Ridikül Magazin logo

Krakkóban nagyon jó magyarnak lenni!

Sehol másutt a világon nem olyan jó magyarnak lenni, mint Krakkóban. A városban lépten-nyomon piros-fehér-zöld szalaggal átkötött friss virágcsokrok simogatják az ember szemét, lelkét. Megható a szentté avatott magyar származású lengyel királynők szeretetben fürdő szobrai előtt állni.

Ilyen néptelennek csak egy téli hajnalon látni a mindig nyüzsgő főteret
Fotó: Shutterstock.com

Nemcsak jó, nagyon jó szomszédai voltunk egymásnak évszázadokon át, hanem legtöbbször barátok is. Ezért aztán úgy vagyunk otthon Krakkóban, hogy megvan az erős külföldélmény, kellemesen új és idegen minden.

A nálunk ismeretlen északi gótika, a hatalmas reneszánsz építmények és a miénktől eltérő természeti környezet még azokat is a vakáció hangulatával tölti fel, akik többedszerre járnak itt. Krakkó jellemzően olyan város, ahová vissza-visszajárunk.

Lengyelország rohamosan változik. Aki akárcsak tíz éve járt erre, az is kapkodja a fejét a sok újdonságtól. Hála a békének és a töretlen gazdasági fellendülésnek, Krakkó is egyre felkapottabb, mára bekerült a Prága–Bécs–Pozsony–Budapest körbe, és jól meg kell fontolnunk, mikor látogatjuk meg.

Nagy baj persze nem történhet, legfeljebb megint elnyel bennünket ugyanaz az angol, kínai, német, japán turistatömeg, amellyel már néhányszor összegabalyodtunk a világban.

Mikor, mivel és hogyan utazzunk?

A válasz röviden: ha lehet, október és november, vagy május és június fordulóján. Aki teheti, utazzék kocsival. Úgy tervezzünk, hogy rugalmasnak kell lennünk.

Kemény, kérges szív kell ahhoz, hogy útközben csak úgy elsuhanjunk Zólyom vagy Kassa mellett, hogy ne ugorjunk be Késmárkra, vagy ne menjünk fel Ótátrafüredre. (Kedvünkre bolyonghatunk dédszüleink álomszállodáiban, a személyzet készséges és megértő. Aki szereti Abbáziát, az el lesz ragadtatva ettől is.)

A fenti időpontokban a Tátra már és még hófödte általában. Az élmény fokozható, ha a Javorina-hágón át utazunk Zakopanéba – no, ott aztán valóban ki kell szállni a kocsiból! Zakopane központja nagyon vásári, de igazán szédítő élmény, ha lanovkával felmegyünk a 1950 magas Kasprowy-csúcsra – legyen nálunk meleg kabát, sapka! –, vagy a siklóvasúttal a szemközti Gubalówkára, mely 1123 m.

Krakkó lehet, hogy csak 400 kilométerre és úgy 6 órányira van Pesttől, ám meggondolandó, hogy rohanjunk-e.

Miért járunk Krakkóba?

Mikor miért. Fiatalon azért, hogy a velünk egyidősek tömegeivel ismerkedjünk, bulizni járjunk, bizony, jól berúgjunk valamelyik füstös, egyetemi kocsmában, és ezer kaland után néha aludjunk is olcsó, de komfortos szállásunkon.

Nem ismerkedni nehéz, hanem magányosan, rosszkedvűen róni a krakkói utcákat… Krakkó hatalmas egyetemi város, évszázadok óta járnak ide tanulni mindenünnen a világból, 1364 óta magyarok is ezrével. Ugorjunk be a Jagelló Egyetem udvarára, és érezni fogjuk az évszázadok hangulatát.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2017. évfolyama 28. számának 66. oldalán!)

Címkék: utazás, lengyelország, borostyán, auschwitz, wawel, wieliczka, krakkó, jagelló egyetem, rynek, posztócsarnok, mária templom, gótikus szobrok, kazimierz

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!