Semmi nem hiányzik az életemből

2016. július 22. | Írta: Karafiáth Orsolya | 1 komment

A Kaláka tagjai 1969-ben kezdtek együtt zenélni, és azóta egy-egy hónapra ha pihenni tudnak. Most jelent meg a Nálatok laknak-e állatok? című albumuk, harminc év után új köntösben, ezenkívül egy József Attila-lemezre és egy Nyáry Krisztián-bemutatóra készülnek. De Gryllus Dániel nemcsak a Kalákában zenél, önálló projektjei is vannak, ráadásul kétszeres nagypapa is.

RIDIKÜL MAGAZIN         Nagy idők tanúja vagy. Ismerted Weöres Sándort is, akinek rengeteg versét megzenésítettétek…

GRYLLUS DÁNIEL          A Holdbeli csónakos című darabját mutatták be a Thália Színházban, ahol Kőváry Katalin – aki akkor még nem volt a feleségem – volt a dramaturg. Katival is akkortájt kezdtünk ismerkedni, 1971-ben. Ő elhozta Sanyikát – ahogyan mindenki hívta – a Kaláka klubba, a Vízivárosi Pinceklubba, ahová WeöresThinsz Gézával, a Svédországban élő magyar költővel és későbbi jó barátunkkal, valamint a feleségével, Károlyi Amyval érkezett, aki rögtön az est után írt is rólunk egy szép, lírai cikket az Élet és Irodalomba.

Ettől kezdve rendszeresen találkoztunk. Feljártunk hozzájuk, és eljátszottuk nekik az új dalainkat. Sanyika nem igazán viszonyult kritikailag hozzájuk, örömmel hallgatta őket, legfeljebb csak annyit fűzött hozzá egy-egy darabhoz, hogy „rendben van". Előfordult, hogy a megzenésítést hallgatva egyszer csak azt mondta: „Hogy is van ez?” –, és a kötetében áthúzott két sort – „na, most nézzétek, így jobban passzol a dalba!”

Egyszer, ’74-ben egy rádiós élő adásban mutattuk be Az éjszaka csodái című, kicsit hosszabb lélegzetű, hét-nyolc perces zenét, amit a versére komponáltunk. A riporter nem ismerte a verset, ott olvasta először, forgatgatta a könyvet kétségbeesetten. „Államreform kéne régen? Jaj, Sanyika, ez nem mehet így adásba”, remegett, teljes pánikban.

Sanyika csak ennyit mondott: „Jó, hát akkor átírom”.  És odaírt valami mást. Persze a riporter is rájött, hogy ez marhaság, a fél ország ismeri a szöveget, a kötet igen népszerű volt, így egy kérdéssel védte be magát az elején.

Egyszerűen megkérdezte, mikor született a költemény. És mikor jött a felelet, hogy 1943-ban, akkor megkönnyebbülten mondta a mikrofonba: „Hallgassák meg a költeményt!” Nem mintha egy ilyen sor nem állná meg minden időben a helyét.

RM        Segíti a munkátokat, ha ismeritek a szerzőt?

GD        Maximum kicsit befolyásolhatja, finomíthatja, ha esetleg valamilyen kis változtatást kérnénk. Petőfit nehezebb lenne ilyesmivel megkeresni. A Jeszenyin-lemeznél volt például Rab Zsuzsának egy sora, amely így hangzott: „Ég veled, engedj némán elköszönnöm.” Mondtuk Zsuzsának, hogy nem énekelhetem ezt, mert némán nem lehet énekelni.

És akkor átírta. „Engedj csendben elköszönnöm.” Vagy A fekete ember című címadó versnél-dalnál vetettük fel a fordítónak, Fodor Andrásnak, hogy a „vágom pofádba orrod tövibe” passzust nem lehet indulattal énekelni. Így lett „a vágom pofádba, dögölj meg!”, amit szétfeszít az indulat. Lackfi János pedig egy pillanat alatt képes írni és átírni bármilyen szöveget.

Kapolcson már évek óta hagyomány a Kaláka Udvarban a versimpró, aminek ő a házigazdája, és csak bámulok, ha látom, mint dolgozik, ahogy megkapja a szavakat és a dallamot. El is neveztük Lázár Ervin Aromója után fékezhetetlen agyvelejű nyúlnak. De az azért elmondható, hogy mi nem a költők lelkületével foglalkozunk, hanem szigorúan a művekkel, ugyanolyan empátiával közelítünk újakhoz és régiekhez egyaránt.

