Miért szólsz rá a gyerekre?

2018. október 5. | Írta: Szabó Bea

Némán ültek a padon, a gyerekek zsibongásában. A nő a mobiltelefonját görgette, lájkolt, kommentelt, a száját húzogatta. A férfi egy fűszálat morzsolgatott, és néha körbetekintett, hogy lássa, Juli, a kislányuk mit csinál éppen, de leginkább az anyukákat nézegette.

Minden típus képviseltette magát, a lelkes, türelmes, aki homokteknősöket készített kisfiával a homokozóban;

a sértett, akivel csúnyán elbánt a férje, és ebből azt szűrte le, hogy minden férfi önző és aljas, és most összeszorított fogakkal koslatott a kislánya után, mintha ez valami rá kiszabott büntetés volna;

a kipirult, egzaltált anyuka, aki izgatottan mesélte a barátnőjének, kivel fog randizni holnap, és közben észre sem vette, hogy mindezt a csúszda tövében teszi, ezért egyetlen gyerek sem tud lecsúszni miatta;

a kiegyensúlyozott, mosolygós, aki fiatal férjébe karolva andalgott kis büszkeségük mögött; meg az összeverődő anyukák truppja, akik popsikrémekről, óvónőkről és altató CD-ről beszélgettek…

és a mindent tiltó nagymamák mintapéldánya, ne mássz fel oda, jaj, leesel, ne nyisd meg a csapot, jaj, vizes leszel, ne szaladj, elesel, látod, nem megmondtam?

A férfi a nők testét nézte. Mikor szeretkeztek utoljára a feleségével? A terhessége után a nő sokáig nem kívánta a szexet, de most már ő tesz szemrehányást, amiért neki sosincs kedve hozzá. Amit ő váltig tagad.

Mi változott meg? Hol romlott el valami?

– Löksz a hintán, mama? – állt meg előttük Juli. – Mindjárt – mondta a nő, és feszülten tovább nézett valamit a telefonján. – Majd én – állt fel kissé ingerülten a férfi.

A hintához sétált a kislánnyal, és miközben meg-meglökte, olykor a pad felé sandított. Szerette volna azt látni, hogy a felesége mosolyogva, elérzékenyülve figyeli őket. De a nő fel sem nézett.

Amikor visszaült mellé, bizonytalan mozdulatot tett. Meg akarta fogni a kezét, beszélni vele, de a nő ridegen felkapta a fejét: – Mi az? – Ő nem felelt, egy alacsonyan szálló repülőt kezdett bámulni az égen.

A felesége is a gépet nézte. És talán ő is arra gondolt, amire ő: hogy szeretne rajta ülni, és egy másik élet felé suhanni.

Mikor a repülő eltűnt, és körbepillantottak, sehol sem látták Julit. A nő felpattant. A férfi is. Percek múltán vették csak észre, hogy valaki elfelejtette bezárni a játszótér kapuját.

Rohantak, szívdobogva kutattak, aztán a férfi végül ráakadt Julira egy cserje mögött.

Ott gubbasztott egy nyálkás csigát piszkálva. És a férfi, aki soha nem emelte fel a hangját, most szerette volna azt kiáltani a nő arcába: „Mi történik velünk? Mi a fenét toltunk el?”, szinte ráordított Julira: – Fejezd ezt be! Pfuj!

– A nő pedig, aki szeretett volna a férfi vállára borulni, és azt szipogni neki: „Hol hagytuk el az álmainkat? Hol és hogyan?”, durván ráförmedt: – Megvesztél? Miért szólsz rá mindenért?

Címkék: álmok, vágyak, nézőpont, gyerekféltés