A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Kettesben Csanáddal

Azt mondják, az ember életében több, amolyan vízválasztó esemény van. Néhány napja én is megkaptam a bizalmat a feleségemtől, és majdnem egy egész délelőttöt kettesben tölthettem a nyolc hónapos gyermekünkkel.

Fotó: Shutterstock.com

Megmondom őszintén, kissé váratlanul ért a kérdés, amikor párom nekem szegezte, hogy lenne-e kedvem vigyázni a gyermekre, amíg ő elintézi a dolgait.

Ezt megelőzően semmi nem utalt a részéről arra, hogy én így közel a negyvenhez már megérettem egy ilyen feladatra, persze nagyon örültem a lehetőségnek. Elhatároztam, hogy egy igazi pasis délelőttöt tartunk, feltéve, ha létezik ilyen, ha nem, akkor majd mi megteremtjük.

Jó volt látni azt is, ahogy Krisztina készülődik, ugye mostanság nem volt nagyon alkalom, aminek úgy nőcisen vághatott neki, amikor elkészült, legalább olyan szép volt nekem, mint amikor beleszerettem évekkel ezelőtt. Na, de térjünk vissza a férfiakra.

Csanád nemrégiben megtanult kúszni, így lényegében örökmozgóvá vált, sőt egy lakberendező örökmozgóvá.

Elsőként a feleségem könyveit rendezte át, nem tudtam pontosan megfigyelni, hogy ábécésorrendbe, netán szerzők szerint, esetleg más tematika alapján, ám alaposan felforgatta a házi bibliotékát.

Megkértem, hogy ezt ne csinálja, mert a könyv érték, ekkor óriási mosollyal továbbkúszott a DVD-hez, majd ott is rendet vágott a maga módján.

Itt nem volt megállás, következő kalandnak a műanyag ruhacsipeszeket, illetve azok tartóját pécézte ki, felszólítottam, hogy ne tegye. Ekkor némi vacillálás és terepszemle után – óriási nevetések közepette – a vezetékek bűvkörébe került a kisfiam.

Válogatósnak nem mondanám, mert ugyanúgy érdekelték őt a vékonyabb és vastagabb kábelek, valamint a színekkel sem problémázott, fehér, szürke, fekete, mindet akarta. Ennek akkor vetettem véget, mikor majdnem a fejére rántotta az egyik minihangfalat.

Én hiába próbálkoztam folyamatosan a kedvenc játékaival lefoglalni, őt csak a nappali szoba dolgai érdekelték.

Egyszer csak a semmiből a nagy jókedvet, nyűgösködés, nyekergés váltotta fel.

A feleségem utasításai szerint megitattam Csanádot, aki akkorát kortyolt, mintha lefutotta volna a maratont. Innentől a szokásos forgatókönyv lépett életbe, és már csak karban volt hajlandó ellenni a gyermek, majd pedig következhetett az altatás.

Ez lényegében Krisztina privilégiuma, azonban most rajtam volt a sor. Hozzáteszem, Csanád itt már nagyon rángatta magát és hangoskodott, feltehetőleg az anyukáját szerette volna, aki a legnagyobb biztonságot jelenti számára.

Ám én tudtam, hogy most vagy soha, így a feleségemtől ellesett technikát kissé a magam stílusára formálva szépen, lassan elaltattam a kisfiunkat, majd az ágyába tettem.

Boldogságot és óriási büszkeséget éreztem, nagyjából akkorát, mintha vízből aranyat csináltam volna, ha nem délelőtt 11 óra lett volna, akár még egy sörrel is megjutalmazom magam, hiszen a rám bízott feladatot teljesítettem, senkinek egy szava sem lehet.

Azonban mielőtt még elájultam volna magamtól, nagyjából 35 perc után a gyermek felébredt, ám ekkor már a párom hazaérkezett, így minden újra a megszokott kerékvágásba került. Első pasis délelőttnek szerintem kitűnő volt, mindkét férfi megtette, ami a kötelessége.

Címkék: apuka, csecsemőkor, kúszás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!