A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Őrzők és gyűjtők

Vannak az őrzők és vannak a gyűjtők. Az őrzők vigyáznak rá, óvják, hogy aztán továbbadhassák a következőknek. A gyűjtők számára a pillanat, az élmény, a barátságok, az emlékek fontosak. Régi értékeinkből új élmények születnek, bár mindig azt hisszük, mi vagyunk az utolsók, akiknek ez még számít.

Fotó: Várszegi Sándor

Jordán Adél dédnagyapja sakk-készletét, Margitai Ági szülei gyönyörűen keretezett esküvői képét hozta el megmutatni a nézőknek – ez utóbbi több példányban is létezik, hogy ha valamelyik elkallódna, legyen tartalék. Ezek azok a fontos tárgyak, amelyek őket a múlthoz, családjuk folytonosságához kapcsolják. Kovács Kati azonban a nagy kidobálósok közé tartozik – ő barátságokat gyűjt, nem tárgyakat. Olyannyira, hogy az aranylemezei sincsenek nála. "Egyszer valamiért bementem a Hanglemezgyártó Vállalathoz, várni kellett, nézegettem a titkárnő asztalát, mondom neki, ez mi? Ja, az egy aranylemez. Ó, mondom, így néz ki egy aranylemez? Igen, és ez pont a tiéd, nem vinnéd el?" Hitetlenkedve hallgattuk, hogy akkoriban így adtak át egy aranylemezt. Katin is látszott, hogy ez azért neki se esett jól, hiába mesélte úgy a történetet, mintha nagyon vicces lett volna.

Jordán Adél is kidobálós, szerinte hatalmas energiák szabadulnak fel, ha megszabadulunk a felesleges dolgoktól. "És nagy szabadság nem kötődni valamihez, akkor nem ráz meg bennünket az elvesztése" – mondta Adél, mi pedig csodáltuk a gondolatot, persze csak távolról, mint a buddhista filozófiákat. Adél biciklijét ellopták, ő pedig megrázta magát: nem baj, el kell engedni.  "Ez persze azért van, mert csodás természeted van" – próbálta Gabi meggyőzni őt, de sikertelenül: Adél szerint a hozzáállásról van szó. Neki szerencsés, csodálatos, hatalmas, összetartó családja van, amelynek középpontjában a nagyszülők állnak, Laci bácsi és Sári néni, akik idén már 72 éve házasok.

Margitai Ági elmondta, hogy sok kollégájával ellentétben őt egyáltalán nem zavarja, ha a nézők nem ünneplőben jönnek színházba – örül, hogy egész napos munka és sok utazás után még van kedvük és igényük színházba járni, még azon az áron is, hogy nem tudnak átöltözni előtte. Sokkal rosszabbul esik neki, ha azt látja, hogy senki nem adja át a helyét a villamoson az időseknek. Ezen aztán elgondolkodtunk, hogy kinek kellett volna őket erre megtanítani. Nem sokra jutottunk. Kovács Kati tud erre magyarázatot, hiszen egy rokon gyerektől hallotta: "Dehogy adom át a helyet, a többiek rögtön kiröhögnek!"

"Minden generáció úgy érzi, hogy ő az értékek utolsó őrzője, és sajnálja az utána jövőket" – próbálta megnyugtatni a nosztalgiázásba merült vendégeket Nyáry Krisztián író. Egyáltalán nem félti a fiatalokat az internettől, szerinte ez csak egy újabb eszköz arra, hogy az emberek megosszák egymással a gondolataikat és az információkat. Voltak, akik a könyvnyomtatás elterjedésétől is a régi jó értékeket és erkölcsöt féltették, mondván: túl demokratikus huncutság ez, és ezentúl nem lehet ellenőrizni, ki mit ír, ki mit terjeszt! Krisztián szerint azonban lehet értéket teremteni akár a Facebookon is. Ő már csak tudja, Így szerettek ők című könyvének anyaga először itt terjedt, és így lett népszerű, a sikerkönyv csak utána következett. Most nagy divat a múltba nézni, ezért olyan népszerűek a történelmi tárgyú könyvek, mint minden olyan korban, amelyben az értékek bizonytalanná váltak, és a múltba nyúlni kapaszkodót jelentett…

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!