Magyar tokaji borok lettek a japán nők kedvencei
A Sakura Wine Awards, Japán legnépszerűbb borversenyének egyik érdekessége, hogy nők szervezik, és a bort bíráló zsűri tagjai is hölgyek. A versenyre a bodrogkeresztúri Dereszla Pincészet négy borral is nevezett. Az eredmények önmagukért beszélnek: a Tokaji Aszú 5 puttonyos 2010 mellett a Tokaji Furmint 2016 és a Tokaji Félszáraz 2016-os borok aranyérmet, a 2016-os száraz Kabar pedig dupla aranyérmet kapott. Japánban Tokaj nevét az édes borokhoz társítják, ezért is kiemelkedő ez a siker. Mészáros Beatrixszel, a Mészáros-csoport vezetőjével és Bai Edittel, a Dereszla-csoport főborászával beszélgettünk.
Vágjunk a közepébe! Van-e olyan, hogy női bor?
Bai Edit: Ez a „kedvenc” kérdésem. Női borász által készített bor létezik, de azért ezeket a borokat vakon kóstolják, azaz a bírálók nem tudják, melyik pincészet milyen évjáratú boráról van szó. Nehéz megmondani egy kóstoló után, hogy egy adott bort nő készítette-e vagy férfi.
Ha egy női borász keze munkáját nézzük meg, azt látom, hogy a paletta mindig szélesebb. A nők mindig valami különlegesebb tételt próbálnak megfogni, kicsit máshogy értelmezik az alapkategóriákat. Szerintem a női bor fogalma alatt ilyesmit érthetünk.
Mészáros Beatrix: A fogyasztásban talán nagyobb a különbség férfi és női borkedvelő közt. A nők többnyire a lágyabb, gyümölcsösebb, édesebb borokat kedvelik jobban, mint a férfiak, vagy éppen a fehérborokat. Én magam is inkább a száraz fehérborokat szeretem.
Az én személyes fogyasztói tapasztalataim ezek, de nagyon nehéz általánosítani, mert biztosan akad olyan olvasó, aki éppen az ellenkezőjét gondolja.
Minek köszönhető az, hogy a tokaji ilyen komoly hírnévnek örvend Japánban?
B. E.: Fogalmazzunk úgy inkább, hogy a hírnévtől még távol vagyunk, de az első sikerek nagyon biztatóak.
M. B.: Egyelőre nagyon kevés a magyar borexport Japánba, a tokaji borok ráadásul ennek csak egy kis szeletét adják.
Ez most a Dereszla sikere volt vagy Hegyaljáé?
B. E.: A Sakura borversenyen a Dereszla négy borából néggyel nyert, amiből három száraz bor volt. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy ez a pincészet sikere. De mi ilyenkor mindig hangsúlyozzuk, hogy ezzel az egész borvidék is sikeresebb lesz.
Azt látjuk, hogy Japán igényes borfogyasztó piacot jelent, a minőségi borok iránt elkötelezett. Így a bor unikális jellege fogta meg az ítészeket. A japánok is kedvelik az édes borokat, ugyanakkor a négyből, ahogy mondtam is, három száraz bor is jól szerepelt.
Azért van ez így, mert ezek a száraz borok jól illeszkednek az ő gasztronómiájukhoz. Jól kísérik a halételeiket.
A tokaji borokról azt mondják, hogy a hazai zászlóshajó. A családi vállalkozásban mennyire mondhatjuk zászlóshajónak a Dereszlát?
M. B.: A Dereszla esetében nem egy cégről, nem egy pincészetről, hanem Dereszla-csoportról beszélünk. Ha az árbevételek alapján nézzük, a Dereszla-csoportnak az agrár és élelmiszer portfólióban 6-7 százalékos a részesedése.
Gazdasági szempontból nem nevezhetjük zászlóshajónak a teljes portfólióban. De ha azt nézzük, hogy a Dereszla-csoport mint borászat mekkora, akkor kifejezetten nagynak számít, hiszen jelenleg hétszázezer palack bort állítunk elő, és ha befejeződnek a folyamatban lévő beruházások, akkor csaknem megduplázzuk a kapacitást.
Befektetésként tekintettek rá, vagy azért mondhatjuk, hogy ez a koronaékszer?
M. B.: Koronaékszer. Ez egyértelmű. Amikor megvásároltuk, akkor is ez volt a döntő szempont. De természetesen az is fontos volt, hogy eredménytermelő vállalkozásról beszélünk, köszönhetően a szakmai vezetésnek, Kalocsai Lászlónak és Editnek.
Bár a tokaji borokat ismerik világszerte, annak ellenére nagyon nehéz megtalálni azt a rést, ahol be lehet jutni egy-egy piacra. Mit tudnak tenni a siker érdekében?
