Nem lehet ABBAhagyni!
A Mamma Mia! története most folyatódik. Vagy éppen elkezdődik, ahogy tetszik. Időutazás az új film, amelyhez mi is elővehetjük az emlékeinket. Mert az Abbáról generációk tudnak mesélni.
Nehéz elhinni, de már tíz év telt el a Mamma Mia! sikere óta. „A színpadi musical és a belőle készült film is a családról és a barátságról szól, no meg arról, hogy hinnünk kell magunkban – mondja Judy Craymer, a musical alkotója és producere, aki a második filmet is producerként jegyzi. –
Most folytatódik az érzelmi utazás, s megmutatjuk, hogyan alakultak ki hőseink életre szóló kapcsolatai. A Mamma Mia! Sose hagyjuk abba története időszerűbb, mint valaha, és a közönség szorosan kötődik a cselekményhez, a színpadi műhöz, az ABBA dalaihoz s persze az első filmhez.”
Harmadikos lehettem. Apát vártam rettenetes és mohó izgalommal, néhányszor le is mentem az utca végére, mert képtelen voltam egy helyben ülni és csak várni. Megígérte, megígérte, mondtam magamnak, akkor meg mit izgulok annyira.
Meg hát nem is lehetett pontosan tudni, mikor érkezik, busszal mentek Jugoszláviába, az meg (amilyen utak voltak, meg hát a határ sem volt egyszerű áthaladó hely akkortájt) kiszámíthatatlanul érkezett.
Vártam csak, aztán egyszercsak alkonyatba hajlott a délután, ő meg betoppant. Nem kellett mondania semmit, ott volt a kezében, rögtön láttam. Úgy hozta, nem becsomagolva, nem szatyorban, csak kézben. Na - kérdezte - hát el sem veszed?
Gre-a-test hits, olvastam fonetikusan, mert mozdulni is alig tudtam, úgy elvarázsolt a borító, ráadásul egy dupla lemezes borító, amin rajzolt figuraként ott mosolygott Agnetha, Björn, Benny és Anni-Frid, azaz az ABBA.
Villanyoltásig hallgattam a "háni-háni-háni-mászt bí fánni-in dö ricsmenz wörld-öt, meg a Waterloot és persze a Mamma Miát. És csak úsztam, úsztam a boldogságban, miközben a szüleim rumpuncsot kortyolgattak az átszűrődő dallamokra...
Szinte borítékolható volt, hogy a svéd együttes dalaira írt film nem "egyfilmes" kaland lesz, az alkotókban az első rész után viszonylag gyorsan felmerült a folytatás ötlete. Mivel is mással folytatódhatott volna a cselekmény, mint egy csavarral.
Mert bár sok minden kiderült az első részből, a főszereplők múltját finom homály fedte. "Korábban is sokszor került szóba Donna múltja, hogyan alakult meg az egyetemen a Donna and the Dynamos lánybanda, s miként talált magára a szigeten.
Adta magát, hogy előre-hátra haladunk majd az időben, így a film egyszerre eredettörténet és folytatás lesz - mondta Gary Goetzman producer.
A Mamma Mia! Sosem hagyjuk abba sztoriját Richard Curtisre (Igazából szerelem) bízták, és ő ajánlotta az alkotóknak, hogy a forgatókönyv megírására Ol Parkert kérjék fel. Az eredményt látva a producerek úgy döntöttek, Parker rendezze a filmet.
Curtis pontosan tudja, miért szereti annyira a közönség a a Mamma Miát. „Imádom a szertelen vidámságát, s ezzel biztosan mások is így vannak. A dalok magukkal ragadnak és teljesen új helyre röpítenek.”
Igazából nem emlékszem pontosan, csak érzem. Gyorsan felhívom T-t, hogy felidézzük, hogyan is volt. Ugye, hogy együtt néztük meg a Mamma Miát?- kérdem. Hallgat, hosszan hallgat, és ez nem szokása. Azon képedtem el, mondja hirtelen, hogy ennek tíz éve.
Sóhajtunk, aztán T. hozzáteszi, hogy É-nek volt valami különvéleménye a filmről, de hogy mi, arra már nem emlékszik. Kicsit hallgatunk, ez most fájdalmas hallgatás egy megszakadt barátságért, egy túl gyorsan elmúló életért. Valahogy túllendülünk rajta.
Istenem, de milyen jó volt, milyen eszméletlen kék a tenger, milyen lenne így élni, lenni egy görög szigeten, mindig napfényre ébredni és az örökös nyárnak örülni! - motyogom szinte magamban.
Letesszük a telefont, és most tudom, hogy mindkettőnknek ugyanazon jár az esze. Azon az önfeledt, röhögős, mindig jókedvű barátságunkon, azon a hangulaton, amit a Mamma Mia is magával hozott - nekünk 2008-ban egy budapesti moziban.
Curtis és Parker régóta együtt dolgoznak, így összeszokott párost alkotnak. „Hozzáköltöztem, reggel a lakókocsijában kezdtük a napot, és szépen feltűztük a falra az általunk leginkább kedvelt ABBA-számok szövegeit – meséli Parker. –
Aztán megpróbáltuk úgy összerendezgetni őket, hogy történetet alkossanak. Közben igyekeztünk megnevettetni egymást, és ez volt a legkomolyabb kihívás. Richardnak enciklopédikus ABBA-tudása van, ami még az enyémet is felülmúlja.”
