Miért húzogatod a szoknyádat?

2016. szeptember 7. | Írta: Heisz Barnabás

Megfigyelték a kedves férfitársak? A nők felvesznek egy falatnyi miniszoknyát, aztán állandóan huzigálják. Nem értem! Ha ilyen rövidet vesznek fel, akkor miért húzgálják? Ha meg lefelé rángatják, miért vesznek fel ilyen rövidet?

Talán már említettem, hogy az én drága kis barátnőmnek nagyon formás a popsija, és gyönyörű lábszerkezettel rendelkezik. Hord is miniszoknyát, nemcsak az én, hanem valamennyi hímnemű társam nagy örömére. Csakhogy! Ha megy, ha feláll, ha leül – előtte nagyokat ránt a szoknyáján. Fel nem foghatom, miért.

Ugyanis reggel, mikor felveszi a falat kis ruhadarabot az én édesem, elégedetten néz a tükörbe. Látja tehát, hogy a szoknya rövid. Igen rövid. De nem baj, ha láttatja a combtőt is, hiszen az is gusztusos, nincs tehát ezzel a hosszal – illetve rövidséggel – semmi baj. Amikor a reggeli tükörnézés folyik – éberen megfigyeltem –, még nincs ráncigálás. 

A szoknya hossza adott, és semmi elégedetlen arckifejezés, nem cseréli le a minit a cuncimókus, hanem felvesz hozzá egy nagyon csinos fölsőt, aztán uzsgyi, már szalad is. Vagy dolgozni, vagy a fitneszterembe, vagy szoláriumba, vagy barátnőkkel kapucsínózni, vagy a plázába. De bárhol is van, annyi bizonyos: rángatja a szoknyáját. Ha vele vagyok, ha nem, cibálja a mini szélét, néha csak úgy reccsen.

Feltettem hát a kérdést az én kis lekváros babámnak, ugyan miért rángatja a szoknyáját, ha már felvette. Mert ha nem elégedett a hosszával, akkor miért vette fel?

Hát a válasz elképesztően logikus, egyébként ahogy minden válasza az én kis szemem fényének. 

Reggel, mikor felöltözik a szentem, megnézi magát a tükörben. A szoknya rendben van. Pont olyan mini, amilyennek lennie kell, annyit és ott takar, ahogyan az szükséges. Csakhogy – mondja a kis liliomszálam – a szoknya akkor még – vele együtt – nincs mozgásban.

Majd a napi teendők során a mini mozgásnak indul. Ha nemcsak rövid, de kellően feszes is, akkor csúszkálni fog. Rendszerint feljebb. Állva tökéletes a hossza, de néhány lépcső megtétele után ráncocskák keletkeznek az anyagon, és minden egyes ráncocska fél-fél centi rövidülést jelent a szoknyának. A jelenleginél rövidebbnek viszont már nem illik lennie.

Tehát a lépcsőmászás után rántani kell egyet rajta, hogy a ráncocskák kisimuljanak, és a mini megint mini legyen, a feneket kimutató szemémetlen viselet helyett. A leülés utáni felállás is hasonló helyzetet teremt. Ráncocskák keletkeznek az üléstől, és a fizika ugyanúgy érvényesül, mint a lépcsőnél, tehát szükséges az erőteljes cibálás.

Na de megfogtam a kis cicusomat, mert megkérdeztem, hogy mikor leül, na, akkor miért ránt a szoknyán egy nagyot. 

Nézz rám nagy és bánatos szemmel az én drágám, kicsit aggódik az elmebeli állapotom miatt, úgy véli, a felfogóképességem az óvodás kisöccséével sem vetekedhet, de türelmesen válaszol: „Ha leülök, a szoknya felcsúszik, és le kell húznom, hogy ne látszódjon ki az a részem, amit te a legjobban szeretsz, és ami csak a tiéd."

Hát nem édes a kicsike?

Címkék: öltözködés, vidám írás, mini szoknya, női viselet, női viselkedés