Mosóházak a Káli-medencében

2014. augusztus 4. | Írta: Zákonyi Botond | 1 komment

A Káli-medencében ma is, akárcsak több száz évvel ezelőtt, bőséges vízzel szaladnak a sédek. Kisebbek, nagyobbak, nem beszélve a Burnót-patakról, amely a Káli-medence fölött két ágból is indul. Nem véletlen, hogy három, sédben gazdag területen - Köveskálon, Kővágóörsön és Óbudaváron - is fennmaradtak írásos és épült emlékek a hajdani mosóházakról.

Kővágóörs határában, a Kékkút felé vezető úton a Theodora tanösvény látványosságaként látható a permi vörös kőből helyreállított mosóház, amelynek szomszédságában 1949-ben még vágóhíd állott. Érdekesség, hogy ezen a vágóhídon két, a római korból származó kőlapot használtak asztalnak. Kővágóörsön a mosói Séd partjára épült mosóháznak a vize télen-nyáron +18 ºC fokos volt. Ennek első említése az 1700-as évekből való.

Mosás szigorú rend szerint
Az itt élő asszonyok általában kedden, szerdán mostak, a vágóhíd szombatonként működött. A mai háziasszonynak talán eszébe sem jut, hogy a mosásnak hajdanán szigorú rendje volt, s olyan hiedelmek is fűződtek hozzá, amelyeket illő volt megszívlelni. Vasárnap és a nagyobb egyházi ünnepeken kívül tilos volt pénteken, különösen nagypénteken mosni. Nem mostak az asszonyok Luca napján, halottak napján, a Dél-Dunántúlon még Borbála napján sem. Úgy tartották, hogy aki pénteken mosott ruhát hord, abba belecsaphat a villám.

Az asszonyok a ruhát még otthon szétválogatták mosás előtt, úgy vitték a mosóházba. (A mosószappan házilag készült. A disznóölésnél nyert zsiradékot, főleg bélzsírt, lúgkővel forralták, deszkaládákba tették, a levét lyukakon kicsorgatták, a megdermedt szappant felszeletelték.) A fehérneműt és az ágyneműt még otthon szappandarabokkal kifőzték, és öblíteni vitték a mosóházba. A mosásra szánt ruhaneműt volt, aki talicskán vagy kordén szállította, mások egy textilből varrt, kör alakú, kitömött hurkát tettek a fejükre, és azon vitték a mosnivalót. Még az is előfordulhatott, hogy férfiember segített a hurcolkodásban.

A mosás rendje egyszerű volt, a beszappanozott ruhát „pufókba” rakták egymásra, aztán nekiálltak sulykolni. Nem lehetett leányálom a munka a hűvös őszi vagy téli napokon, még akkor sem, ha közben jókat pletykáltak.

A mosóház egyszerű kőépület volt, átfolyó vízzel, amelyen két palló volt keresztben és hosszában lefektetve. Egyiken a szennyest, a másikon a már tisztát tartották. A kimosott ruhák kicsavarásához jó erőben kellett lenniük az asszonyoknak, akik számára a mosás akkor ért véget, amikor a vonyódott (még nedves) ruhát odahaza rátekerték a mángorló sodrófára, és simára hentergették. A száraz ruhát aztán gondosan összehajtogatták, és mehetett a szekrénybe.

Boltív és pálinkafőzde
Szebb bejárást a Nivegy-völgybe elképzelni sem tudok, mint megérkezni Óbudavárra. A falu széléhez közel van a Mosó-forrás, amely kristálytiszta vízzel szalad tovább, de előbb helyt ad az egykori boltíves mosóháznak, mely a népi építészet kedves emléke. Hogy idejárni mosni ebbe a hangulatos kis völgybe milyen lehetett, azt nem tudom, de szomorú hely nem lehetett, mert szomszédságában a víz közelsége miatt pálinkafőző üzemelt. Jó itt megülni a forrás hűvösében, hallgatni a Mosó-patak csobogását, rácsodálkozni a Nivegy völgyére.

Mosógödrök a fővárosban
Köveskál a Káli-medence fővárosa, amiben van némi igazság, hiszen a község a Káli-medence közepén, a Balaton-felvidéken fekszik. Nem véletlen, hogy itt találjuk a Balaton-felvidék legszebb mosóházát két templom és a hajdani börtön szomszédságában. A település legjelentősebb kútja a Városkút, amely az egykori Bozót, ma Városkút utcában található. Ez a kút a falu legmélyebb területén állott, s a vezetékes víz bevezetéséig, 1977-ig használták. A bozót a helyiek szóhasználatában mélyen fekvő, vízjárta részt jelent, míg a bozótos, gyomnövényekkel sűrűn benőtt területet „rebecnek” mondják.

A köveskáli mosóházat az 1820-as évek felé építhették, a aztán 1935-ben, a vízszint emelkedése miatt átalakították. A mosóház nyeregtetős építmény alatt állott, melynek két hosszanti falában meneteles aljú nyílásokat alakítottak ki. Ide merítették a vizet, amely a külső falsíkok mentén elhelyezett favályúkba folyt. Ezekből itatták a jószágot, míg a kút kőkávájából egy kisméretű vályún keresztül folyt a víz a mosóba. A renoválás során megemelték a kútház járószintjét, új kifolyónyílásokat kapott, a tetejét cseréppel fedték be, a mosásra szolgáló medence belsejét lebetonozták. A mosómedence téglalap alakú volt, a járószintjét fehér terméskővel rakták le. A medence két hosszanti oldalának padkaszerű peremére egy-egy gerenda került. Ezekre a bejárat mindkét oldalán harminc-negyven centiméter széles, háromujjnyi vastag deszkapallókat helyeztek el keresztben a víz fölött. Ezekre ráállva sulykolhatták a vászonholmit az asszonyok.

Köveskál olyan gazdag volt forrásokban, hogy nemcsak mosóháza, de mosógödrei is voltak. A Bozót utca 22-es számú ház udvarán a Hármas mosó, a mögötte lévő telken, a forrás felfakadásánál pedig egy másik mosógödör szolgált. Ez utóbbinak a vize állandóan gőzölgött, még télen sem fagyott be. Mindkét mosót ez a forrás táplálta, és miután szabadon álltak, őket magukat is gyakran kellett tisztítani.

Címkék: káli-medence, mosóházak, mosógödrök, séd, vágóhíd, mángorló, köveskál, kővágóörs, óbudavár, mosószappan, pálinkafőző