A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélnénk

Azt mondod, ifjú barátnőm, hajlamos vagy arra, hogy ki nem mondott elvárásokkal tedd nehezebbé tökéletesen működő párkapcsolatodat? Erre persze adódna a kérdés, hogy ha duzzog benned az a bús ördögöcske, az a párkapcsolat valóban tökéletesen működik? De most nem erről akarunk beszélni.

Fotó: Shutterstock.com

Hiszen vitathatatlan tény, hogy a nők ritkán mondják meg egyértelműen és nyíltan, hogy mit is akarnak. Ellenben elvárják, hogy párjuk, szerelmük, kedvesük, férjük, szeretőjük találja ki. Ha szereti őket, érezze meg.

Azért várják el, mert ők valóban képesek erre.

Sokkal jobban olvassák a gesztusokat, pillantásokat, az úgynevezett nonverbális jeleket, a közlésen túli, metakommunikációs jeleket, az arcjátékot, a mozdulatok tétovaságát, a beszéd hangsúlyait, a szavak mögötti közlendőt, mint a férfiak.

Az agykutatók azt is tudják már, hogy miért. Azért mert két agyféltekéjük között sokkal több a kapcsolat, az idegpálya. A nő tehát olyasmit vár el a férfitól, amire az genetikailag képtelen.

A nők nem azt mondják, hogy kérek egy pohár bort, hanem azt kérdik, nem innánk egy kis bort. A férfi, köszi, nem kérek. Mire a nő megsértődik.

Ugyanez megismétlődik a szerelemben. A nő ritkán mondja meg őszintén, hogy szeretnék hozzád bújni, mert kívánlak. Azt kérdezi, nem vagy fáradt? Nem fekszünk le? Mire a férfi: nem, még elolvasom, megnézem… stb.

Egy ízig-vérig nő soha nem mondaná, hogy hozzál, kérlek egy csokor virágot. Lehetőleg sárga rózsát, ellenben elvárja, hogy a férfi hozzon neki, és persze sárga rózsát.

A nő soha nem azért kérdezi meg egy ruháról, hogy az jól áll-e neki, mert azt akarja hallani, hogy dehogy, erősen kövéríti, öregíti, vastagítja. Ellenkezőleg. Ő is pontosan tudja mindezt, és azt várja, hogy párja cáfolja meg.

Ha nem ezt teszi, a nő duzzogni kezd, és a következő fél-másfél óra biztosan azzal telik majd, hogy minden ruhát felpróbál, de egyik sem tetszik majd neki.

Szerencsére mire a férfi elmúlik huszonöt, megtanulja, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélik. Ő meg a nő.

Ha ő inna egy sört, odamegy a fridzsiderhez, kiveszi és megissza. Ha szerelmeskedni támad kedve, hát támad, ha valami új kütyüre vágyik, percig sem titkolja. Ha egyáltalán érdekli, hogy mit vesz fel, az biztosan nem érdekli, ha ez kövéríti netán.

De megtanulja, hogy a nő nem ilyen.

Egy nő a legritkább esetben kérdez egyenesen. Hacsak! Hacsak nem múlt már el ötven. Mert akkor már ő is tudja, hogy jobb egyenesen megmondani, mit szeretne, vagy mit nem.

Megtanulja, hogy a férfi nem képes olvasni a jelekből, arcjátékból, sóhajtozásból. Mert ezeket nem veszi észre. Mire a nő elmúlik ötven, megtanulja a mondatokat ekképpen kezdeni: Olyan szívesen elmennék, annyira jólesne, szeretném ha, vagy ellenkezőleg, bántana, ha…

Persze ehhez nem árt tudni, hogy mit szeretnénk.

Címkék: női agy, férfi agy, metakommunikáció

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!