Maradni, de meddig?
Hárman vagyunk nagyon jó barátok évek óta, Sára, Kitti és én. Kitti immár 7 éve nem tud elengedni egy srácot, aki minden évben szakít vele, általában nyáron. Nyáron ugyanis több a fesztivál, ahova főhősünk Kitti nélkül szeret eljárni.
Amikor egy évvel ezelőtt még egyszer utoljára újrakezdték, a „most majd minden másként lesz” jeligével, Sára és én nem rejtettük véka alá a szkepticizmusunkat. Igazából már az azelőtti, és az azelőtti évben sem.
Ennél a pontnál, leültünk Kittivel, és csak annyit kértünk tőle, hogyha esetleg megint megtenné vele a fiú, amit eddig minden évben megtett, akkor utána ne nekünk sírjon, hanem keressen fel egy pszichológust, mert mi már nem tudunk érdemben segíteni rajta.
De Kitti csak angyalian mosolygott ránk, felvonta a kis szemöldökét, és úgy tett, mint aki nem érti, mi lehetne itt a buktató, mivel épp akkor minden rendben volt, sőt, már a nyár fele is eltelt, és a fiú még nyaralni is elvitte pár napra, és ha szakítani akart volna vele, akkor az már rég megtörtént volna.
Itt szükséges elmesélni, hogy ez a bizonyos srác más lányokkal is találkozgat. Koncertekre jár velük, esetleg egy-két napos kirándulásokra is, persze mindezt csak szigorúan barátilag – hangsúlyozza Kitti.
De van, amikor Kitti mégis elbizonytalanodik, mert azt még meg lehet érteni, hogy most épp a Lilla a legjobb lány barátja főhősünknek, és tényleg csak beszélgetnek, meg esetleg táncolnak a koncerten, de hogy ezek sosem Kittivel történnek, az már elviselhetetlen.
Ugyanis a srác agya úgy lett összerakva, hogy a számára különböző kis fiókokban létező emberek különböző programokra járkálnak. De a fiókok tartalmát nem szabad összekeverni!
Például, a barátnőfiókban nyilván Kitti szerepel, de a programjavaslat mellett csak ennyi áll: átmegyek Kittihez, nézünk sorozatot, ott alszom, másnap munka.
A lánybarátnő-fiókban ezzel szemben: elmegyek Lillával a Szigetre, a Strand Fesztiválra, sőt, még Szentendrére is kirándulni.
Ahogy teltek az évek, és a fiókok egyre jobban elkülönültek egymástól, és Kittinek már tényleg nem maradt más, mint három nap a Balatonnál, és az a pár este a sorozatokkal, akkor elkezdtük valóban utálni a srácot.
De Kitti csak mantrázta tovább; olyan kedves volt ma is, hozott csipszet is, meg olyan kedves volt ma is…
Aztán hirtelen fordul a kocka, és Kitti elolvas egy chatbeszélgetést, vagy meglát egy képet a fiúról és lány barátjáról, aztán borul a bili, Kitti sír, nem ért semmit, a srác kikéri magának, hogy neki senki sem mondhatja meg, hogy mivel tölti a szabadidejét, aztán pedig így vagy úgy, de valaki kiprovokálja, valaki pedig azt mondja, legyen vége.
Eltelik pár békésen szomorú hónap, és a fiú újra ír Kittinek: Hiányzol, Kitti baba, annyira hiányzol. Kitti újra ragyog, angyali mosollyal felvont szemöldökkel meséli nekünk, hogy most minden más lesz, és a fiú mellesleg sosem csalta őt meg, csak ő olyan különleges, hogy lány barátai vannak.
Hozzáteszem, főhősünk súlyos önbizalomhiányban szenved, mint minden egészséges nárcisztikus, így érthető, hogy 18 éves csajok áhítatára vágyik, akik még nem elég erős személyiségek ahhoz, hogy számonkérhessék, és akiket pont úgy hülyít, mint barátnőnket, csak nekik azt mondja; Úgy lennék veled többet, de megígértem Kittinek, hogy ma átmegyek hozzá.
Szóval így ment ez hónapról hónapra, évről évre, de a mostani, reményünk szerint utolsó szakítással talán Kitti többet nem válaszol az újrakezdő üzenetekre. Sára és én pedig bízunk az ex nélküli szép jövőben, bízunk benne, hogy Kitti számára ez volt az a bizonyos pont, hogy bezáruljon végre a kör.
Még nincs hozzászólás