RM        Kortársak mindig voltak a repertoárban. A nagyközönség a kortárs lírát – főleg olvasatlanul – érthetetlennek, lilának titulálja, ám a zenével könnyebben át tud jönni az üzenet. Egyfajta küldetésetek a kortárs szövegek közel hozása?

GD         Van egy olyan lemezünk is, a Madáretető, amin csak mai magyar gyerekversek hallhatóak. Persze mi az, hogy gyerekvers? Ez huszadik századi kategória, régebben nem létezett, Weöres is azt mondta, ő sosem írt gyerekverset. Kányádi viszont gyereklapnál dolgozott, minden héten le kellett adnia a kötelező penzumot – hála az égnek.

Nagy ajándék nekünk, hogy Sándor bácsit megismerhettük. Amikor például az első dél-amerikai utunkra készültünk, ő adta a kezünkbe a Dél keresztjét és a Románcot, azzal a felvetéssel, hogy jó lenne, ha elénekelnénk ott, ahonnan a gondolatot hozta.

A Kuplé a vörös villamosról című versét még kéziratban kaptuk tőle valamikor a kilencvenes évek elején, azzal, hogy erre könnyű lesz zenét írni. A Két nyárfa, ami a mai napig népszerű és játszott dalunk, úgy született, hogy ő nem tudott átjönni egy esküvőre, de milyen jó volna, ha legalább versben vagy dalban ott lehetne.

A dal gyorsan megszületett, fel is vettük. Ez is mutatja, hogy ha valami gyorsan készül, még nem biztos, hogy nem lesz jó. Épp most adunk ki egy szerelmesdal-válogatást, ez is rajta lesz.

Nyáron a Városmajori Színházban lesz egy produkció Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyve alapján, ami híres írók szerelmét dolgozza fel, ahhoz csináljuk a zenét. A feladat másképp is izgalmas: a feleségem rendezi, és Dorka lányom is játszik benne.

RM        A teljesség felé, Weöres Sándortól, is megújult – hosszú évek után.

GD         A nyolcvanas évek elejétől fordultam a keleti kultúra felé, talán azért, mert Kata jógázni kezdett. Összeismerkedtem egy indiai guruval, hallgattam a zenéket, dallamokat, és ezek beleszűrődtek a munkáimba. A teljesség felét szerettem olvasgatni, és eszembe jutott, hogy énekelni nem csak verset lehet, gondoljunk a szakrális szövegekre. 1978-ban ünnepeltünk Sanyika hatvanötödik születésnapját.

Nos, ekkor én kibéreltem egy stúdiót, elkészítettem a dalokat, meg is jelent az ünnepre. A művet aztán mindössze néhányszor énekeltem, prózai részletekkel kiegészítve, egy szál citerával, egészen addig, míg meg nem értem, hogy hatvanéves legyek. Ekkor, 2010-ben Samu fiam – a Bécsben végzett kortárs zeneszerző – elhatározta, az lesz a szülinapi ajándéka, hogy meghangszereli, és a barátaim eljátsszák.

Összeállt a produkció. Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Both Miklós, Ferenczi Gyuri, Szirtes Edina Mókus, Szalóki Ági, Bognár Szilvi és Palya Bea énekel, a zenészek között ott van Borbély Mihály és Balogh Kálmán.

Csodálatos ajándék lett, és a dolog monumentalitása miatt azt hittem, egyszeri. Ám már tizennégy előadásunk volt, és még nincs vége! Izgalmas világzenei és zenei konstrukció. A mű univerzális, időtálló szöveg, és ma is úgy érzem, a zenének is hatalmas a szabadságfoka.

RM        Több mint negyvenhat éve kezdtétek. Gondoltátok volna, hogy idáig tart a lendület, és azt, hogy – bár apróbb váltásokkal, elmozdulásokkal – ilyen állandó mederben folyik majd a munka?

GD         Egybefolyik bennem ez a sok év. Még egyetemisták voltunk, Vili érettségi előtt állt, mikor csak úgy belevágtunk. Szerettük csinálni, és hamar kiderült, hogy jó utat választottunk. Mikó István, aki az első három évben, míg a prózai színpad be nem szippantotta, velünk volt, sokat hozzátett mindehhez.

