Krakkóban nagyon jó magyarnak lenni!
Sehol másutt a világon nem olyan jó magyarnak lenni, mint Krakkóban. A városban lépten-nyomon piros-fehér-zöld szalaggal átkötött friss virágcsokrok simogatják az ember szemét, lelkét. Megható a szentté avatott magyar származású lengyel királynők szeretetben fürdő szobrai előtt állni.
Nemcsak jó, nagyon jó szomszédai voltunk egymásnak évszázadokon át, hanem legtöbbször barátok is. Ezért aztán úgy vagyunk otthon Krakkóban, hogy megvan az erős külföldélmény, kellemesen új és idegen minden.
A nálunk ismeretlen északi gótika, a hatalmas reneszánsz építmények és a miénktől eltérő természeti környezet még azokat is a vakáció hangulatával tölti fel, akik többedszerre járnak itt. Krakkó jellemzően olyan város, ahová vissza-visszajárunk.
Lengyelország rohamosan változik. Aki akárcsak tíz éve járt erre, az is kapkodja a fejét a sok újdonságtól. Hála a békének és a töretlen gazdasági fellendülésnek, Krakkó is egyre felkapottabb, mára bekerült a Prága–Bécs–Pozsony–Budapest körbe, és jól meg kell fontolnunk, mikor látogatjuk meg.
Nagy baj persze nem történhet, legfeljebb megint elnyel bennünket ugyanaz az angol, kínai, német, japán turistatömeg, amellyel már néhányszor összegabalyodtunk a világban.
Mikor, mivel és hogyan utazzunk?
A válasz röviden: ha lehet, október és november, vagy május és június fordulóján. Aki teheti, utazzék kocsival. Úgy tervezzünk, hogy rugalmasnak kell lennünk.
Kemény, kérges szív kell ahhoz, hogy útközben csak úgy elsuhanjunk Zólyom vagy Kassa mellett, hogy ne ugorjunk be Késmárkra, vagy ne menjünk fel Ótátrafüredre. (Kedvünkre bolyonghatunk dédszüleink álomszállodáiban, a személyzet készséges és megértő. Aki szereti Abbáziát, az el lesz ragadtatva ettől is.)
A fenti időpontokban a Tátra már és még hófödte általában. Az élmény fokozható, ha a Javorina-hágón át utazunk Zakopanéba – no, ott aztán valóban ki kell szállni a kocsiból! Zakopane központja nagyon vásári, de igazán szédítő élmény, ha lanovkával felmegyünk a 1950 magas Kasprowy-csúcsra – legyen nálunk meleg kabát, sapka! –, vagy a siklóvasúttal a szemközti Gubalówkára, mely 1123 m.
Krakkó lehet, hogy csak 400 kilométerre és úgy 6 órányira van Pesttől, ám meggondolandó, hogy rohanjunk-e.
Miért járunk Krakkóba?
Mikor miért. Fiatalon azért, hogy a velünk egyidősek tömegeivel ismerkedjünk, bulizni járjunk, bizony, jól berúgjunk valamelyik füstös, egyetemi kocsmában, és ezer kaland után néha aludjunk is olcsó, de komfortos szállásunkon.
Nem ismerkedni nehéz, hanem magányosan, rosszkedvűen róni a krakkói utcákat… Krakkó hatalmas egyetemi város, évszázadok óta járnak ide tanulni mindenünnen a világból, 1364 óta magyarok is ezrével. Ugorjunk be a Jagelló Egyetem udvarára, és érezni fogjuk az évszázadok hangulatát.
Felnőttként az ember a gyerekeit hozza ide. Elvarázsolja őket Wieliczka sóbányájával: ilyet otthon nem látnak, rajongani fognak érte.
Élvezni fogják Európa sokáig legnagyobb főterét, a Ryneket is, szaladgálva az árusok, művészek, bűvészek és konflisok között, hogy aztán a közepén álló Posztócsarnokban órákig ajándékot keressenek maguknak, és megvetessék velünk. (Kár ellenállni: aki a városban jár, mindenki vesz borostyánt.)
Lehet, hogy nem akarnak majd bemenni a tér sarkán álló hatalmas Mária téglatemplomba, de odabent elbűvölik őket az oltár embernagyságú gótikus szobrai. Délben a toronyból megszólal a hejnalicy, a híres, félbeszakadó trombitaszó, melynek neve a magyar hajnal szóból fakad…
Krakkóban járva valahogy átvesszük a lengyelek tartását: fizikailag és átvitt értelemben is. Kihúzzuk magunkat, és mi is jobban kezdjük szeretni saját hazánkat. Ez ellenállhatatlanul átragad a gyerekekre.
Észrevétlenül pallérozzuk őket, amikor posztópapucsot húzunk cipőnkre, hogy azokban csoszogjuk végig a meseszerű krakkói vár, a Wawel csodás termeit. Nehéz nem érezni a királyok jelenlétét abban a Követfogadó teremben, ahol a lengyel uralkodók arcszobrai néznek le ránk a kazettás mennyezetről.
Körülöttünk négy-ötszáz éves aranyló gobelinek melegítik fel a tágas térség falait, míg másutt olyan bőrrel vonták be őket, mint a régi kódexek kötései.
Aztán visszatérünk a főtérre a Wierzynekben, amely egy négyemeletes, csupa ragyogás fogadó és étterem, szintén 1364-ből, ahol már a mi Nagy Lajos királyunk is ebédelt több koronás fő társaságában. Az étterem megfizethető, de azért kezdjük rá már most félretenni…
Evés-ivás
Mostanában a lengyel konyha egyre divatosabb. Százszámra nyílnak a vendéglátóhelyek az utcai kifőzdéktől kezdve a rafinált, lehengerlően elegáns éttermekig, és mind kiváló. Van alapjuk, mert a lengyel konyha nagyszerű ötvözete a macerásan készülő, kiadós és sokszor vadból sült húsoknak, és a könnyed, változatos zöldségekből és fűszerekből főtt olaszos körítésnek.
Mindez erdei gyümölcsökkel, gombával. Az egyszerű pirogtól a híresen jó lengyel kolbászokon át mindent ehetünk, de a nemzeti alapételt, a bygoszt hagyjuk ki. Minden lengyel esküszik rá, hogy bygosz az, amit az ő anyja főz, a többi ehetetlen…
Fájdalom és gyógyulás
A Google szerint a Lengyelországra vonatkozó keresések első szava Auschwitz. Sokan átutaznak oda Krakkóból. (A városban van Schindler egykori gyára is, amely ma múzeum.) A történelem nyomasztó emlékeit oldja, hogy újraéledt a krakkói zsidónegyed, a Kazimierz városrész.
A reneszánsz házakat tatarozták, és a piactéren is megint nagy a nyüzsgés. Este viszont a borostyánnal befuttatott, virágokkal teli kőfalak között hangulatos kocsmák és hűvösen nagyvilági, előkelő éttermek várják vendégeit. Kazimierz lett Krakkó Montmarte-ja még a franciák szerint is.
Még nincs hozzászólás