A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Még nem volt divat a nálad vagy nálam

Őszinte leszek. Most már így ötven felett a randizás taktikai lépései kevéssé érintenek. Persze emlékszem még, milyen volt hatszor átöltözni egy-egy randi előtt. Emlékszem a hisztikre, amiket levágtam, hogy nincs egy rongyom sem, amit felvegyek.

Fotó: Shutterstock.com

Ami persze már akkor is túlzás volt, de épp csak egy kicsit. Mert akkor, azokban az ősidőkben, amikor én huszonöt alatt randizni kezdtem, valóban szinte semmink nem volt.

Ma már biztosan el sem hiszed, de bizony a nehezen megszerzett nejlonharisnyát, ha kilyukadt vagy megsérült, szemfelszedőhöz vittük, mert újat kapni nem lehetett.

Az volt a hiánycikkek korszaka. Hogy mi a manó volt az a hiánycikk. Hát azok a dolgok, amiket nem lehetett kapni. Vagyis szinte minden. A lapos elemtől a személyautóig. A divatos ruhától, a kényelemes cipőig.

Egy használt, de valódi Levi’s farmerért egy teljes havi fizetésünket adtuk az ócskapiacon. Dezodor ugyan már volt, de csak háromféle, egyik büdösebb, mint a másik. Miként fogamzásgátlót is csak kétfélét lehetett felíratni, mindkettőt lórúgásnyi hormontartalommal.

S valahogy úgy emlékszem, hogy nagyobb szám volt a szex. Jó, az ember akkor is elveszítette a szüzességét valahogy, de komolyan mondom, nem tudom, hol és hogyan.

Mert az nem úgy volt, hogy megkérdeztük egymástól, hova menjünk, hozzád vagy hozzám. Hiszen nem volt önálló lakásunk. Ha együtt akartunk lenni, bizony ki kellett várni, amíg a szülők elmentek moziba.

Jó volt ez, vagy rossz? Nem tudom. Az biztos, hogy sokat csókolóztunk kapualjakban, fogtuk egymás kezét sötét kis mozikban, sétáltunk, és nem napi tízezer lépést, hanem a dupláját minimum. Mert sokszor nem volt pénzünk beülni nemhogy egy koktélra, de még egy kólára sem.

Róttuk az utcákat összebújva, és járt a szánk, váltottuk meg a világot. Miközben arról ábrándoztunk, hogy ha egyszer majd a szülők elmennek nyaralni, úgy élünk, mint az igazi párok. Papás-mamást játszhatunk. Reggelit készítünk, főzünk sajtos tésztát ebédre, és este összebújunk.

Csak a szomszéd meg ne lássa, csak valaki nehogy észrevegye. Mert még nem volt divat együtt élni. De divat volt az eljegyzés meg a házasság. Ezek az ósdi dolgok.

Jó volt ez, vagy rossz? Nem tudom. Csak azt tudom, attól, hogy várni kellett meg vágyakozni, minden értékesebb lett, ha végül sikerült.

Szinte biztos vagyok abban, hogy a mostanában túl gyakran, túl gyorsan beteljesülő vágyak kiégéshez vezetnek.

Meg azt is gondolom, hogy a férfiak nem azért becsülik meg jobban a nőt, akit nem lehet megkapni első szóra, mert vadászösztönüket így jobban kiélhetik.

Inkább talán arról lehet szó, hogy valahol mélyen minden párkapcsolatunkban az igazit keressük. A férfit, akivel leélhetjük az életünket. Egy részét legalábbis. A pasit, aki jó apja lenne a gyerekünknek, akire rábízhatjuk magunkat, akivel el tudjuk képzelni az életünket.

És a pasik is ezt keresik. Lehet, hogy úgy tűnik, csak arra hajtanak, csak azt akarják, s talán előfordulhat ilyen is. Szerintem azzal a pasival, aki csak arra hajt, eléggé fölösleges az időt tölteni. Mert az idő kegyetlenül múlik. A nőknél különösen. Ezért fölösleges játszmás pasikkal kínlódni.

Akkor már tisztességesebbnek tartom azt a férfit, aki megmondja az igazat. Most nem akarok tartós kapcsolatot. De tetszel, szeretnék ágyba bújni veled. Tiszta sor, ha mindkettejüknek jó, miért ne. És akkor nem megy pocsékba az a finom pikoló világos.

Címkék: kiégés, szüzesség elvesztése, szex az első randi után, a kivárás technikája, gyorsan beteljesülő vágyak

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!