Mizújs, Budapest?
Hogy mi újság a fővárosban? Mit mondjunk, mit mutassunk meg annak a vidéki rokonunknak, barátunknak, aki három-öt éve nem járt itt, ám most ezt tervezi? A szakemberek szerint egymillió magyar készül turistáskodni ebben a szezonban Budapesten. Mit érdemes megnézni, mi az, ami megváltozott a járvány idején? Mi az, amit még az őshonos pestinek is újra fel kell fedeznie, meg kell tanulnia?
Az összkép megszerzésének bevált módja
A Gellért-heggyel nem lehet melléfogni. Ott kezdeni vagy ott folytatni az ismerkedést a várossal, mindig hatásos. Belekarolsz a vendégedbe, és fölmentek. Sajnos most jó ideig nem tudjátok megközelíteni a Citadellát, mert körbe van kerítve, felújítják, benne nagymérvű építkezés folyik. Amióta a Citadella áll, 1854 óta, mindig csináltak benne valamit: építkeztek, bontottak és újra építkeztek.
A meglehetősen komor, lövedékbecsapódásokkal megsebzett épület most teljesen megújul, barátságosabb arcot ölt. A falakat megnyitják, új lépcsőkön lehet majd felmenni a tetejére. Lesznek benne liftek is. Addigra elkészül, és ide érkezik az újabb sikló. Ha a budai oldalra nézel, először bizonyára azt látod, hogy a házak már felkúsztak szinte az összes hegy tetejéig. Talán a Sas-hegy az egyetlen kivétel, hiszen nagyrészt természetvédelmi terület. Igaz, a beépítettek közül is sok volt az.
Minden kép közepén egy daru
Mostanában lehetetlen olyan fotót készíteni a városról, amelynek főszereplője ne egy daru volna. A budai oldalon épülő MOL-székház már messziről magára vonja a figyelmet, nála csak az őt építő daru magasabb. De daruk állnak a Dunán, kicsit távolabb, a Csepel-sziget mögött, a Ligetnél, a Várban és a BAH-csomópontnál is. Építési láz volna? Az talán nem, ám van néhány feltűnő építkezés.
A Rákóczi, régebbi nevén Lágymányosi híd mellett, egy új sínpárt építenek. Tulajdonképp egy új híd épült a Déli összekötő vasúti híd és a Rákóczi híd közé. Innen jól látható a terület, ahová az atlétikai stadiont és a diákvárosokat építik. Nem különben a Puskás Stadiont, mely optikailag óriásit nőtt. És, ha ez nem volna elég, már délután piros-fehér-zöld fénybe öltözik, s ez is növeli a hatást.
A távolban, a Liget építkezései mellett fehér lufiként hevernek a Biodóm félkész kupolái. És látható az Óriáskerék. Ha éppen nincs járványügyi vészhelyzet, működik is. Sokféle jegy van, egy felnőttnek 3000-ért, de ha egy külön kabinban akar valaki pezsgőzni, akkor 23 400 forint.
A Várnak a Gellért-hegyhez legközelebbi daruja egy új, világos épületrész előtt áll a palotában. Az építkezés egy rekonstrukció. Itt lesz az egykori királyi palota Szent István-terme. A legszebb hely volt a régi Várban. Pár hónap, és átadják. A Vár eredetileg abban a stílusban épült, ahogy azt a részt most helyreállítják.
Látható innen a Vár tabáni oldalán az úgynevezett Lovarda, mely nem más, mint egy újra felhúzott palota. Gyakorlatilag az egész Vár építési terület. Visszaépül a Pénzügyminisztérium, a Levéltár, de van valami új is. A ’Hájim öröksége’ egy vezetett túra a föld alá, ahol bejárhatod a több évszázados pincerendszert, és találkozhatsz a török kor óta nem látott zsidónegyed maradványaival is.
A BAH-csomópont felé nézve láthatsz még egy jókora építkezést. A Testnevelési Egyetem foci-, futó- és teniszpályáinak építkezését. Sportcsarnok, edzőterem, lelátók lesznek itt.
Hol volt, hol nem volt…
Vendéget kísérni a városban azért is jó, mert észreveszi a friss dolgokat, és emlékszik azokra, amiket már elfelejtettünk. Itt nem egy olyan bolt volt? – kérdezi. De. Tényleg. Volt egy olyan. Pár éve eltűnt, új nyílt a helyén. Becsődölt vagy áttelepült, kivonult vagy kinőtte magát.
Sétáltok a Váci utcán, a Vörösmarty és Deák téren, az Andrássy úton, és észleled, mennyi minden változott. Kedvenc boltjaid, éttermeid, kocsmáid közül egyesek örökre eltűntek. Elvitte őket a járvány. Amit nem a COVID változtatott meg, azt az ember tette felismerhetetlenné.
