Mocskos szeretők!

2017. szeptember 8. | Írta: Vág Bernadett

Egyszer egy barátnőm azt mondta, ha választania kéne, sokkal inkább lenne mocskos szerető, mint bárgyú, megcsalt feleség. Hiszen a szóban is benne van, hogy a szerető az, aki szeretve van...

Én is voltam egyszer szerető, bár nem tudtam róla. A férfi, akinek botor módon a karjába zuhantam, azt mondta, már csak papíron házas, rég nem is élnek együtt, folyamatban a válás, blablabla. Mikorra kiderült, hogy nem pontosan így van, már tényleg külön voltak, mert amint a feleség megtudta, hogy bekerült a képbe egy harmadik, vagyis én, fogta a cókmókját és lelépett.

Lehet, hogy én, a mocskos szerető csak jót tettem mindkettőjükkel? (Itt kérek elnézést előre is minden igazán és tisztán SZERETŐTŐL a címben szereplő jelzőért, ami ám nincs kőbe vésve, amint az az összeállításból is kiderül mindjárt.)

Sok év távlatából visszanézve is úgy fogjuk gondolni, hogy az a bizonyos férjrabló szerető, aki miatt vége szakadt a házasságunknak, akkor tönkretette az életünket? Vagy éppenhogy felvirágzás követte a válással járó szomorú időszakot? Netán visszataláltunk egymáshoz szebben, mint valaha?

Vagy értékes önmagunkra leltünk, amint egyedül maradtunk? Megtaláltuk végre igazából az igazit? Biztos érdemes lett volna tovább sínylődni abban a házasságban, amit szét tudott bombázni egy szerető? Azt szokták mondani, hogy a harmadik fél csak akkor férkőzhet be egy kapcsolatba, ha hézag van a két fél között…

MI IS A HELYZET A SZERETŐKKEL?

A Csábító Démon Szerető

Bizony, őt szoktuk mocskos lotyónak titulálni. Ez a fajta szerető elhiteti a kiszemeltjével, hogy sokkal kívánatosabb, szexibb, fiatalabb, mint hitte magáról. Hiszen otthon már a kutya sem látta őt se szexinek, sem kívánatosnak. Az egyetlen mondat, ami a kedves nej száját elhagyta lámpaoltás után az ágyban, hogy Géza, már megint nem mostál fogat.

A kiszemelt (esetünkben Géza) pedig elalél a gyönyörűségtől, hisz a szerető szemében nem is igaz, hogy totyakos volna, inkább csak cukipoci, nem is igaz, hogy kopasz, inkább olyan bruszvilliszes, nem is igaz, hogy kuka, hanem mélyen bölcs. És mit tesz Gézánk?

Lelkesen önmagába (!) szerelmesedve enged a csábításnak. Meg is táltosodik nyomban, új alsókat vásárol, illatfelhőben teng-leng a konyhában, leberetválja az átfésült tincset a kis kopasz foltjáról, és lecseréli a kocsit egy sokkal dögösebbre. És még pofátlanul meg is fiatalodik vagy tíz évet a boldogságtól meg a sok erotikus kisugárzástól, amit régóta elfeledett altestéből áraszt.

De most komolyan, képzeljük magunkat Géza helyébe! Melyikünk ne időzne szívesebben egy olyan valakivel, legyen az akár egy mocskos szerető, aki szépnek lát, mint azzal, aki évek óta észre sem vesz?
Na és a szerető? Tényleg gyűlölnünk kéne őt? Ki tudja, talán ő – a nejjel ellentétben – valóban szexinek és vonzónak találja Gézát.

Talán soha nem élt még át olyan égig emelő érzelmeket, mint ebben a kapcsolatban, ezzel a Gézával. Talán hosszú évek óta magányos, és most végre felragyogott számára a nap. Talán valóban képesek boldogabbá tenni egymást, legalább egy időre.

A Rajongva Imádó Szerető
A szeretők ezen típusa általában jóval fiatalabb, mint a kiszemelt férj, és súlyos apakomplexussal bír. Talál magának egy „igazi” férfit, egy apakorút, amilyen apja sosem volt neki, vagy ha volt is, elhagyta, és minden csáberejét beveti, hogy megszerezze magának az új apucit.

A bibi csak az, hogy az apakomplexusban szenvedők fájó hiányérzete nem kielégíthető egy szerelmi kapcsolatban, sőt, ez a viszony törvényszerű csalódáshoz vezet. Hiszen az apák nem szoktak szexuálisan közeledni a lányaikhoz, az apák feltétel nélkül szeretnek (jó esetben), az apakorú szeretők viszont korántsem.

