'Kéményseprőt még nem játszottam...'
Idestova két évtizede idilli elvonultságban él a Szűcs házaspár Máriabesenyő-Gödöllőn. Zegzugos kertjükben a mókusok is otthonra lelnek, és két gyönyörű vizsla csaholja körül a gazdikat. A töretlen életkedvű Pécsi Ildikó egy saját dalszövegeit tartalmazó CD-vel, és egy különös életrajzi történettel hallat magáról.
RIDIKÜL MAGAZIN Tartós sikerekben, sokszínű alakításokban gazdag pályát futott be. Van olyasmi, amit hiányol belőle, ami kimaradt?
PÉCSI ILDIKÓ Rohan az idő, és kéményseprőt még nem játszottam. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy színésznő lehettem, és a szakma minden skáláját végigjátszhattam. Voltam drámai hősnő, vígjáték-, operett- és musical-színész, kabarékban, tévéjátékokban, sorozatokban játszottam. Immár idős fejjel, a Hogy volt? című múltidéző tévéműsor révén szembesültem vele, milyen remek színész volt az az öregasszony, aki ott ült azon a felvételen.
RM Mennyire kötődik a múlthoz? Vagy inkább a jelennek él, a mindennapok foglalkoztatják?
PI Meggyőződésem, hogy a születésem pillanatától kezdve minden velem él. Most is, ahogy itt beszélgetünk, sok-sok ember vesz körül, aki már nincs közöttünk testi valójában. A szerencse uralja az életemet. Megtanultam, hogy mindennek ideje van, és készen kell állni a feladatokra. Falusi lánynak születtem, az életem a természetben zajlott. Belém ivódott mindaz, amit gyerekként tapasztaltam a szüleim, a nagyszüleim révén. Nagyon fontosak voltak például az esti összejövetelek, amikor villany híján sötétedéskor is beszélgettünk.
RM Manapság, amikor nincsen premier plánban, mivel tölti az időt?
PI Fölkelek, és máris este van. Könyvet írok, már a háromszázhatvanadik oldalnál járok. Blaha Lujza életéről szól, és a sajátomról, a történet is visszanyúlik a múltba. Blaha Lujza és Zsoldos Sárika kettős szerepét játszottam a Bal négyes páholyban, a Thália Színházban. Beleszerettem Blaha Lujzába. Kiderült, hogy a nagyapámnak, aki mesterlegényként végigtanulta Európát, és idehaza saját kezűleg építette meg a malmát, az olajütőjét és a darálóját, valahányszor hazaérkezett, az első útja Lujzikához vezetett. A karzatra vett jegyet a Nemzeti Színházba és a Népszínházba. Nagyapámnak volt egy kulcsmondata: „Sose tudtam rájönni, hogy csinálja, de mindig azt hittem, hogy csak nekem játszik.” Amikor már együtt játszottam a nagyokkal, őket figyelve rájöttem a titokra, hogyan varázsolták el a nézőket. Igaza volt a nagyapámnak. Lehet úgy jelen lenni, hogy a néző azt higgye, csak neki játszunk.
RM Tehát a könyv párhuzamos élettörténet lesz, amiben Blaha Lujza élete, pályája átfedi az önét?
PI Nem egészen. Ahogy írtam, a történetek sok azonosságot mutattak, de akad olyan pillanat, amikor egyetlen szóról oldalak jutottak eszembe, amik csak képzettársítással kapcsolódnak a könyv tartalmához. Egyébként egyszemélyes előadást is készítettem belőle, a gödöllői Barokk Színházban mutattuk be. A hetvenötödik születésnapomra szeretném kiadni a könyvet. Remélem, érdekes lesz, hogy miként fonódnak össze a sorsok a történelem tükrében. Például Blaha híres dala, az Egy cica, két cica... volt a gyerekkori kedvencem. Kislányként, amikor vendégek jöttek hozzánk, és anyukám finom süteményt készített, kérte, ne szóljak a vendégekre, hogy ne vegyenek belőle. De hát eljött a tragikus pillanat, már csak két nyalánkság volt a tálcán, és amikor valaki utána nyúlt, elkezdtem üvölteni: „Veszi mááán, veszi mááán!” Na, erre édesapám azt mondta, hogy „büntetésből” eléneklik nekem az Egy cicát.