A Városliget most élvezhetetlen. Elnézve a sebes építőmunkát, nem könnyű magad elé képzelni a kultúra és természet majdani idillikus találkozását. Egyelőre csiszológép sikít szikrázva az acélvázon. Ha a belvárosba visszafelé a Király utcán haladtok, tájképet láttok pandémia után. Meséled, mekkora tömeg bulizott itt meglehetősen vandál módon egész Európából.
A sarkon egy kalapos, kaftános srác jiddisül veszekszik valakivel. Ez itt, a Király és a Dohány utca között megszokott jelenség. Létezik Pesten egy jól érzékelhető zsidó újjászületés, ha vendéged kíváncsi erre, akkor vidd el a nyüzsgő, világvásár hangulatú Gozsdu-udvarba – ezt sem láthatta még így pár évvel ezelőtt.
Álldogáljatok pár pillanatig a Rumbach Sebestyén utcai, Otto Wagner tervezte zsinagóga előtt, olyan frissen újították fel, hogy szinte érezni a festék és mozaikragasztó illatát.
Szigetvárosok
Vannak a fővárosban kevésbe ismert, de roppant kellemes helyek. Ilyen Pesten a Ferenc tér, ahol a futókörön és a tűzoltó zenekaron kívül pontosan ugyanazok az élvezetek várják az embert, mint a Monarchiában. A közeli utcák lakói hálásan korzóznak, fagyizva vagy rétest majszolva beszélgetnek a padokon, isszák kávéikat a sarkokon. Itt pár méterre van egymástól a Pál utcai fiúkra emlékező Grund (mása), a Tömő utca egyik oldalának 150 éves házacskái és a futurisztikus, divatos, de minden eleganciát nélkülöző Corvin negyed.
Nagyszerű program bevenni magunkat a Falk Miksa utca galériáiba. Itt vannak a legismertebb aukciós kiállítótermek: az egész környék a műtárgy-kereskedelemre szakosodott. Több kép van itt árverési időszakban, mint a fővárosi múzeumokban, és mindez ingyen. Egy hétvége alatt komoly jártasságra tehetünk szert a magyar festészet történetében, hála az itteni galériáknak.
Ha valami különlegeset szeretnénk látni, érdemes bejárni Budapest olyan különös részeit, mint a kispesti Wekerletelep, az albertfalvai Tisztviselőtelep vagy az óbudai gázgyári telep.
Hová járnak a budapestiek, ha nem utaznak el?
Újabban az alaposan meghosszabbodott pesti rakpart nagyon népszerű, különösen azért, mert hétvégeken lezárják az autósforgalom elől. Fent, az Árpád hídtól egészen le, a Rákóczi hídig egyetlen korzó, napozóterasz lett a Duna-part. Szó szerint: nem csak padok, a folyóba merülő lépcsők várják az embert, hanem igazi napozóágyak is. Nem lehetetlen gyalog bejárni a korzót, de erre kevesen vállalkoznak. Inkább biciklivel tekernek végig rajta, hacsak nem rövidítjük le a távot, s nem pattanunk villamosra.
A 2-es járata világszerte híres turistalátványosság, évről évre beválasztják a legszebb útvonalak közé. És valóban, lehetetlen megszokni a Duna mentén elsuhanó szépségek sorozatát. Korzóznak a budai oldalon is. Főleg a Lánc- és az Erzsébet híd között, de amikor a Szabadság hidat is átadják a gyalogosoknak, akkor ez minden nyáron a két városrész között piknikkapcsolattá változik. Ez a tizen- és huszonévesek paradicsoma. Mindegyikük telefonján keresztül ad helyszíni közvetítést a tökéletes bulizónává alakult hídról.
Lejjebb a Kopaszi-gát már-már ugyanolyan bevett kirándulóhely lett, mint fent, a Római-part, de az öböl másik oldalán zajló hatalmas építkezés most éppen legyűri a romantikát. A Római viszont – egyelőre úgy tűnik – megmenekült attól, hogy eltűnjön egy gát miatt.
Ha már megemlítettük a 2-es villamost, szóljunk a 19-esről és a 61-esről is. Az előbbi a budai Duna-parton tesz meg egy hosszú, élvezetes szakaszt, a másik kirobog velünk Hűvösvölgybe, a hegyekbe. Ott már távol kerültünk a pesti átlagember világától. Itt fent, a budai hegyek gerince mentén akár Ausztriában vagy Svájcban is érezhetjük magunkat. Nem csak azért, mert a legtöbb itteni villa akkor épült, amikor éppen a svájci mintájú finomra fűrészelt faszerkezetek voltak divatban, hanem a látható jólét és a látszólagos nyugalom miatt is.
Az egész városra jellemző stíluszavar azért ide is elkísér: az erdei lak jellegű házak mellett neobarokk, a római iskola ihlette latin stílusú, német várerődöt utánzó Bauhaus és minimal art ipari formatervű házak állnak egymással dacolva. Kinek mire volt egykor kedve, pénze és hatalma. A gerincen még megépülhetett az, ami a Rózsadombon már nem, a különféle ’paloták’.
Még nincs hozzászólás