Ridikül Magazin logo

Menjek vagy maradjak?

Menjek? Hozzád? Érted? Eléd? Feléd? Menjek közelebb? Odébb? Tőled el? Vagy csak le a szeméttel, a kutyával, a közértbe? Menjek már fürödni? Aludni? Menjek a francba, a búsba, a bánatba? Jó, akkor megyek. Te akartad. Ezt akartad?

Fotó: Shutterstock.com

Menjünk együtt? Maradjunk együtt? Ragadjunk, tapadjunk? Játsszunk? Ha küldesz, maradok. Ha marasztalsz, megyek.

Tényleg, mondd már meg, hogy most mit akarsz! Menjek vagy maradjak? Menjek át hozzád, és összebújunk és nasizunk és filmezünk, vagy maradjak magamnak duzzogva a tévé előtt? Menjek hozzád, ásó, kapa? Maradjak örökre? Maradjak mozdulatlan? Észrevétlen?

Maradjak már magamnak?! Maradjak már csendben?! Tényleg akarod, hogy menjek (vagy maradjak), vagy csak most gondolod úgy, rosszkedvedben, jókedvedben, cicás hangulatban vagy dühtől fortyogva? Elhajtasz, mert már nem szeretsz, vagy elhajtasz, mert fájdalmat okoztam?

Mit akarsz, mit akarjak? Megkönnyebbülnél? Mármint, ha maradnék. Megkönnyebbülnél? Mármint, ha elmennék. Hiányoznék? Boldogabb lennél, mint most? Boldogabb lennék? Ha elmennék, ha maradnék?
Menj el te! Miért én? Menj, ha menni akarsz! Nem érdekelsz! Na, menj már, nem úgy gondoltam. Maradj már nyugton. Ne hülyéskedj, hideg van odakint.

Jól gondold meg. Hívsz vagy küldesz? Marasztalsz vagy űzöl? Te mit akarsz? Én mit akarok? Akarunk vagy engedelmeskedünk? Te hallod már a hívást? Hív-e még valami? Vár-e még valami? Vár még út? Vár még ismeretlen? Vár még kaland, izgalmas másmilyenség, amit még élni kell? Vonz vagy rettent? Vár egy még nagyobb szerelem? Elmenjek máshova, ahol inkább ott maradnék?

Miközben megyek-megyek, évek sodornak (hozzád is így mentem, hozzám is így jöttél), tudom, hogy maradok majd, ha odaértem, addig maradok, amíg majd maradok, pontosan addig, sokáig jó lesz, égbe emelő, aztán még mindig jó, simulós, meleg, aztán csendes, netán zajos, aztán elmész, „visz a vonat, megyek utánad”.

Vagy én megyek el, tele veled, az illatoddal, egy csomó poénnal, amit te mondtál, és amin nevettem, egy csomó csomóval, ami már kibogozhatatlan. Akkor elmegyek, mert menni kell, Micimackó is megmondta, az Út menés. Marasztalsz majd, és sóhajtozol. (Vagy te mész, és én sóhajtozom, párnákat sírok tele.)

De ez nem igazi távolodás, nézd meg messzebbről, nem lehetséges itt eltávolodni igazán, körbe-körbe bolyongunk csak úgy is, egymást cipelve másik maradásba, aztán még tovább, egyre pokolibb zsákokkal. Maradok mindig, mindenhol maradok. Rettenetes csalások árán maradok hű önmagamhoz.

Címkék: együtt, női szemmel, nézőpont, külön, bizonytalanság, menni, maradni

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!