A másik kapcsolódás Blaha Lujza és köztem, hogy ő sem ott született meg, ahol várták, és én sem. Az ő világrajövetelekor épphogy beértek a legszélső házba Rimaszombatban. Én Tiszapolgáron jöttem a világra, holott anyámat a debreceni klinikán várták. De addig már úgy rúgkapáltam a hasában, hogy le kellett szállnia a buszról a kis faluban, ott rohantak a bábáért és az egyetlen orvosért. Szintén érdekes párhuzam, hogy Blaha Lujza egy másik primadonnával együtt a földön varrta meg az uszályos fellépőruháját. Erről eszembe jutott, hogy egy gorsiumi előadáshoz nem volt megfelelő a karbeli lányok öltözete. Elmentünk hát egy alkalmi üzletbe, és olcsó anyagból helyben megvarrtuk a jelmezeket.
RM Az utóbbi évtizedekben Gödöllő művészeti életének meghatározó alakja lett, nem színházi körülmények között is igyekszik színházat teremteni.
PI Ha lehetőségem van rá, boldogan. Gyakran megyek a szociális otthonba és az öregek otthonába a beszélgetős magánszínházammal. Legalább ötezer önálló műsort adtam az elmúlt évtizedek alatt. Amikor negyvenéves koromban először jártam egy idősek otthonában, szörnyű megrázkódtatás volt látni az öregséget. Sokszor jártam hasonló helyeken, és megszerettem az idős embereket. A tekintetüket, ami nem öregszik. Az ő szemükbe kapcsolódva láttam az idő könyörtelen múlását. Innentől fogva nem érdekeltek a ráncok. A nagymamám gyűrött arcánál szebbet nem tudok elképzelni.
RM Azért kezdett rendezéssel és írással foglalkozni, mert olyasmit is elmondhat magáról, a világról, amit színésznőként nem tudott kifejezni?
PI Alapvetően mindig színésznő vagyok. Ezek a tevékenységek összefüggnek. Gimnazista koromban szerelmes leveleket írtam ötven filléres fagylaltért. Nem tudták, hogy a fél város epekedő fiataljai az én leveleimet olvassák. Édesanyám belém nevelte, hogy minél híresebb, nagyobb színésznő leszek, annál szerényebbnek kell lennem. Ő már iskoláskorában arról álmodott, hogy legyen egy kislánya, akit Ildikónak hívnak, és majd Évát fogja játszani. Azért, mert Miskolcon az angolkisasszonyoknál tanult, és a városnak nagyon jó színháza volt, amelyben egy Kolbai Ildikó nevű színésznő Évát játszotta. Nekem azonban ebben a szerepben nem volt nagy sikerem. A színművészeti második évének rostáján a paradicsomi színt adtuk elő Huszár Lászlóval. A jelmezünk falatnyi bőrdarabokból állt. Botrányba fulladt az előadás, mert ahogy elkezdtem mondani: „Ah, élni, élni: mily édes, mily szép!”, oltári röhögés tört ki a tanári kar körében. Rémülten álltunk. Szinetár tanár úr nyugtatott meg, hogy az egyik kollégája a következőket mondta: „Ez az a nő, akiért a vidéki tanácselnökök sikkasztani fognak.”
RM Okozott időnként hátrányt ez a szexbomba külső? Nyilván el kellett telnie bizonyos időnek, mire felismerték a valódi tehetségét.
PI A közönség az első pillanattól érezhetően szeretett, de A salemi boszorkányok Abigéljára olyan kritikát kaptam, hogy Pécsi csak szép, de nem jó. A következő nap megint ezt a darabot adtuk elő. Teljesen görcsben voltam. A szünetben Básti Lajos az öltözőjébe rendelt. Fantasztikus ember volt, és a beszédtanárom a főiskolán. Reszketve álltam előtte, mikor megkérdezte tőlem: „Szerinted én jó színész vagyok?” „Persze, tanár úr.” „És szerinted, amikor első szerepként megkaptam Ferdinándot az Ármány és szerelemben, és azt írták rólam, hogy mit akar ez a tehetségtelen, szőke szépfiú, akiből sosem lesz színész – ha elhiszem ezt, akkor most itt lennék?... Na, ugye, hogy nem! Ha a második felvonást nem játszod el jól, nemcsak a Nemzetiből, hanem a főiskoláról is kirúgatlak. Ne foglalkozz azzal, hogy mit írnak rólad, neked kell tudnod, hol tartasz!” – dörögte.