De ők sem tudnak ellenállni, hiszen a rajongva imádó szerető típus felnéz rájuk, párás szemmel csodálja őket, odabújik az ölükbe, szót fogad, és csak csacsog, csiripel, hogy meg kell a szívnek szakadni. A papucsférjből csettintésre önbizalomtól túltengő Titán lesz, és szintén önmagába szerelmesedve, naná hogy enged a csábításnak. Aztán egy nap arra eszmél, hogy se vége, se hossza az egyre hisztérikusabb és önzőbb kívánságoknak. Próbálna ő megfelelni, de hiába, hiszen apja helyett apja nem tud lenni a szeretőjének.

Gyűlölni kéne ezt a szerető típust? Dehogy. Nincs mit gyűlölni rajta, hisz maga is szenved. Terápiára volna szüksége, helyre kellene tennie magában az apához fűződő viszonyát, meg kéne értenie, hogy a régi, elvesztett apai szeretetet nem pótolhatja szexuális kapcsolatokkal, ugyanakkor immár egészséges, felnőtt módon érző és gondolkodó nőként, korban hozzá illő partnerrel valóban boldog lehetne.
 
A Tök Rendes és Megértő Szerető
Ebbe a szeretőbe általában nem beleszeretni szoktak a férjek, inkább ezerrel menekülnek hozzá. Mert tényleg elegük lett az otthoni balhékból, a kissé neurotikus, akár rém önző, esetleg pfuj de hányaveti, netán masszívan piálgatós, vagy éppen hajnalig kicsapongó, hovatovább vérmesen karrierista feleségből (akinek nem inge, ne vegye magára).

És akkor felbukkan egy talán szürkécske nő, a fene sem venné észre, ha szembejönne az utcán, de ő kedves, ő törődő, halk, gondoskodó, megértő, odaadó, hálás, és még vasal is. A megfáradt, megtépázott idegzetű férjünk menedéket talál párnás ölében, és végre jól kialussza magát, és főleg minket. Ha ilyen szeretőre lelt a hitvesünk, jobb, ha önkritikát gyakorolunk, mielőtt balhézni kezdenénk, mert a további balhé még messzebbre fogja lökdösni tőlünk.

A Tök Rendes és Megértő Szerető pedig nem követel, nem veszekszik, de nem ám! Hanem némán kivár, és nyer. A nagymamám most talán azt mondaná, ha élne, hogy ez a legveszedelmesebb szeretőtípus, mert egy bizonyos kor felett a férfinak fontosabb a kényelem, a nyugalom és a jó kaja, mint a forró ágy.  

Tényleg gyűlölnünk kéne a Tök Rendes és Megértő Szeretőt? De miért tennénk? Ő aztán nem akarná szétrombolni a házasságunkat, ő csak van. Nem ő csábította el a férjünket, mi üldöztük őhozzá. Simán félreáll, ha úgy alakul, de vajon akarjuk-e még, hogy az a férj, akit már képtelenek voltunk szeretni és tisztelni, újra ott szuszogjon mellettünk?

Összegezve a szeretők legjellemzőbb típusait és a szeretőtartás néhány lehetséges okát, feltehetjük újra a kérdést: igaz-e, miszerint a feleség mindig szent és ártatlan, a szerető viszont egy gaz cemende? És még a sok-sok többi dolgot is újragondolhatjuk, mérlegelhetjük, hogy mi jó és mi rossz, vagy inkább higgyünk a jó öreg Shakespeare-nek, hogy „nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá…”? 

Na, de mielőtt továbbloholnék filozófiai magaslatok felé, egymondatnyira még visszakanyarodnék az előző témához. Ez a bizonyos kapcsolatom a nős férfival igen hamar hamvába halt, mert aki csaló és hazug az egyik nővel, az ugyanazt fogja tenni a másik nővel is, csak idő kérdése, hogy mikor. Ezt is minden nagymama tudja… De tényleg, nézzük csak meg, mi a helyzet a férfiakkal!

MIÉRT CSALNAK A FÉRFIAK?

Mondhatnánk, hogy azért, mert minden férfi disznó, és csak az alkalmat várják, hogy kiélhessék beteges vágyaikat. De ez nem lenne igaz.

