A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Kívánsz még?

Egy mese jutott eszembe, a kamaszkoromból fénylik fel. Psychét, a szépséges királylányt hozzáadják egy titokzatos alakhoz, akit sosem láthat, mert mindig éjszaka érkezik hozzá a legnagyobb sötétben.

Fotó: Shutterstock.com

Ráborul Psychére, érzik egymás melegét, lélegzetét, suttognak mindenfélét, gondolom, szerelmeskednek (mi mást lehet csinálni egy vadidegennel a sötétben…).

De reggelre a férfi eltűnik, Psychének csak az ölelése emléke marad, talán az illata az orrában, és egész nap révedezhet, vajon milyen lehet, ki lehet ő.És vágyakozik és kívánkozik.

Persze hogy vágyakozik, mert minden sötét éjjel új reményt kínál, hogy egy bekukucskáló csillag fényében elcsíphet valamit a vonásaiból.

Egész álló nap szövögeti az álmokat, elképzeli a szerelmét ilyennek meg olyannak, sőt, talán még amolyannak is, és minden képzelgését igen kívánatosnak találja, és várja az éjszakát gyötrelmes türelemmel.

De amikor végre kinyílik az ajtó, újra csak ugyanaz történik, simogatás, csókok, gyönyör, reggelre meg huss, volt pasi, nincs pasi. Psyché kérleli a férjét, csak egy pillanatra hadd nézzen rá, de az csak ingatja a fejét, hogy ha meglátnál, el kéne hogy hagyjalak örökre.

Megesketi ezerszer is Psychét, hogy nem próbálja meglesni, hanem szépen nyugton marad, és beéri azzal az igen nagyon jóval, ami van. Psyché persze megígér mindent, így szoktuk csinálni, hogy el ne hagyjanak, de azért csak nem nyughat a beste.

Ám a mesebeli történetek nem fagynak meg egyetlen állóképben, hanem kell beléjük valami kavarás, így aztán megérkezik a palotába Psyché három nővére, a frusztrált, irigy nők, akik jól felcukkolják Psychét, hogy a férje bizonyára egy undi, szottyadt szörny, ezért nem mutatkozik napvilágnál. És rábeszélik Psychét, hogy lesse csak meg szépen, mégiscsak a férje vagy mi, joga van tudni, hogy néz már ki.

És mivel a kutya is jó dolgában vész meg, a hülye Psyché gyertyát visz be éjszakára, és amikor kedvese már mélyen durmol, fellobban az ádáz láng… Igen ám, de Psyché olyan béna, hogy a forró viaszt rácsorgatja a férj vállára, amitől az ugye morcosan felriad…

És néznek egymásra bután. Na, ki az? Hát persze hogy a gyönyörű Ámor, a szerelem istene, még szárnya is van neki, és sem nem undi, sem nem szörny. Viszont igen berág, amiért Psyché átverte, és már megy is világgá, mert amit egyszer megmondott, az meg van mondva (Ámorról beszélünk ugyanis, nem pediglen egy papucsférjről).

Na és innentől nem érdekel minket a sztori (nyilván jó lesz a vége, hisz mese), hanem minket a kívánás természetrajza érdekel.

A tanulság számomra, hogy a leghatásosabb afrodiziákum a fantázia, és nem baj, ha nem tudok rólad mindent, engedd, hogy elképzeljelek, sötétben kitapogassalak, belélegezzelek.

Bárhogy is festesz, kívánlak, ha megérintetted a lelkem, szellemem, és míg érzem az öleléseden, hogy kívánsz. És amíg vannak számomra felfedezetlen mélységeid, nem tudok betelni veled.

Címkék: kívánás, vágyfantáziák, ámor és psyché

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!