M. B.: Mi ebből a szempontból jó helyzetben vagyunk, mert a Dereszla bevételének nyolcvan százaléka most is exportból származik. Ezzel kapcsolatban nem is tervezünk irányt váltani. Persze igyekszünk növelni a belföldi értékesítést is.
De akár belföldi, akár külföldi értékesítésről beszélünk, a legfontosabb a minőség. A minőségi bort bárhol el lehet adni a világon.
B. E.: Azért fontos, hogy az aszúk is jól szerepelnek az ilyen kiállításokon, versenyeken, mert az aszú még világhírű. Nagyon jó hívó szó, mindenki tudja, mi az, hogy aszú. De azt is tudni kell, hogy aszúbort vagy édes bort nem mindennap fogyasztunk.
Az aszú hátán viszont be tudnak jutni a száraz boraink is a piacokra. És bizony sokan rácsodálkoznak, hogy milyen szép száraz borokat is tud adni Tokaj.
A fogyasztó vagy a borász határozza meg, hogy milyen legyen a borfogyasztási szokásunk?
B. E.: Mindkettő. A borásznak jól képben kell lenni a világ borízlésével, borstílusaival, és ha ez megvan, akkor azt az adott helyi viszonyra, jelen esetben Tokajra kell átültetni. De fontos, hogy legyen saját ízlésvilága is, hogy az általa megálmodott borokat hozza létre.
Tehát a borász és a fogyasztó ízlésének kompromisszuma a palackba zárt bor. Az exportpiacunk is bizonyítja, hogy nekünk sikerült ezt az összhangot megtalálni.
M. B.: És számos külföldi elismerés is bizonyítja, hogy el tudjuk találni azt az ízlésvilágot, amerre a világ halad. A Sakura mellett néhány hete, hónapja a világ egyik legjelentősebb versenyén a világ száz legjobb bora közé választották az egyik aszúnkat.
Huszadik lett a Wine Enthusiast 100-as listáján a 2009-es ötputtonyosunk. Az, hogy ilyen eredményeket érünk el, hogy megmutatjuk a borokat kiállításokon, vásárokon is – a stratégiánk része.
Tavaly egyébként a Foodexen kint voltunk a borokkal és a mangalicatermékekkel is, a cégcsoport szempontjából a két fontos termékkel.
Térjünk vissza egy picit a Sakurára, illetve az azt követő eseményekre, mert a kabar sikere nem állt meg itt.
B. E.: Szintén Japában a Foodex-rendezvényen dimond lett ez a borunk, a kabar.
Ha már ilyen jól szerepelt, legalább mondjuk el, milyen szőlő, bor is ez, mert erről nem sokat lehet hallani.
B. E.: Ez a hatodik engedélyezett szőlőfajta Hegyalján, 2007-ben engedélyezték először, előtte nem lehetett tokajinak hívni az ebből készült bort. Bouvier és Hárslevelű szülőktől származó hibrid.
Az ötvenes évek végén a tarcali kutatóintézetben kísérletezték ki, az volt a cél, hogy még egy jól aszúsodó fajtát hozzanak létre. Vastagabb bogyóhéja miatt a kész aszúszemek a későbbi csapadékosabb időjárásra kevésbé érzékenyek, viszont jó cukorgyűjtő képességekkel rendelkezik, ezért is maradhatott meg a portfólióban.
Amit nagyon fontos tudni, hogy száraz borként is nagyon szép bort tud produkálni, ezt az eredmények is mutatják.
M. B.: Nagyon kevés van még ebből a szőlőből Hegyalján, annyira kevés, hogy nem tudunk annyi bort készíteni, ami ne fogyna el. Növelni kell a kabarterületeink nagyságát. Jól fogadta a piac is a fajtát. Japánban egyébként is érzékenyek a különleges és kevésbé elérhető dolgokra.
A további telepítésekkel pedig igyekszünk majd kielégíteni az igényeket. A kabar nem fogja átvenni a furmint szerepét, de nagyon jó választékbővítőnek. Egyébként személyes kedvencem is.
Hogyan tovább?
B. E.: Mindig keresni kell a világújdonságokat, de úgy, hogy nem felejtjük el és nem szorítjuk háttérbe a tradíciókat. Ugyanakkor jut a kihívásokból bőven a borásznak, hiszen a természet minden évben mást tud nyújtani. A fogyasztó pedig minden évben ugyanazt az ízvilágot várja el.
M. B.: A mezőgazdaságban mindent a természet befolyásol, nekünk igazodnunk kell ehhez. Viszont, ahogy Edit is mondta, a fogyasztók ugyanazt a bort, ugyanazt az ízvilágot várják el a különböző évjáratokban is egy-egy azonos fajtától.
Ezek az elismerések jelenthetik azt is, hogy egyre többet fogunk hallani a Dereszla-borokról?
M. B.: Nagyon bízom benne!
Még nincs hozzászólás