RM Az önismeret a kulcsszó?
PI A szüleim arra neveltek, hogy én én vagyok, és tudjam, mikor mit kell tennem. Esténként meg kell locsolni a kertet ahhoz, hogy teremjen... Amikor egy súlyos autóbaleset ért, azért maradhattam életben, mert nem azzal foglalkoztam, hogy meghalhatok, hanem azzal, hogy élni akarok.
RM Az életét a férje, Szűcs Lajos mellett tartja teljesnek. Mi tartja össze ezt a kapcsolatot idestova negyvenöt éve?
PI Közös bennünk a szakmánk iránti imádat. Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek. A legfontosabb kapocs, hogy Lajos tudja, mit jelent nekem a színház, és én tudom, mit jelent neki a futball. A hetvenes években azért tűntem el a szakmából egy évtizedre, mert Lajos a csúcson volt, és zavarta, hogy egy népszerű „szexbomba” a felesége. A mai napig visszakapom ugyanezt a törődést. Kecskeméten kezdtem újra, ahol eljátszottam életem legnagyobb szerepét: Gábor Miklós oldalán a Boldogtalan holdban Josie-t.
RM Legendás történet, hogy a férjed Az arany ember Noémijaként szeretett beléd, és elhatározta, hogy a felesége leszel.
PI Ahányszor csak találkoztunk, mindig megkérte a kezem, egyszer Albert Flóri ki is fakadt: „Ez a Szűcs állandóan el akar venni feleségül, menj már hozzá!” Amikor kettesben maradtunk Lajossal, megkérdezte, mikor láthat újra: mondtam, hogy szilveszterkor. „De most május van!” – kiálltott fel kétségbeesetten. 1967 szilveszterén aztán összevesztem az akkori partneremmel, és eszembe jutott, hogy vár Szűcs Lajos. Volt ebben némi nagyképűség a részemről, de Lajoska ott várt a pianinónál, hihetetlenül aranyos volt. Azóta együtt vagyunk. Mindig mindnre másképpen reagál, mint ahogy egy átlagembertől várnád. Egyetlen mottója: szeret engem, és boldoggá akar tenni. Lehettem százharminc kiló, mint a terhességem idején. A tükör előtt álltunk, és ragyogó szemmel közölte: „Még sose voltál ilyen szép.”
RM A rajongás megmaradt?
PI Mostanában elég gyakran rosszul alszom. Ilyenkor cikkeket írok, olvasok vagy passziánszozom. Egyik éjjel a konyhában ülök, és a következőket hallom: „ Drága angyal...” Na, gondoltam, most álmában bevallja, kit nevez angyalnak. Belépek és a valószerűtlen kék szemével félálomban folytatja: ...„ a telefonodon aludtam.” A rajongás oda-vissza működik közöttünk. Soha nem veszekedtünk. Az életformánk miatt rengeteget voltunk, vagyunk egymástól külön. De amikor együtt lehetünk, elképzelhetetlen, hogy ne legyünk figyelmesek, szeretetteljesek egymással.
RM Csaba fiát is színésznek szánta?
PI Csaba első osztályú teniszező volt, de futballista szeretett volna lenni. De belátta, nincs mit kezdenie a futball pályán, amikor az apja magyar bajnok, olimpiai bajnok, világválogatott. Én nagyon szerettem volna, ha a fiam színész lett volna, mert van hozzá tehetsége. Egy ideig a Zugló televízió műsorvezetője volt, de abbahagyta, mondván, amíg Pécsi Ildikó az anyukája, nincs mit keresnie a médiában. Sajnos magyar népbetegség, hogy a gyerekeken számon kérik a szülőket. Külföldön segítenek színészdinasztiákat kinevelni, nálunk pedig megölik őket. Michael Douglas szinte nagyobb művész lett, mint az apja, aki szintén a világ legnagyobb színészeinek az egyike. Tavaly megjelent CD-men az Érzelmes dalban bocsánatot kérek mindenkitől, hogy a fiamat szeretem a világon a legjobban, de hát így igaz, hiszen ő az én gyerekem.
Még nincs hozzászólás