Minek nekünk óriáspanda?

2017. november 22. | Írta: Vág Bernadett

Sokat gondolkoztam, hogy miért teremtett a Mindenható állatokat. Az nem indok, hogy azért, mert csak, meg hogy legyen mit ennünk, vagy hogy valakinek a szekeret is húzni kell. Az ember az állatok nélkül is elcibálná valahogy azt a szekeret, és ha nem lenne hús, enne, például csokis fánkot.

Azt hiszem, az állatok azért lettek teremtve, hogy őket elnézegetve szebbnek, okosabbnak, boldogabbnak és vidámabbnak érezzük magunkat. Ott van például a szúnyog. Hát nem boldogító végre lecsapni? Vagy tessék, a tengeri malac.

Ahogy az néz a buta arcával, ugye hogy mi mennyivel okosabbak vagyunk? Az elefánt már önmagában is egy vicc, a zsiráf pedig arra figyelmeztet, hogy aki túl magasra tör, simán kitörheti a nyakát.

DE MIRE JÓ A PANDA?
Először is, szinte sosem látni, mert nappal alszik, éjjel pedig… Hát javarészt éjjel is alszik. Ha mégis ébren lenne valahogy, akkor sem igen látnánk, részben mert egy viszonylag kis területen, a szubtrópusi hegyoldalakban

De tegyük föl, hogy mégis ráakadhatunk néhány pandára egyik-másik állatkertben, vagy mondjuk a jutyubon. Nézzük csak meg alaposan! A hátát egy sziklának vagy egy bambuszfának döntve, szétdobált lábakkal üldögél, és növeszti a hasát.

Mászkálhatna is két lábon, mint egy normális medve, de inkább majd máskor. Nagyon ritkán előfordul, hogy arrébb moccan, de annak is az lesz a vége, hogy felborul. Hogy miért? Hát azért, mert olyan nagy a feje, hogy még a fenekénél is nagyobb, és hoppá, bukfenc.

MMMM, BAMBUSZ!
Én teljesen megértem a pandát, hogy mindezt átgondolva inkább egész álló éjjel és nappal egy helyben üldögél, már csak azért is, mert túl sok oka amúgy sincs felkelni. Tudni kell, hogy a panda a bambuszon kívül mást is eszik, ahogy az előbb említett normális medvék, mégsem eszik mindent, amíg van bambusz.

Márpedig hogyne lenne bambusz, amikor előre megfontolt szándékkal eleve bambuszerdőkbe lett teremtve, ahol csak ki kell nyúlnia jobbra vagy balra, és már tolhatja is a nagy fejébe a kaját. Ha valami karmikus csapás miatt hirtelen elfogyna a bambusz, simán megenné a gyümölcsöt, a halat, akármit, de szerencsére olyan messzire nem szokott elcsapódni a karma.

VAJON MI JÁRHAT A NAGY FEJÉBEN?
Ami egészen megdöbbentett, hogy az óriáspanda a maga foltos módján nemhogy nem csinál semmit egész nap, de még a pandatársaira sem kíváncsi. Párzani azért összegurul – ha ő történetesen egy lánypanda – egy-egy pasipandával, de aztán fel is út, le is út. Inkább álló nap csak rág, rág és meditál, és esze ágában sincs holmi pandalocsogást hallgatni, vagy csapatostul nyargalni a fák között.

Talán azon mereng, hogy esik-e aznap vagy nem esik, vagy hogy 1 bambusz meg 1 bambusz az 2 bambusz, de ezeken sem idegesíti halálra magát. Még azon sem stresszel, hogy a bambusztörésre kifejlődött hatodik ujja, ami hüvelykujjnak lett volna kitalálva, hamarosan elsorvad, mert arra is lusta, hogy néha megmozgassa, inkább csak egyben bekapja az ágat.

Egyébként tudna ő úszni is, meg fára mászni is, ahogy a más normális medvék, de minek???

NO PARA!
Mindezt alaposan átgondolva talán már rá is találtunk az igazságra, vagyis hogy miért adta az embernek a Teremtő a pandát. Egyrészt, hogy megnyugodhassunk: mégsem mi vagyunk a teremtésben a legnagyobb fejű, legnagyobb fenekű és leglustább lények.

Másrészt, hogy a pandát nézegetve jókat nevessünk, amikor felborul. Nem utolsósorban pedig, hogy megtanuljuk tőle a legfontosabb bölcsességet, mely így szól: amíg elég párnás a hátsód az ücsörgéshez, és amíg van elég nasid, addig minek idegeskednél???