Nyüzsgés, nevetés, izgalom - jubilál a Ridikül
A „Tibusz, hoztál sütit?” – Simicz Sanyi hangja betölti a hatalmas teret az MTVA 7-es stúdiójában. Kell is, hogy figyeljenek rá a nézők, akik már benn ülnek a Ridikül stúdiódíszletében. Sanyi irányítja őket, és ő alapozza meg a hangulatot, többek között azzal, hogy olyan apró titkokat árul el a stábról, mint hogy Kovács Tibor, a négyes kamera operatőre fantasztikus süteményeket süt.
Ám Tibusz tegnap nem sütött, a nézők kicsit csalódottak, de készülünk tovább a felvételre, mint minden hétfőn és kedden, 2013 márciusa óta.
Ezen a két napon öt – néha hat – adást rögzítünk, a hét további része az utómunkáé és a következő felvételek előkészítéséé. 10-12 szerkesztő dolgozik folyamatosan a témákon, készíti a háttérinterjúkat, az adásmenetet, több stáb forgatja-vágja a bejátszásra kerülő kisfilmeket, és a két gyártásvezető füléhez már valószínűleg odanőtt a telefon: heti húsz vendég érkezését-távozását, időbeosztását megszervezni soha véget nem érő feladat. (Makkos Zsolt gyártásvezetőt láttam egyszer az óbudai piacon, hatalmas szatyor a lábánál, és mosolyogva magyarázta a mobilon át valakinek, akit művésznőnek szólított, hol és mikor fogja várni a taxi.)
És mennyi minden történt ez alatt a két év alatt! 967 vendégünk volt, sokan többször is eljöttek hozzánk. Tordai Teri, Náray Erika, Palya Bea, Bach Szilvia, Básti Juli hétszer járt nálunk, Béres Alexandra nyolcszor; a férfiak közt Kovács Kokó István a csúcstartó, öttel. És mind kevesebben vannak, akiket eddig nem sikerült rábeszélni: elfogadta meghívásunkat Habsburg György és Eilika, Feldmár András és Varnus Xavér, Böjte Csaba testvér és Pál Feri atya, Marton Éva, Fa Nándor és Vásáry Tamás… szinte bárki, aki csak eszünkbe jut, örömmel jön.
Forgató stábjaink is arról számolnak be: nincs ajtó, amit meg ne nyitna a Ridikül műsor címe és Jakupcsek Gabriella neve. Nekem is csak egyszer kellett elmagyaráznom, melyik csatornán, mikor vagyunk láthatók, és hogy is néz ki ez a műsor: Nagy Bendegúz Loránd építész, a kerekesszékes világutazó még sosem látta a műsort, amelynek vendége volt. Nincs ugyanis televíziója.
A közvetítőkocsiban már rögzítik a nézőkről a közeli felvételeket és a tapsot, a sminkesek és a fodrászok a legnagyobb hajrában, Vadas Mariann stylist pedig épp egy piros blézert próbál rábeszélni az egyik vendégre, aki életében nem vett még föl pirosat, de most mintha nem is volna olyan idegen tőle ez a szín…
Vendégeink ragyogó arccal engedik, hogy a fejhallgatós mikrofonnal felszerelt asszisztensek kísérgessék őket – ebben az épületben nagyjából minden folyosó egyforma, aki először jár nálunk, a sminket, az öltözőt és Mariann ruhás-ékszeres birodalmát nehezen találja meg egyedül. De élvezik a törődést és az öltözőbe készített süteményt, gyümölcsöt, virágot és apró ajándékot: a hölgyek egy Ridikül-feliratos táskaakasztót kapnak emlékbe. Tudják, olyat, amilyet az angol királynő is használ, ha véletlenül nem volna hová letenni a táskáját egy kávézóban.
Mert ezt is a Ridikülből tanultuk: a táskánk a szék hátára akasztva nincs biztonságban. De volt hétéves sakkbajnok vendégünk, aki szerint a fiúk erősebbek a lányoknál, és az a baj, hogy a lányok ezt elhiszik. Volt tizennyolc éves részecskefizikus, aki megmutatta, milyen nyomot hagynak a müonok, ha elérik a földfelszínt – nem mondom, hogy mindannyian értettük – , és kutyabolond színésznő, aki felhívta a figyelmünket, hogy a városi kutya talpát megégetheti a forró nyári aszfalt.
Kemény Dénes, a vízilabda-guru többször is elmondta – ezt se értjük még egészen –, hogy igenis hagyni kell a gyereket, hogy fejjel menjen a falnak. Ha bajba kerül a saját lustasága miatt, ne húzzuk ki, vállalja a következményeket, például hogy kimarad a válogatott keretből. Zacher Gábor pedig bevallotta, hogy neki is vannak kezeletlen függőségei: a futás, a csoki, a tea és a családja.
Gabi megérkezik, a nézők tapssal fogadják, és – egy tálca süteménnyel! Sokszor hallották ugyanis a négyszáz adás során, hogy Gabi nem nagyon szeret főzni, de imád enni. És mivel egy műsorvezető mégsem beszélhet teli szájjal, neki van a legrosszabb dolga egy olyan műsorban, ahol előfordul, hogy főzünk, eszünk, kóstolgatunk.
Frank Júlia csirkepörköltje, Dragomán György kenyere, Raj Ráchel flódnija, Gerlóczy Magdi és Kaldeneker György lekvárjai, kézműves csokoládé és húsvéti kalács: Gabi mindebből csak egy falatkát kaphatott. Nem csoda, hogy meghatódott a bőségtál láttán, amit a nézőktől kapott a négyszázadik adás felvételének reggelén.
Mert nemcsak beszélgettünk ebben a műsorban: vendégeink próbáltak parókát – Nyertes Zsuzsa vörös lett, Szűcs Judith szőke –, tanultak bűvésztrükköt, Badár Sándor ruhaakasztót készített drótból és lécekből, Takács Nóra pedig nyári ruhát férfipólóból. Megmutattuk, hogyan kell vödörben komposztálni, sörösdobozból napkollektort csinálni, lemértük, hogy gyorsabb-e a bicikli a rakparton, mint az autó, és elmagyaráztuk, mennyi egy szemina.
Pásztor Annáért izgultunk, nehogy a műsorban induljon meg a szülés, bár Homonnay Zsolt felajánlotta, bemosakszik – két apás szülés után mi az neki. És Hadas Kriszta telefonja is be volt kapcsolva a felvétel alatt, mert ha menni kell szülésről filmet forgatni, bizony, felállt volna. Szerencsénkre nem kellett.
Romvári Tamás hangmérnök térdre rogy a műsorvezetői szék mögött – nemcsak szakmai alázat ez, Tomi hozza Gabi ruhájára a mikrofont, fülébe pedig a csöpp fülhallgatót, amin keresztül felvétel közben a közvetítőkocsiból szólhatnak hozzá, a drótokat pedig hátul a nyakára kell ragasztani. Szép, erős, átlátszó ragtapasz, viszket is, mozogni sem nagyon enged, a szakma kellemességei…
Az operatőrök megragadják az „eke szarvát” (hát nem így néz ki a nagy stúdiókamerák mozgatókarja?) a rendező jó beszélgetést kíván, egy kollégánk, mint mindig, viccesen megjegyzi: „ajtók záródnak”, Tibusz pedig egy pillanatra a semmibe réved: szerintem most dönti el, az őszi évad első felvételére milyen sütit hozzon. Kezdődik a négyszázadik Ridikül...
Még nincs hozzászólás