A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Mérgező játszmák

A levegőbe tőrként hasító mondatok, amik időről időre felcsattannak egy otthon falai között, a mindennapi kommunikáció részeként. Ilyenkor nem két felnőtt beszélget egymással, hanem szülő-gyermek szerepeket veszünk fel, vagyis játszmázunk. Az igazi problémák viszont rejtve maradnak.

Fotó: Thinkstock

„Mindenki játszmázik néha, és nemcsak a párkapcsolatban, hanem az összes emberi viszonyulásnál előfordulhat ez a fajta magatartás – kezdi dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus. – Ilyenkor nem a valódi érzelmeinket fejezzük ki, hanem például veszekszünk, vitatkozunk egy előre megírt forgatókönyv alapján, amelyben az egyik fél domináns, a másik alávetett szerepben van.”

Az, hogy felnőttként milyen játszmákat játszunk leggyakrabban, már gyerekkorunkban megalapozódik. Már ekkor kidolgozzuk azokat a taktikákat, amelyekkel elnyerhetjük a szüleink figyelmét, és ezeket a felnőtt kapcsolatainkban is alkalmazzuk.

„Aki gyerekként azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megbetegedett – mert egyébként senki sem figyelt oda rá –, az felnőttként lehet, hogy áldozat-szerepet vesz magára: folyton panaszkodik, esetleg állandóan megbetegszik –, mert hozzászokott, hogy így válthat ki együttérzést másokból.

Aki pedig azzal ért el eredményt, hogy másokat leüvöltött, dirigált, elképzelhető, hogy szülői játszmát fog játszani, mert úgy látja, hogy ha szorongást tud másokból kiváltani, nyert ügye van, hiszen akkor nem őt támadják. Azok a játszmák rögzülnek, amelyekhez játszótársakat találunk magunknak, és a későbbi kapcsolatainkban is alkalmazni fogjuk őket” – mondja szakértőnk.

Valami hiányzik…
A párkapcsolati játszmák mögött mindig mélyebb problémák húzódnak meg, amelyek sokszor nem is tudatosulnak.

„Amikor játszmázunk, elkerüljük az ezekkel való szembesülést – ez a rejtett nyereségünk. Nem kell kimondani a túl fájdalmas dolgokat, például azt, hogy kihűlt a kapcsolat.”

Ahelyett, hogy a valódi érzelmeinket fejeznénk ki, elkezdjük manipulálni a másikat, hogy bűntudatot keltsünk benne. Valójában nem az a gondunk, hogy a párunk szanaszét hagyta a zokniját, hanem mélyebb szinten hiányzik valami a kapcsolatból. Játszmázni viszont sokkal könnyebb, és pillanatnyilag kevésbé fájdalmas, mint szembenézni a nehézségekkel.

„Ez azért veszélyes, mert visszatérővé teszi a veszekedéseket, ráadásul nem visz a megoldás felé, és nem is kellemes egyik félnek sem” – mondja a szakértő.

A játszmázásnak úgy lehet véget vetni, ha legalább egyikünk felismeri, miről is van szó, és tudatosan megtöri a játszmát: nem úgy reagál, ahogy a másik várja. A forgatókönyv ugyanis mindig ugyanaz. Ha a visszatérő veszekedések többnyire ugyanúgy zajlanak, gyaníthatjuk, hogy játszmával van dolgunk. Amint az egyik fél ezt felismeri, és kilép belőle, véget ér a játszma, és teret kaphat az őszinte kommunikáció, a problémák nyílt megbeszélése.

A leggyakoribb játszmáink:

„A család miatt nem tudtam kiteljesedni”

Ez tipikus áldozati játszma. „Ebben is ott van a rejtett nyereség: ha azt mondja az illető, hogy a családjáért áldozta fel magát, senki sem fogja számon kérni, miért nem fordított több energiát az önmegvalósításra. A mélyben sokszor egy nagyon komoly félelem húzódik: az illető nem mer szembesülni azzal, hogy esetleg nem alkalmas valamire, vagy nem elég kitartó, tehetséges egy adott dologhoz.”

„Folyton felidegesítesz valamivel” 
Ha két ember állandóan vitatkozik, és minden apróságon összekap, akkor valószínűleg a kapcsolat kiüresedése áll a háttérben.

„Ez nem tűnik túl élvezetes tevékenységnek, de még mindig jobb veszekedni, mint kimondani a fájdalmas tényt, hogy eltávolodtunk egymástól. Amikor vitatkozunk, érezzük, hogy képesek vagyunk érzelmet kiváltani a másikból, és kapcsolatban állunk egymással – ez a rejtett nyereségünk. Még veszekedni is jobb, mint egyedül maradni, vagy lezárni a kapcsolatot.”

„Nem látod, hogy mennyire legyengültem? Már enni, aludni sem tudok...”

Amikor egy vitában elkezdjük sajnáltatni magunkat, sírunk, és a törékenységünkre hivatkozunk, azzal is játszmát indítunk el.

„Ilyenkor nem egy felnőtt áll a felnőttel szemben, hanem a párunk szülői énjére akarunk hatni azzal, hogy törékeny kisgyerekként jelenünk meg a helyzetben. Ennek a nyilvánvaló előnye, hogy együttérzést ébresztünk benne; az alattomos része az, hogy manipuláljuk a bűntudatkeltéssel. Így elérjük azt, hogy nem a felnőtt problémáinkról beszélünk, hanem a párunk a sérülékeny gyerek sírására reagál majd.”

„Miért nem tetted a helyére a cipődet?”
Szintén tipikus szülő-gyermek játszma, ha leszidjuk, számon kérjük a párunkat, amiért valamit nem úgy csinál, ahogy elvárjuk.

„A felnőtt a másik felnőttet nem teremtheti le azért, mert rossz helyre tette a cipőjét. Ha kialakul egy ilyen hozzáállás az egyik fél részéről, az általában félelmet kelt, a másik pedig riadt gyermekké változik. Az ő rejtett nyeresége ilyenkor a biztonságérzet, hogy a másik irányítja a dolgokat. Aki pedig dirigál, megélheti a fontosságát, azt, hogy az ő szava is számít. Szülői szerepből egyébként csak akkor beszélhet valaki, ha a másik ezt elviseli” – hangsúlyozza dr. Almási Kitti.

Címkék: párkapcsolat, áldozat, párkapcsolati játszmák, kihűlt kapcsolat, rejtett nyereség

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!