyik, hogy átléphesse ezeket a jelzőket. Aztán rájöttem, hogy a legtöbben a szemükkel hallgatják mindazt, ami a színpadon történik, és ez valószínűleg így van jól. Mára már sikerült kivívnom, hogy elsősorban énekesnőként vegyenek észre.
RM Mikor jött el az a pont, amikor úgy érezted, hogy már eljut a hangod az emberekhez?
MR Az Eurovíziós dalfesztivál selejtezőjén. Végre nem én voltam a „piros cipős lány”, hanem az a lány voltam, aki „tűpontosan” énekelt.
RM Még A Dal előtt Fonogram-díjjal jutalmaztak titeket. Ez mennyire volt mérföldkő az együttes életében?
MR Ez a díj a szakma elismerése. Talán a dobosunk és alapítónk, Péntek Tibor számára volt a legnagyobb visszaigazolás arról, hogy a zenekar végre a saját lábán áll, és most már nemcsak mi hiszünk abban, amit képviselünk, hanem a szakma és a közönségünk is.
RM Milyen egyetlen nőként létezni a zenekarban?
MR Mindig én vagyok a „nyávogó”, de hát ki más lenne? Szeretem bennük, hogy nem agonizálnak túl sokat, hanem gyorsan meghozzák a döntéseket. Ami talán a legjobb, hogy nem úgy néznek rám, mint egy lányra, hanem egy vagyok közülük. S bár nem tesznek különbséget, mégis mindig vigyáznak rám.
RM Éppen a lap megjelenése napján lesz a lemezbemutató koncertetek. Továbbra is a swing és boogie-woogie műfajában muzsikáltok, de friss duettként énekeltek a színpadon. Gájer Bálint után Magyar Bálint lett melletted a férfihang.
MR Olyanok vagyunk, mint egy család, szorosan összekapcsolódik az életünk. Gájer Bálinttal egyszerre csatlakoztunk a csapathoz, és együtt nőttünk fel a zenekar palástja alatt, közösen váltunk azzá, amik most vagyunk. Emiatt nem volt könnyű feldolgoznom, mikor idén januárban jelezte, hogy mostantól szeretné a saját karrierjét építeni. De hiszem, hogy minden okkal történik.
Fontos volt, hogy a jövendő „párom” ne csak jól énekeljen, hanem szeresse ezt a szellemiséget, és jó színpadi karakter legyen. Magyar Bálint jól tudta, hogy a nőn keresztül vezet az út, mert nekem üzent, hogy eljönne a meghallgatásra. Mivel versenybringás, emlékszem, biciklis szettben érkezett – gondoltam is, na, ő biztosan nem lesz a mi énekesünk. Erre olyan tehetséggel és alázattal énekelte el a dalokat, hogy a meghallgatás végén már úgy éreztem, mintha évek óta együtt zenélnénk.
RM Menyasszonyként formálódik már a fejedben, milyen esküvőt szeretnél?
MR Nehéz kérdés. Félnék nagy zenekart hívni, mert tudom, hogy a leendő férjem éjfél után a dobok mögé ülne, és az esemény egy közös zenélésbe fulladna, ami végtelenül bosszantana (nevet). Szeretném például, ha a vacsora alatt egy vonósnégyes játszana. Amit a swinges világból megtartanék, az a fajta elegancia, amit akkor a nők és a férfiak képviseltek. Ezekben az időkben a nő tényleg nő volt, aki odafigyelt a részletekre, legyen szó a külsejéről vagy a lelkéről. A mai világban nemigen van időnk ilyesmire, pedig szükség lenne ilyen apró, biztos pontokra, mert ha ezek biztosítják az érzelmi stabilitást, már majdnem mindegy, mi történik.
RM A te életedben melyek ezek az apró dolgok?
MR Például hogy elhatároljam magamban az énekesnőt és a jogászt, illetve még stabil pont az anyukám és a húgom. Fontosak a visszaigazolások is, mert szeretem az életemet apró sikerekre bontani. Amikor néha összeomlik a rendszerem, a káoszközeli pillanatokban előveszem a füzetemet, és elolvasom a korábbi gondolataimat. Mindig leírom, mi az, amit szeretnék megvalósítani, és kipipálom, amikor sikerül valóra váltani.
RM Egyszer azt is beírtad a füzetbe, hogy ismert énekesnő szeretnél lenni?
MR Zeneiskolába jártam, tizenkét évig csellóztam, de akkor olyan intenzív volt a táncos életem, hogy egy percig se gondoltam, hogy énekesnő leszek. A táncban vért izzadtam, hogy elérjem a profi szintet, míg a zene jött ösztönből, azért kevésbé kellett küzdenem. Ma már úgy gondolom, több energiát kellett volna az éneklésbe fektetnem, de szerencsére visszataláltam hozzá.
RM Felléptetek a 400. adás felvételén, korábban is voltál már adásvendég, így többször is bepillantást nyertél abba, hogyan működik a Ridikül nevű gépezet.
MR Mindig is hittem magunkban, de azt máig csodaként élem meg, hogy a főcímdallal ilyen lehetőséget kaptunk. Katartikus élmény részese lenni egy ilyen kimagasló produkciónak. Úgy gondolom, ha jó energiák találkoznak, akkor nincs lehetetlen.
Még nincs hozzászólás