Próbálj meg lazítani! Segítünk
Már megint itt az ősz. A nyaralás már csak emlék. Elkezdődik az iskola, jönnek a hosszú, esős napok, a tülekedés a villamoson, vagy araszolgatás a végeérhetetlen dugókban. Az örökös időhiány, a sötétben kelés, folytonos rohanás. Stressz hajnaltól éjszakáig.
Pedig a legtöbb mai ember ezek nélkül is a kóros öningerlés csapdájában vergődik. Már csecsemőkorában sem hagyták nyugodtan szemlélődni. Rázták a csörgőt az orra előtt, cumit nyomtak a szájába, ha nyikkant, rázták a babakocsiban, hintáztatták, mindenféle berregő, nyávogó, sípoló játékot vásároltak neki.
Amióta felnőtt, issza a kávét, szívja a cigarettát, éjfélig akciófilmeket néz. Nyomkodja a telefonját, berreg a karján az okos karkötő. Ha otthon van, szinte folyamatosan szól a televízió, kocsijában a rádió.
Csipog a telefonja, ha e-mailt, sms-t messengerüzenetet kap. Ömlik rá a sok borzalmas információ. Vagyis ezerféle módon izgatja magát. Az ingereknek ez az örökös hajszolása egy állandóan felpörgetett, stresszes állapotot hoz létre, még akkor is, ha a munkahelyünkkel, párkapcsolatunkkal, gyerekeinkkel nincs is semmi baj.
Mindenki másképpen reagál
Mi történik ingerléskor, stressz esetén a szervezetünkben? A stresszre adott válasz lényegében hormonok egymás után következő, összehangolt aktiválódásából áll. Stressz hatására sokféle hormon szabadul fel a szervezetben, és vele együtt sok minden történik.
Például csökken az ember fájdalomérzése. Van olyan ember, akinek bizonyos mennyiségű stresszre egyenesen szüksége van ahhoz, hogy jól teljesítsen. Mások teljesítményét viszont lerontja.
Az tehát, hogy egy ember stressz hatására visszahúzódással, lelassulással, passzivitással, étvágytalansággal, vagy ellenkezőleg, agresszióval, pulzusszám-emelkedéssel, evésrohamokkal reagál – típustól függ.
Rendszeres, állandósuló konfliktusok, vagyis túlzott stressz esetén azonban szinte minden szervezet katasztrófával, szívrohammal válaszol. Ezért a stressz, a szorongás leküzdésére szükséges valamilyen relaxációs vagy meditációs technika.
Az egészség és a stressz
Selye János professzor, a modern stresszelmélet kidolgozója, a prágai egyetemen már az 1920-as években kimutatta, hogy a fel nem dolgozott stressz növeli a betegségre való fogékonyságot. Persze szervezetünk úgy van megalkotva, hogy ha a stresszhelyzeteket testi reakció követi, akkor alig károsodik.
Ha tehát egy idegesítő értekezleten módunk lenne visszavágni a főnök vádjaira, és nem kellene lenyelnünk a sértéseit, semmi bajunk nem lenne. Erre azonban ritkán van lehetőség.
De az is megoldás lehet, ha mindig, amikor felhúztuk magunkat, elmennénk futni, vagyis levezetnénk a stresszt. Legtöbb esetben azonban egyikre sincs mód.
Ha tehát arra az élettani válaszra, amelyet szervezetünk kíván, vagyis sem a küzdelemre, sem a menekülésre nincs lehetőségünk, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt nevezik krónikus stressznek.
Ilyenkor az immunrendszer gátlás alá kerül, megbénul a szervezet legfontosabb védelmi rendszere, nem képes küzdeni a betegségek ellen. A kutatások ráirányították a figyelmet arra is, hogy nem mindegy, milyen jelentőséget tulajdonítunk egy stresszes eseménynek.
Veszélyeztetést látunk benne vagy kihívást? Legyőzve érezzük magukat, vagy látunk kiutat? Mert nem önmagában a stressz, sokkal inkább a reménytelenség és a tehetetlenség érzése teremti meg a különböző betegségek, köztük a rák kifejlődésének lehetőségét.
Munkahelyi stressz
Az egyre fokozódó nyomással, melyet a szoros határidők okoznak, a beosztott alkalmazottak többségének (szinte minden második embernek) meg kell birkóznia.
Különösen a 18–29 éves, a munkahelyi előmenetel kezdetén lévő korcsoportot érinti ez a probléma. Ők – az idősebb korosztályokhoz viszonyítva – erősebben, illetve gyakrabban vannak kitéve ilyen jellegű stresszhelyzeteknek.
Ezzel szemben a későbbi életkorban a foglalkoztatottak számára sokkal inkább a munkahelyi újításokból, átszervezésekből adódó nehézségek jelentenek nehezen feldolgozható stressz-szituációkat.
Azonban időnként egy kis nyomás senkinek nem árt! Viszont a tartós feszültség károsíthatja az egészséget. A szívinfarktus soha nem a derült égből érkezik. Bizonyos mennyiségű stressz – mindenekelőtt a hivatás terén – akár szárnyakat is adhat, extra teljesítményre ösztönözhet.
Betegség kialakulásához inkább az ellazulás hiánya vezet. Éppen ezért fontos azonnal reagálnunk a szervezet legelső, finom jelzéseire. Kapcsoljunk vissza alacsonyabb sebességfokozatra, hogy a súlyosabb tüneteket, a maradandó egészségkárosodást elkerülhessük.
Így küzdhetünk ellene
A stresszt leginkább a rendszeres sport csökkenti. A sport az egészség, a lelki egyensúly megőrzésének és a lelkierő edzésének leghatásosabb módja.
De a stressz, a szorongás leküzdésére érdemes elsajátítani valamilyen relaxációs vagy meditációs technikát is. Ilyen technika az autogén tréning. Leggyakrabban csoportos formában, de szükség esetén egyéni pszichoterápiába illesztve, képzett szakember vezetésével, kb. 15-20 alkalommal lehet elsajátítani.
Ez idő alatt naponta többször kell végezni a gyakorlatokat, ennek hatására az autogén tréning beépül az életünkbe, a napi gyakorlatok beilleszkednek a mindennapos elfoglaltságok közé.
Az autogén tréning elsajátításának eredményeképpen rövid idő alatt mélyebb és nyugodtabb a pihenés, nő a fizikai tűrőképesség, a pszichés feszültségtűrés, fokozódik a teljesítmény, fejlődik az önismeret.
De kitűnő relaxációs lehetőség, ha megtanulunk meditálni, vagy rendszeresen jógázunk. Az is sokat segíthet, ha elsajátítjuk a pozitív gondolkodást, mely az agyban pontosan ugyanolyan biokémiai folyamatokat indít el, mint egy szorongásoldó vagy nyugtató pirula.
Hasznos, ha nem hasonlítgatjuk örökké másokhoz az életünket. Nem olyan nagy tragédia, ha a szomszédnak nagyobb autója, szebb kerítése, szélesebb képernyős televíziója van.
Sokszor többet ér egy közös családi kirándulás a közeli hegyekben, mint egy hétvégi bevásárlás Bécsben. Mellesleg ne feledkezzünk meg az érintés erejéről. A simogatás, az ölelés és a kedvesség ér annyit, mint egy elsietett, lélektelen szeretkezés.
Még nincs hozzászólás