A férfiak, épp úgy, mint a nők, keresnek valamit. Vágynak rá, hogy szeretve legyenek, hogy felnézzenek rájuk, hogy higgyenek bennük, hogy valaki erősnek és megbízhatónak tartsa őket. Több férfibarátomat is megkérdeztem, és mind azt állította, hogy ha a házasságuk, élettársi kapcsolatuk jól működik, ha jelen van a szeretet, a szerelem, a kölcsönös bizalom, a tisztelet és az intimitás, eszük ágában sincs félrelépni, szeretőt tartani. Miért vállalnánk a felesleges macerát? – kérdezik.

Tőle megkapom, amit tőled nem
A férfiak gyakran hivatkoznak arra, hogy azért tartanak szeretetőt, mert a feleségük nem elég nyitott a szexuális játékokra. Túl zárkózott, túl prűd, vagy egyszerűen nincs kedve annyiszor szeretkezni, amennyi a férjnek elég lenne.

De erre sem a harmadik fél bevonása a legjobb megoldás. Bálint Éva szexuálpszichológus szerint, ha egy párkapcsolatban rossz a szex, az soha nem szexuális probléma. – Ha azzal keres fel egy pár, hogy nem működik köztük jól a szex, rögtön a háttérben kezdek kutakodni – mondja. – A szex lelki folyamat. Ha gond van vele, az vagy személyiségbeli problémára, vagy párkapcsolati anomáliákra utal. A szexuális nehézség ugyanis mindig csak tünet. Ha nem a szeretetről szól, akkor értelmét veszti, és jönnek a problémák.

Ha viszont tényleg a szeretetről szól, szép szóval „a lelkek egyesüléséről”, akkor egy csapásra sok más is megoldódik a kapcsolatban. Eltűnik például a féltékenység, ami ugye a másik testének birtoklása. Mert ha a lelkével tudok egyesülni, miért is akarnám birtokolni a testét?

Enyém vagy!
Bálint Éva szerint itt rá is találtunk a leggyakoribb problémára, hogy a felek birtokolni akarják egymást. Azt gondolják, a szeretet, a szerelem egyenlő a másik ember kisajátításával. Annyi mindennel tévesztjük össze a szerelmet – mondja a pszichológus. – Féltékenységgel, féltéssel, aggódással, túlzott gondoskodással, rajongással.

Az igazi szeretet előfeltétele maga a megismerés és a feltételek nélküli elfogadás. Ha így szeretnénk a másikat, akkor képesek lennénk arra, hogy higgadtan, sőt örömmel vegyük minden lépését, még akkor is, ha az a lépés látszólag épp eltávolítja tőlünk.

Felesleges azt mondani, ha megcsalsz, elhagylak, hiszen akit bezárnak, az ki akar szabadulni, vagyis előbb-utóbb tényleg csalni fog. Ha viszont rábízom a páromra, mit csinál, hogyan él, ha meghagyom a szabadságát, ha szeretem és tisztelem, miért is akarna elmenni tőlem?

A notóriusan félrelépő férfi

– Vannak olyan férfiak, és persze nők is, akik lépten-nyomon skalpokat akarnak szerezni – folytatja a pszichológus. – Ez a magatartás éretlen személyiségre vall. Az olyan férfi vagy nő, aki rendszeresen szexuális kapcsolatokba keveredik, összetéveszti a szeretetet a vággyal.

Hajszolja a szeretkezés közben megélhető misztikum érzését, de soha nem érheti el, mert csak a teste van jelen az aktus közben. Nincs köze a másik emberhez, nincs köze a szerelemhez. Önigazolásról van szó, önérvényesítésről.

Az éretlen férfiak általában az anyjukat keresik a szeretővel való kapcsolatban. Ha notóriusan félrelépnek, akkor vélhetően súlyos anyaproblémájuk van. Ha a feleségükben meglelik az anyát, akkor viszont a „rossz nőt” hajszolják. Csapdában vergődnek, folyton csalódni fognak, mert amit valójában keresnek, soha nem kaphatják meg.

NAGYON FÁJ!

Amikor egyértelművé válik, hogy akit szeretünk, már valaki máshoz jár, őt öleli, neki bókol, hozzá vágyik, ránk zuhan az ég. Átkozzuk őt, és átkozzuk a szeretőt. S bármit megtennénk azért, hogy ne menjen el mégse. Hogy maradjon. Bármit, hogy újra szeressen.

Hogy is lehetne azt elfogadni, hogy eldobtak, lecseréltek? Hogy nem érvényesek már a közös képek, a legszebb emlékek, az eskünk, és hogy nincs többé jövőnk sem? Állunk a tükör előtt, és már nem ismerjük, aki visszanéz ránk. Kicsi lett, jellegtelen, elhasznált és szürke. Csak egy megcsalt, egy becsapott ember, aki ezután úgysem kell senkinek.

