Könyörgöm, fogd már be!
Mostanában valahogy gyakran felbukkannak az életemben a madarak. Szépek, viccesek és bölcsek, a hajnali csacsogók az énekükkel kápráztatnak el, a belvárosban peckesen sétálgatók a bátorságukkal és az intelligenciájukkal...
Ha az ember kora nyáron utazik a tengerre, hallgathatja a sirályok kacagását. A nyár végén már inkább vijjognak, de júniusban még emberhangon hahotáznak, hogy senki nem bírja ki a közelükben nevetés nélkül.
Jellemző a bölcsességükre, hogy a kihalászott kagylóval a magasba szállnak, majd kemény felületre ledobva
- Ha sokat vagyunk távol, vegyünk hozzá párt
- A kalitkában legyenek biztonságos gallyak és játékszerek
- Heti kétszer zuhanyozzuk le őt langyos vízzel
- Naponta legalább kétszer fél órát foglalkozzunk vele
- Változatos magvakkal, gyümölccsel és zöldséggel tarkított étrenden tartsuk
„S szólt a Holló: Soha már!”
És hát ott vannak a beszélő madarak… Azt hihetnénk, hogy csak a papagájok tudnak embernyelven szólni, pedig képes rá a cseresznyét lopkodó seregély is, a megszelídíthető csóka, na meg a holló.
De nemcsak Edgar Allan Poe hollójára gondolok ám, aki mást sem tudott károgni, mint hogy „Soha már”, hanem a hazánkban is honos fekete madárra, aki ha emberi környezetben él, hamar kiváló társalkodó válik belőle.
Hírüket már a régi görögök is ismerték, nemesfém kalitkákban és kis elefántcsont palotákban tartották őket, és versenyeket rendeztek nekik, miközben fogalmuk sem volt arról, hogy színes, díszes beszélő társaik, a papagájok is léteznek a világ melegebb tájain, például Indiában, ahol végül Nagy Sándor egy hadjáratán rájuk talált.
Mit ettél? Répát. Jó volt!
Nemrég a YouTube-on futottam bele egy jákópapagáj műsorába, és úgy megfogott, hogy együltömben megnéztem vagy nyolc kisfilmet ezekről a nagy dumás vartyogókról. Kevin, akit bárki megtalál a neten, ha rákeres, képes rá, hogy érdemben társalogjon.
A gazdája, egy hölgy, lágy, kellemes hangján kérdezgeti, és ő válaszol. Vagyis nem ám csak úgy magyaráz, hanem kommunikál. Amikor megkérdezik tőle, mit ettél, Kevin, felsorolja: – Káposztát, répát. És hozzáteszi igen elégedett hangsúllyal: – Jó volt.
Mivel sok papagáj repült már ki az ablakon, és ki tudja, merre bóklászott azután, kikhez került, akik szerettek volna segíteni rajta, legjobb, ha először is a lakáscímünket és a telefonszámunkat tanítjuk be neki. Így esélyes, hogy a becsületes megtaláló hazajuttatja.
Ja, és egy ara papagáj pedig minden további nélkül előadta Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjének áriáját, és kristálytisztán!
Ne hagyd árván!
Papagájt, beszélő madarat venni nem kis felelősség, de talán megéri. A legkisebb papagájok 2000 forint körül már kaphatók, egy díszes kakaduért azonban több százezer forintot is elkérnek, de nem ez az, amit elsősorban meg kell fontolni.
A madárnak társaság kell, szeretet, törődés, annyira, hogy ha nincs párja, a gazdáját fogja élettársának gondolni, és olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy belebetegszik, ha az magára hagyja. Valamint reptetni kell, játszani vele, heti kétszer le kell zuhanyozni, aztán vitaminokkal tömni és folyton takarítani utána. Ja, és mindig mindenbe belebeszél!
Még nincs hozzászólás