Női szemmel - Ki kezdeményezzen?

2017. augusztus 11. | Írta: Vág Bernadett

Természetesen kezdeményezzen a férfi, igen, igen, igen! Mert így vélekedik egy öntudatos, jól nevelt, kicsit sem feslett, magára valamit adó, önálló, de azért nem túlzottan emancipált, büszke, vérbeli nő.

Másrészről viszont feltenném a kérdést, kell-e nekünk, vérbeli nőknek, hogy mostantól mindenféle ügyifogyi, ki-bepróbálkozós, hervasztó dumás, izomból nyomulós, plüssmacsó lépten-nyomon összekezdeményezzen, csak mert felbátorodott ez üzenet láttán. Hát nem kell.  

Már csak azért sem kell, mert az a férfi, aki túl lazán kezdeményez – legyen akármilyen szemkápráztató, választékos, szellemes és illatos – egy kicsit mindig bűzlik (pl. a mamája öblítőjétől).

Másrészről viszont, ha valahogy mégse bűzlik, miközben mégis kezdeményez, akkor meg az van, hogy nyilván könnyű prédának tart, nyuszikának, cicának vagy mókucinak, és nem is szándékozik megtanulni az igazi nevünket (mert minek arra a pár órára). 

Másrészről viszont, ha a férfi NEM kezdeményez, pedig igazán szemkápráztató, választékos, szellemes és illatos, és pont jó lenne, ha kezdeményezne, mert a vak is látja, hogy nyilván lelki társak lennénk, és mekkora ajándék már a sorstól, hogy így összehozott minket egy idősíkba, egy földrajzi koordinátába és ugyanabba a kocsmába (vagy képtárba, ugye), akkor…

Akkor itt is két eset forog fent. Az egyik, hogy várni kell egy kicsit, mert majd mindjárt kezdeményez, csak előbb még magához tér, a másik pedig az, hogy hiába pislogunk sandán őfelé, mintha nem is, pedig mégis, akkor sem fog. Mert nem.

Másrészről viszont ez a NEM sincs annyira kőbe vésve ám, mert ennek is két oka lehet, melyek közül az egyik rossz hír, a másik nem annyira. A rossz hír az, hogy azért nem kezdeményez, mert esze ágában sincs megismerkedni velünk, inkább tékozlón elherdál egy potenciális lelki társat, ugyanis annyira bamba.

És akkor elmerenghetünk azon, hogy kell-e nekünk egy ilyen bamba.

A nem annyira rossz hír, hogy azért nem kezdeményez, mert bár a térde már remeg a felismeréstől, hogy a lelki társa pislog rá sandán mintha nem is, pedig de, viszont totál berezelt.  És akkor elmerenghetünk azon, hogy kell-e nekünk egy ilyen berezelős, térdremegős valamint bamba.

Másrészről viszont egyáltalán nem biztos, hogy a férfi, ha a berezelés okán nem kezdeményez, akkor alapból nyúl is, hanem pont az ellenkezője: beképzelt majom. Kezdeményezne ő, de mi van, ha hatalmas egója megsérül a „húzzál innen elfele, te majom” kezdetű és végű megnyilvánulásunk hallatán, így inkább meg se kockáztatja.

Összegezve tehát: a férfi ne legyen se nyúl, se majom, se bamba, hanem vegye észre, ahogy pislákolunk felé, mint egy fél ikerláng, majd küldjön ránk egy nem túl tolakodó mosolyt, és ha erre mi nem törünk ki visító röhögésben, hanem szép szende mosollyal felelünk, akkor kezdeményezzen valahogy ügyesen.

Vagy ne.

Címkék: párkapcsolat, kezdeményezés, női szemmel