Nem a te hibád!
Bálint Éva pszichológus azt mondja, ha hűtlenek hozzánk, az nem rólunk szól. Nem mi leszünk csúnyábbak, rosszabbak, kevesebbek attól, hogy a párunk félrelép. És nem azért lép félre, mert nem talál elég szépnek, jónak, tökéletesnek. A hűtlensége az ő testi-lelki igénye, az ő cselekedete, amit valamiért meg kellett tennie.

Legfőképpen azért, hogy tanuljon belőle, tapasztalatot nyerjen, például arról, milyen tisztességtelennek lenni, fájdalmat okozni, bűntudatot érezni, milyen bujkálni, tilosban járni. Vagy éppen azért, és legtöbbször ez a motiváció, hogy kompenzálja alacsony önértékelését. Természetesen ezek nem tudatos folyamatok.

Szeresd magad!
Az amerikai spirituális író, Joseph Campbell kimondja, egy párkapcsolatnak soha nem az a célja, hogy boldoggá tegyen bennünket, hanem az, hogy tudatosabbá. A boldogság csak szerencsés hozadék, ajándék, jelzés arra, hogy jó úton járunk. Mit is jelent ez?

Mind a keleti filozófiák, mind a nyugati pszichológia egyetért már abban, hogy a kiegyensúlyozott, derűs állapothoz előbb önmagunkban kell megtalálni a békét, boldogságot, a szeretetet. Aki nem képes önmagát szeretni, az viszonozni sem tudja a felé áramló szeretetet, hiszen mindig gyanakodva fogadja majd: mit szeret rajtam, amikor én egyáltalán nem vagyok szerethető?

A szíved fáj vagy az egód?
Ha kellő önismerettel rendelkezünk, előbb-utóbb meg tudjuk különbeztetni, hogy a csalfa másik iránt érzett szerelem miatt sajog-e a szívünk, vagy csupán a büszkeségünk csorbult meg olyan fájdalmasan. Ha a szerelem él még, akkor nincs mese, mindent meg kell tennünk, hogy azt a hűtlen másikat visszaédesgessük.

Ha viszont azért lépett félre, mert már rég észre sem vettük, nem szerettük, nem becsültük, akkor engedjük el, hagy boldoguljon valaki mással, aki majd szereti. A „nekem már nem kellesz, de másé se legyél” filozófia mindhárom fél életét megmérgezné.

Köszönjük Bálint Éva szexuálpszichológus – a cikk összeállításához nyújtott – segítségét. Bővebben a témáról: www.elet-jatek.hu

 Fogadd el!

„…A férfiak kínozzák a nőket. Ez a feladatuk. Ez mindig is így volt, és még ma is így van. Amikor a férjed kínoz, vagy amikor érzed, hogy rosszul megy a sorod, és ennek a gonosz férjed az oka, akkor a következőket mondhatnád: Állj! Most valami nagyon fontos dologról van szó. Most meg kell tanulnom valamit. Most szembesültem valamivel, ami hiányzik belőlem. Valamit még nem értettem meg. Kérlek, mondhatod a férjednek, csináld csak tovább, amíg megértem. Tanítsd meg nekem, hogy mi az a fájdalom, mert én nem tudom, és egész idő alatt úgy gondolom, hogy te vagy az, aki kínzol. De azt hiszem, én magam kínzom saját magamat.

És ekkor te védtelenné válsz. A védtelenség nyitottságot jelent. Nyitottnak lenni a sérülésekre, fájdalomra, és nyitottnak lenni a veled kapcsolatos igazságra. Add át magad teljesen. Légy áldozat, hisz egyébként is az vagy, de most légy tudatában. A férjednek bántania kell téged. Hogy megismerd önmagad, hogy végre megismerd önmagadnak ezt az oldalát. (...) Te mint nő, áldozat vagy – fogadd el ezt a szerepet, és amint elfogadtad, magától eltűnik. Te, férfi, tettes vagy – fogadd el te is ezt a szerepet, és amint elfogadtad, ugyancsak eltűnik...”

(Részlet Peter Orban német pszichológus A hős utazása című könyvéből)

Címkék: férj, feleség, házasságtörés, házasság, párkapcsolat, elfogadás, változás, szerető, megcsalás, megértés, viszony, harmadik fél