Hagyjuk a pasira a konyhát?
Focimeccsek után a szaklapok nemegyszer ábrákon szemléltetik, különböző színű foltokkal jelölve, hogy a pálya egyes pontjain milyen sűrűn bukkantak fel a játékosok, hol folyt leginkább a játék.
Érdekes volna hasonló ábrán szemléltetni a magyar konyhákban zajló "játékot" is. Merrefelé kószál, milyen sűrűn fordul meg a különböző pontokon (tűzhely, mosogató, kuka stb.) a két játékos: a nő és a férfi. Küzdelmes mérkőzést mutatna az ábra, vagy nagyon is simát?
A papírformának megfelelően, a hazai pálya előnyét is kihasználva kiütéses győzelmet aratott az FTC (Fakanalasok Torna Clubja) női csapata? 10-2? Ráadásul a férfiak két góljából az egyik öngól volt, T. Fanni balszerencsés mozdulattal saját kapujába fejelte a rántott húst?
De a pasik másik gólja legalább pazar volt? A magyar konyhák Messije kiosztott két "kötényt" (így mondják a focis szlengben azt a cselt, amikor valaki az ellenfél lábai között rúgja el a labdát), mielőtt a tepsibe csavarta volna a kacsacombot?
Valahol azt olvastam, hogy egy felmérés szerint a magyar focisták nem is futnak olyan keveset a mérkőzések alatt, mint gondolnánk - csak éppen többnyire rossz irányba. Mindenesetre gyaníthatóan nem a konyha felé.
De könnyű általánosítani, és nem olyan könnyű és egyszerű általában az élet. Ahány pálya (konyha), annyi meccs. Vannak játékosok, akik hétvégére is cipelik haza a labdát (munkát), és ha mi könnyebb helyzetben vagyunk, nem túl sportszerű a fakanalat is a kezükbe nyomni.
Ugyanígy, ha a cserepadot koptatjuk (nincs állásunk), nemtől függetlenül sárga lapot érdemel arra várni, hogy a másik végre hazaérjen, és összeüssön valami vacsorát, levigye a szemetet. Messi-cselekre kevesen képesek, de a legbénább férfit is meg lehet tanítani arra, hogy egyeneset rúgjon a labdába (összeüssön legalább egy rántottát).
Egy szó, mint száz, a saját környezetemben jelenleg életszerűbbnek érzem az "Adjuk át a pasinak a konyhát?" kérdésnél azt, hogy ki tud éppen a konyhában lenni. Nemegyszer pedig a "Milyen pizzát rendeljünk?" kérdést. A baj talán inkább az, hogy sok a sportszerűtlen játékos a kényelmesebb élethelyzetekben is.
Az imént megkérdeztem a tízéves fiamat, neki mi a véleménye a kérdésről. Azt mondta: szerinte főzzön a nő. Majd gyorsan hozzátette: vagy főzzön a férfi, mint Marciéknál (aki a nagymamája párja, és mivel a nagyi kereste-keresi a pénzt, mindig is ő, Marci volt a konyha ura).
Aztán a fiam gondolkodott még egy kicsit, és felcsillanó szemmel kijelentette: vagy főzzenek mind a ketten.
Megveregettem a vállát. Talán ez a legszebb: elképzelni két játékost, akik együtt teszik be a sütőbe a labdát. És amíg pirul, talán átölelik egymást.
Rámosolyogtam a fiamra, ő meg leült a gép elé játszani, hogy pár perccel később elkiáltsa magát: - Lehet valamit zabbantani, papa?
Még nincs hozzászólás