Ő már akkor kész előadó volt és invenciózus dalszerző. Kata pedig sokat segített a színpadi jelenlétünk megkomponálásban, a műsorok szerkesztésében. Nálunk nagyon fontos a prozódia, a mondatok hangsúlya, erre a mai napig figyelünk.

És arra is, hogy el ne csússzon valami. Ha például begyorsul egy dal, ha valamit már nem lehet jól érteni, szólunk. És Kata a mai napig a megbízható külső fülünk és szemünk. Hosszú évtizedekig évi 300-350 koncertet is adtunk.

RM        Most 100-150 koncertetek van egy évben.

GD         De van olyan, hogy egy nap három! Olykor nehéz, és néha el kell fáradni. A december is nagy hajtás, de januárban mindig tartunk egy hónap szünetet. Ilyenkor én felmegyek Kékestetőre.

Tizenhárom éves koromtól vagyok asztmás, és ott nagyon jó a levegő. Kata szerint azért nem akarok meggyógyulni, hogy felmehessek oda. Ott egyedül vagyok, A teljesség felének nagy része ott íródott, a bibliai dalaim, és a sok Kaláka-nóta is, főleg a citerás dalok.

RM        A Kaláka tagjai a Lorántffy Zsuzsanna zenei általános iskolába jártak, ám a szüleitekben fel sem merült, hogy művészi pályára menjetek, te is és Vilmos is reál irányban tanultatok tovább. Hogy működik ez a te családodban, ahol mindkét gyereked művész lett?

GD         Mindig igyekszem segíteni őket abban, amit elhatároztak, és úgy láttam, komolyan is vesznek. Nem tereltem őket semmilyen irányba, ez ma is így van. Számíthatnak rám, de nem irányítok. Abban hiszek, hogy a szülők életvitele, életfelfogása lehet példa, azzal tudok nevelni, ahogyan én élek.

RM        Emlékszem, a Kaláka 25-ön a nagyon fiatal Dorka volt a műsorvezető. Bájos volt, de félénk.

GD         Dorka eleinte jelentkezett ide-oda, még teológiára is járt fél évig, nem egyenes út vezetett a színészetig. De emlékszünk arra, hogy egyszer, még általános iskolás korában az osztályuk előadta a Macskákat.  És mi láttuk, hogy ő máshogy áll a színpadon, mint az osztálytársai. Kata javasolta neki, hogy menjen először a Nemzeti Stúdióba, próbálja ki magát.

Aztán megindult a karrierje. Most hol Németországban, hol itthon dolgozik. Mióta gyereke született, inkább itthon él, de idén is több német filmben szerepelt. És ha tud, szívesen vendégeskedik a koncertjeinken, tavaly Zentán, az Énekelt versek fesztiválján is ő volt a vendégünk, énekelt Kiss Annát, Kosztolányit.

A negyvenöt éves jubileumi meglepetéskoncertünkön Vili kislányával, Almácskával adott elő egy dalt. Néha, munka közben kicsit idegesítem. Van egy Családi kör című lemezünk, amit Dorkával, Samuval és Vilivel vettük fel. Mondta is, hogy „papa menj el, ha befejeztem, akkor gyere, és hallgasd meg, de közben ne kritizálj!”

RM        Samu fia, Tóbiás nyolcéves. Ő is zenél már?

GD         Tóbiás elnevezett engem Apajónak, ez a nagyapó valami fura verziója, azóta mindenki így hív otthon. De nálunk Dorka fia, Somika a nagy zenész, bármivel, akár egy bottal is csellózik, furulyázik, dobol. Kívülről tud egy csomó dalt, színpadot ácsol, és közli: „Itt lesz a koncertem, hallgassatok meg!”

Tóbi is szeret azért zenét hallgatni, és ő is bizonyítja, hogy nincs különbség gyerek- és felnőttvers között. Múltkor egy Ady-verset akart mindenképpen meghallgatni. Azt hisszük, egy gyerek ezt még nem érti. De hát a felnőtt is mit ért a világ teljességéből?

Nemrég a négyéves Somika mélyen elgondolkodva bámult maga elé. Megkérdeztem, min mereng, mire ő azt felelte: „Azon gondolkodom, mi is hiányzik az életemből.” Persze, választ már nem tudott rá adni. De ki tudna?

RM        Neked például hiányzik valami az életedből?

GD         Nem, semmi.

Címkék: zene, vers, megzenésített versek, kaláka együttes, weöres sándor, gryllus dorka, kányádi sándor, gryllus vilmos