A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

NAGYBETŰS nagyikról

Gyerekkorunk meghatározó szeretetforrásai. Abban, hogy milyen felnőttek lettünk, hogyan vesszük az akadályokat, minek örülünk, és hogyan tudunk adni magunkból másoknak, milyen mélyen érzünk, mit látunk szépnek, ott vannak ők is, a nagyszülők. Most felidézünk néhány történetet, csokorba szedve, korábbi portréinterjúinkból.

Palya Bea
Fotó: Pitrolffy Zoltán

PALYA BEA az egyik lemezébe belekomponálta az egyetlen olyan hangfelvételt, amin a nagyapja énekel, ő pedig átveszi tőle, és tovább énekli a dalt. De ehhez le kellett csendesednie a nagypapa tempójára: „»Laaassan, fiam, laaassan!«

– Anyukám édesapja mindig ezt mondta nekem, amikor együtt énekeltünk. És ő valóban lassan vette a nótákat, nagyon szépen tudott énekelni. Félig cigány ember volt, habitusát tekintve mindenképpen, nagybőgőzött, egyébként pedig a mezőn dolgozott. Bejöttek a határból, megitták a pálinkát, és kezdődött a nótázás.

Öt-nyolc éves koromból van meg az emlék, hogy megérkezünk hozzájuk, a mamás textilek, hímzett falvédők elnyelik a hangot, kakukkos óra tagolja az időt, a nagymama húslevesének illata mindenütt, és én kicsi vagyok, nézek fel a sötét bőrű, ébenfekete hajú, villogó szemű nagyapára, aki amikor engem hallgat, nem csak lassúságra int, azt mondja: »Szép az ének, fiam«."

JAKUPCSEK GABRIELLA „Kilencéves voltam, amikor édesapám meghalt, a mamám és a nagyszüleim neveltek. Erős kontroll alatt álltam, nagyon jó kislánynak kellett lennem, kötelességtudónak, de önállónak, és nagyon vagánynak. A mamám is az! Fontosnak tartották, hogy megtanuljak autót vezetni, lovagolni…

A nagymama vezette a háztartást, ő volt a legmarkánsabb egyénisége a családnak, bölcs mondásait sokszor idézem a műsorban. Hozzá a tésztagyúrós-sparheltes vasárnapok tartoztak. A nagypapához meg a lóversenyes vasárnapok. Legendás zsoké és hajtó volt, fuvaros cége is volt, meg lovai, és szenvedélyesen lóversenyzett. A nagypapa nekem egy isten volt!

Minden vasárnap úgy kezdődött nála, hogy turf, kávé, konyak. Aztán mentünk az ügetőre. (…) Minden vasárnap. Mindig volt pénzem, amivel lehetett helyre-tétre-befutóra tenni. Szóval, nálunk én voltam az egy szem unoka, mindenki velem foglalkozott. Imádtam őket. Mindenbe, mindig beleszóltak. Akkor is, ha nem azt az utat követtem, amit ők akartak. Jó  kislány voltam, de nagy lázadó is. Ez is megmaradt.”

SZVORÁK KATI előadóművész nemcsak a népdalokban találja meg gyerekkora legszebb falusi nyarainak hangulatát, hanem az őt körülvevő tárgyakban is. Az udvarukon a daráló, a felfüggesztett fűrész, a járom a pinci nagyszülői házból való, egy régi parasztgazdaság emlékei. Mindegyiken ott az imádott nagyszülők kéznyoma.

Hát még a tisztaszobában! Katiék házában ugyanis ilyen is van: „Egy az egyben a pinci mása, az ágyak, a tulipános ládák, a képek, és a nagypapa csizmája, ami most a mestergerendán függ, mind onnan valók. Vendégek szoktak itt aludni, de nyáron, nagy hőségben mi is leköltözünk.

Gyerekkoromban egy 300 lelkes kis faluban éltem, ahol rendje volt az életnek, mindenkinek megvolt a dolga, és az ember a természetben is tudott gyönyörködni: a napfelkeltében, naplementében. Ma is órákig képes vagyok hangtalanul bámulni az eget, nézni a felhők játékát, a szél zúgását, a patak csobogását, hallgatni a madarakat.

Apai nagypapám juhász volt, és nagyon keveset szólt, építészmérnök édesapám is nagyon zárkózottan élt, tőlük örököltem, hogy nem vagyok az a csacsogós női lélek. Nálunk a nagy mesélő az anyai nagypapám volt, nagyon tudott mulatni, énekelni is.”

WEISZ FANNI a világon a legjobban az édesanyjához kötődik, aki egyedül nevelte fel két szép, okos, de siketen született gyerekét. Kevés pénzből éltek, minden fillért beosztottak. „Nagyon becsülöm a nagyszüleimet, ők is mindig mellettünk állnak. Ha valamit nagyon szerettünk volna, egy könyvet, vagy valami mást, előteremtették valahogy. A nagypapám, a nagymamám, az anyukám és a bátyám a mindenem. (…) Nyolcéves koromtól modell akartam lenni, és imádtam, mikor a nagymama lefényképezett. Együtt anyával ők beszéltek rá az első szépségversenyre is.”

Fanni siketnek született, hétéves korában egy nagy műtét után egy implantátum segítségével hallani kezdett. A hangokat is a nagymama ismertette meg vele először: „Hallok? Nem hallok? Valójában akkor értettem meg, hogy én siket vagyok. (…)

Aztán kimehettem a kórházból sétálni a nagymamival. A szökőkútnál valami furcsát hallottam. Mi ez? A víz hangja. Még közelebb és még közelebb mentem, úristen, a víznek is van hangja, és ahogy a kezemmel belepancsoltam, annak is volt hangja. Óriási élmény volt. Amikor visszamentünk a kórházba, egy madárka repült az ablakba. Mami, mi ez? Kismadár! – válaszolta. Jaj, de édes! És csipog! És most nem. És most megint! Nagyon jó volt.”

TOMPOS KÁTYA kicsi lány volt, amikor elveszítette az édesapját, a mamája nevelte, és időről időre megérkezett az orosz nagymamája is. Elment érte az oviba, sokat mesélt, és közben mindent rendbe tett a lakásban, szerelt, betonozott... Ha pedig ők mentek Moszkvába, mindjárt két nagymama is jutott Kátyának. Ikernagyik.

„Fiatalon nagyon hasonlítottak egymásra, és nem csak engem, az anyukámat is gyakran megtréfálták. Van olyan emlékem, hogy megyünk hozzájuk Moszkvába, s a ház folyosóján megjelenik egyikük, én kitárt karral rohanok felé: Nagymama! Ő megölel, és hozzáteszi: »A nagymama, az a másik!« Most már meg lehet őket különböztetni egymástól. Egy időben az egyikük festette a haját, a másik nem, a habitusuk is más, és máshogy öregszenek. De még nyolcvanon túl is mindkettő gyönyörűen énekel, és a családi összejöveteleken dalolnak is, két szólamban.”

A nagymama gyűjti az unokájáról megjelent fotókat, cikkeket, egy filmjét látta, és hallgatja a lemezeit. S mert már nehezen mozog, akkor sem tud elmenni a koncertjére, ha Kátya történetesen Moszkvában lép fel. Néhány éve ezért az unokája vitte el hozzá a koncertet is. Amikor elkezdett hegedűkísérettel énekelni, a nagymama sarkig tárta a lakásajtót, hadd hallják a szomszédok is az ő imádott unokáját.

Címkék: szeretet, nagypapa, gyerekkor, unoka, nagymamák, nagyszülői örökség

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!