Véletlenek nincsenek
A film pruducere, Goetzman évek óta jól ismerte az ABBA két tagját, Benny Anderssont és Björn Ulvaeust, a zenéjüket pedig még régebbről csodálta. Amikor felmerült a folytatás ötlete, a producer nem aggódott, hogy nem lesz elég alapanyag.
„Rengeteg daluk nagy nemzetközi siker lett, és egy csomót nem használtunk fel közülük az első filmhez. Az is jól jött, hogy a dalok egy részét az ember nagyon jól ismeri, másokat kevésbé, és van pár olyan is, amit még soha nem is hallott. Björn és Benny gyönyörű zenei tájat varázsolt elénk, amiben mindenki örömét leli.”
A két fiú közül nekem Benny tetszett jobban. Karakteresebb figura volt, ráadásul szakállas is. Benny Andersson tetszési indexe egészen a fentebb említett lemez belső képének megtekintéséig tartott. Majd örökre eldőlt.
A képen egy padon ülnek. Ulvaeus éppen újságot olvas, mellette Agnetha piros csizmában, szomorú tekintettel mered a jövőbe. A kép bal oldalán viszont... Björn és Anni Frid.
Egymással szemben, a lehető legközelebb egymáshoz. Amennyire csak lehet. Csókolóznak egyanis. Lábjegyzet: Benny és Anni Frid három évig voltak házasok.
A két zenész executive producere a filmnek, de Ulvaeus egy villanás erejéig a vásznon is látható: professzort alakít az első ABBA-szám felcsendülésekor, amikor a Donna and the Dynamos fellép az oxfordi diplomaosztón.
Az ekkor hallható dal különösen becses Ulvaeus számára. „A When I Kissed the Teacher 1975-ben íródott, amikor még úgy gondoltuk, hogy egy dal legfeljebb két évig tart ki, aztán kimegy a divatból.
Ehhez képest vicces, hogy ma ugyanúgy működik, mint akkor. Fiatalos, energikus, tökéletesen alkalmas arra, hogy beindítsa a filmet.” Amikor felmerült a folytatás gondolata, Andersson megint gondolkodóba esett, de nyitott maradt minden javaslatra.
„Az első film annyira sikeres volt és tényleg nagyon szépen össze volt rakva, ezért nem gondoltuk, hogy a képlet másodszor is működni fog. De aztán rájöttünk, milyen nagyszerű, hogy újra összeáll a csapat, és visszamegyünk a stúdióba olyan dalokat felvenni, amelyek nem szerepeltek az első filmben és sokan talán nem is ismerik őket.”
Mondd már, hogy mi történik!
A Mamma Mia 2 története 1979-ig nyúlik vissza: a lelkes és kalandvágyó Donna (Lily James), Tanya (Jessica Keenan Wynn) és Rosie (Alexa Davies) – azaz a Donna and the Dynamos nevű lánybanda tagjai – diplomát szereznek az Oxfordi Egyetemen, majd Donna nekivág európai vakációjának.
A végállomást ismerjük, hiszen az nem más, mint a Kalokairi görög sziget. Donna útja során ismerkedik meg három vonzó fiatalemberrel – Harryval (Hugh Skinner), aki Párizsban igyekezett elsajátítani az „európai életmódot” és Bill-lel (Josh Dylan), aki készségesen elviszi a lányt vitorláshajójával a szigetre.
Donna Kalokairin találkozik Sammel (Jeremy Irvine), aki ugyanolyan merész, mint amilyen jóképű, s a lány fülig szerelmes lesz - majd nem sokkal később kiderül, hogy várandós is.
A mai Kalokairin Sophie Sheridan (Amanda Seyfried) nevelőapja, Sam (Pierce Brosnan) segítségével – aki talán a biológiai apja is lehet a három szóba jöhető „gyanúsított” közül – azon munkálkodik, hogy megvalósítsa Donna (Meryl Streep) álmát: felújítja a tavernát, s édesanyja tiszteletére szállodává alakítja Hotel Bella Donna néven.
Donna legjobb barátnői, Tanya (Christine Baranski) és Rosie (Julie Walters) megérkeznek a szigetre az ünnepélyes szállodaavatóra, ám az igazgató, Senor Cienfuegos (Andy Garcia) mindenkit figyelmeztet, hogy szörnyű vihar közeleg.
Sophie nagy bánatára a szél és az eső lecsap a szigetre, az ünnepély terve kútba esik. Ráadásul még a közlekedés is szünetel a szigetre.
A felhők elvonulnak, és csodálatos flotilla közeledik a szikrázó habok felett. A hajók fedélzetén több mint 150 halász arra készül, hogy együtt ünnepeljen Bill-lel (Stellen Skarsgard), Harryval (Colin Firth) és Sophie párjával, Sky-jal (Dominic Cooper).
Betoppan még a rég nem látott nagymama, Ruby is (Cher).Tetőfokára hág a hangulat, szól a vérpezsdítő zene, s Sophie szerettei körében arra készül, hogy elárulja, milyen közös titkuk van Sky-jal...
Akárhogyis:a Mamma Mia! első része működött. Emlékeket ébresztett, valamit súgott a fülembe, néhol meghatott, másutt magamra ismertem benne. Jólestek a majdnem elfeledett nóták. Húsz év távlatából is.
Szóval nagyon úgy tűnik, hangozzék bármilyen giccsesnek, hogy ezt tényleg nem lehet ABBAhagyni...
Még nincs hozzászólás